Képes Krónika, 1924. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1924-06-01 / 22. szám

514 KÉPES KRÓNIKA 1924 Június 1. ködös, bizonytalan fátyolba látszott takarni — ki volt az a nagy kék­szemű, kedves arcú leány abban a nagy csuklyában, aki azt mondta, hogy becsül téged­? — A Marcy Kate volt, anyám. — Olyan arca van, mint egy an­gyalnak — szólt Mrs. Emery gyen­géden. A következő nap Károly bátran beállított az ősi Marcy házba, mely­nek piros cserépteteje borostyánnal befuttatva állott ki a lombtalan já­vor- és bükkfák között, távol a szor­galmas város zajától, lármájától. — Marcy kisasszony — mondotta — hallottam, mit mondott a múlt este. — Az nem volt az ön füleinek szánva, Emery úr — rózsaszínűre pirulva. — De — folytatta a férfi, egyene­sen a leány arcába tekintve — én nem lehetek ezzel megelégedve, ne­kem melegebb érzelemre van szük­ségem. Ha meg tudná tanulni azt, hogy szeressen---------­Marcy Kate szája körül apró göd­­röcskék jelentek meg és mosoly­gása csak még szebbé varázsolta arcát — Emery úr — mondotta — én szeretem önt. Szeretem már régóta. És Károly úgy ment haza, hogy nem irigyelte sem a hercegeket, sem a királyt. — De én sohasem szerettelek volna annyira — mesélte neki később ifjú felesége — ha nem lettél volna olyan gyengéd anyuskádhoz. Az én szemeimben soha sem voltál olyan szép, mint midőn a színház tömött előcsarnokában az ő ősz feje fölé hajolva álltál. Nemo. Furcsa, szinte hihetetlen történet, mégis — igaz. A legjobb társasá­gokban — hitelesen, nevekkel — beszéltek róla. Elmondjuk, ahogy hallottuk, persze, nevek nélkül. Egy előkelő belvárosi divatkeres­kedésbe beállított egy ismert nevű, gazdag úriember keztyűt vásárolni. Amíg maga az üzlet egyik tulaj­donosa mutogatta neki a keztyűket, az úriember a mellette lévő bottar­tóból kihúzott egy botot és azt kampójánál fogva beakasztotta a felöltője belső zsebébe. Az üzlettulajdonos is, egyik al­kalmazottja is észrevették ezt a műveletet, de nem szóltak egy szót sem. A kereskedő tovább mutogatta a keztyűket, melyek közül az úri­ember — aki a botot állhatatosan szorította szívéhez — végre is kivá­lasztott egy párt. — Hogy ez a pár kentyű? — kér­dezte. —■ Tizenötezer korona! — felelte a kereskedő. Az úriember kifizette a tizenötezer koronát, zsebretette a keztyűt és indult az ajtó felé. Az ajtóban elébeállott a kereskedő. — Pardon, nagyságos uram, a botot nem méltóztatik most ki­fizetni? A vevő, ónszínűre vált arccal hebegett: — A bo... botot?... Hja, igen! A botot? ... Hogyne... Kifizetem ... Mi az ára? A kereskedő erősen a szemébe nézett, aztán határozott hangon szólott: — Ennek a botnak — kétszázezer korona az ára! Az úriember remegő kézzel sze­dett ki a tárcájából négy darab öt­­venezer koronást, átnyújtotta a ke­reskedőnek és sietve távozott az üzletből a bottal, amelynek rendes körülmények között tízezer korona az ára. Kiadja: a „Központi Sajtóvállalat R.-T.“ Felelős kiadó: BARANYAI LAJOS vezérigazgató Felelős szerkesztő: ZIGÁNY ÁRPÁD Rajzoló Wesely Norbert. — Fotoriporter Zoltvány Ferenc. — A klisék Wesely L. r.-t. műintézetében, Porottyán-u. 11. készülnek. — Pollas r.-t. nyomdája. Bpest, V., Honvéd-u. 10. — Telefon: 5—11z.. 5—68.. 5—69. — Felelős vezető: TIBINGER KÁROLY műszaki igazgató. A Rákócziánum aulájában, a Rákócziánum most épülő kápolnája javára szépen sikerült egyházi hangversenyt rendeztek május 24-én. A közreműködők közül különösen kiváltak: Dr. Simoutsits Mátyás körorvos Szigetszent­­miklós, Csepel és Tököl községekben, orvosi működésének 58-ik, életének 84-ik évében meghalt. Még 4 héttel halála előtt is a bete­geit 2.300 korona tiszteletdíjért, a szegénye­ket pedig díjtalanul gyógyította. 1. Szügyi Kálmán, 2. Nosedáné Bodor Carola, 3. Noseda Károly, mind a hárman a magyar királyi opera tagjai és 4. dévai Szöllösy Tica.

Next