Képes Krónika, 1924. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1924-04-13 / 16. szám
378 KÉPES KRÓNIKA 1924 április 13 A GAVALLÉR. Sok pénze sohasem volt, de a költségvetésben mégis csak szerepelt egy hatalmas tétel, amelynek az volt a címe: „Gavalléria“. Ha a társaságokban róla beszéltek, selymes, finom mosolyra gyúltak a leányarcok, a mamák pedig mély sóhajjal emlegették a nevét: — Ah, az a Gyömörey ! Olyan figyelmes, olyan „cukorember“! Képzeljék csak, megtudta, hogy az én Tildám a kaliforniai Poppy-illatot szereti, hát nem meg hozatta neki Pestről, mert itt a főtériben nem lehetett megkapni ! Hát ilyen ember ! . . . A férjek meg a komoly vőlegényjelöltek nem szerették, mert ezeknek ugyancsak elrontotta a dolgát az asszonynép körül. A legkisebb összezördülésnél Gyömöreyt rángatták elő a nők : — Bezzeg a Gyömörey! Az egy igazi ember! Nem olyan jegesmedve, mint maga! Esetleg más állatnév is nekiröpült ilyenkor a gyanútlan férj vagy vőlegény mellének, amit mind némán zsebre kellett vágni, lévén Gyömörey tényleg figyelmes és gavallér ember. És ameddig ilyen rettenetes tulajdonokkal megvert lény lézeng ebben a hiúságos földi életben, addig az ember nem igen állhat a sarkára. Gyömörey ma este hiába készült. odaállt a tükör elé és végignézett magán. A frakkja most is kifogástalanul simult el rajta, a plasztronja vakító fehér, csak a halántéka mellett kajánkodik két ősz hajszál és az ajkán húzódik el egy mély ránc. — Meg kell nősülnöm! — mondta kereken, csöndes elhatározással. — Elég volt már az udvarlásból!!! — Ma este Bánky Jolánnal fogok mulatni ! Egyedül vele táncolok ! Van egy kis pénze a lánynak, szép is, meghívatom magam uzsonnára, azután majd meglátjuk... Mindezt a tükör előtt mondta, mialatt a nyakkendőjét kötötte, a sikernek azzal az egészen biztos tudatával, amely a gavallér Gyömreyhez egészen méltó volt. Mikor a bajuszkötőjét leszedte a füléről, először is megszámlálta a pénzét. Belépődíj 20 korona, virág Jolánkának 50 korona, bonbon Jolánkának és a mamának 30 korona, a büffében egy kis burgundi vagy likőr, legfeljebb 100 korona, Jolánka nótája a cigánynál 100 korona, ruhatár, borravaló 30 korona, összesen 330 korona, 400 koronája van, pompásan kifutja! . . . Vígan fütyörészve indult neki a téli utcának. Odakünn selymes, lágy hópihék csókolták meg szerelmesen az utcát. Csúszkálni támadt kedve, mint egy pajkos gyereknek. Nagyon könnyűnek és boldognak érezte az életet. A bálterem ajtajában a szívének szaladt édes, mámoros zsibongással a keringő. A ruhatárban szolgálatkészen kapkodtak a kalapjai, meg a kabátja után. Egy pár égő szemű ifjú, a legfiatalabbak közül, akik már puhára táncoltak egy gallért az első csárdással, hamar köréje sereglettek, szerettek mellette lebzselni szünet közben, vagy mikor nem táncoltak, mert egy pár pohár bor, vagy édes likőr mindig kinézett a számukra ilyenkor. Mikor pedig fizetésre került a sor, a gavallér Gyömörey egy elegáns, fölényes gesztussal leintett mindenkit, aki — igaz, hogy csak a forma kedvéért — a tárcája felé mert nyúlni. Az első táncokban nem vett részt. Nem tartotta előkelő dolognak, éjfélre vizes gallérral kódorogni a bál szépei körül. Éjfélig nem is táncolt. Összefont karokkal fölényes nézéssel siklott el a tekintete a sok kipirult, a tánc mámorában boldogan libegő leány és fiú fölött. Jolánka felé mélyen szántó mosollyal megbiccentette a fejét. Éjfél után fölkérte az első táncra. Hadd lássa, hogy nem kapkod utána, mint ez a sok megkergült gyerek. A leány meleg pirulással ringott a karján. Gyömöreybe beletépett a gondolat: — Várjon engem szeret-e, vagy csak a táncot ? — kutatott a lány csillogó tekintetében, mint a tudós doktor a diagnózis után. Mikor elkérték Jolánkát, hozzáfogott az előirányzott program beváltásához. Mindig az előre elkészített tervek embere volt. Pontos, rendes és pedáns. Virág Jolánkának. Bonbon Jolánkának és a mamának. Finom mosoly járt ki érte. A szünetben letelepedtek hárman egy asztalhoz. Most következett a burgundi. — Hát a papa ? — szólalt meg Gyömörey. — A papa ? Kártyázik odalenn Péterrel! . . . Ez a név, hogy Péter, elszaladt a Gyömörey füle mellett, biztosan valami mafla öreg rokon, aki nem tud táncolni. Jolánkának jó kedve kerekedett. Csakhamar egész kis udvar gyűlt köréjük azokból a bizonyos egészen fiatal emberekből, akik a Gyömörey-gavalléria napfényén olyan nagyszerűen sütkéreztek. Gyömörey a program következő pontjaként odaintette a cigányt, a fülébe súgta Jolánka nótáját, a másik pillanatban már fölsírt a hegedűn a nóta, a leány mosolygós piros ajkán halk mámor tüzelt, önfeledt, édes leányboldogsággal dúdolta a nótáját, mintha most búcsúzna a bohó ifjúságtól. Gyömöreynek olyan türelmetlenül dagasztotta a büszkeség a mellét, Vincze Zsigmond, az „Erősebb“ cimű játékopera zeneszerzője. — Diskay fotóművész fölvétele. Dr. Soldos Béla, Borsod és Gömör egyesült vármegyék, valamint Miskolcz város új főispánja, akit a napokban iktattak be hivatalába ünnepélyesen. Géczy István, az „Erősebb“ című játékopera librettistája. — Diskay fotóművész fölvétele