Képes Krónika, 1924. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1924-09-28 / 39. szám
VI. étefbligatn. 1924. nzzptetribzt 28 39. 0*ám Szépirodalmi MarxbieH és társadalmi szerlap tessz&ss&s Megjelenik uacárrrap cssssssss? Nyíregyháza százesztendős jubileuma. — Wesely Norbert eredeti rajzaival. Zászlóerdők, zöldlombos diszités és ünnepi ruhában tolongó sokaság hirdette szeptember 13-ikán, hogy az ország egyik legmagyarabb városa ma ünnepli az örökváltság százesztendős jubileumát. A teljes szabadság és önállóság ünnepére messze környék népe sereglett a Nyírség fővárosába és a szabolcsiak ünnepi felvonulása megháromszorozta a népes és gazdag város lakosságát. Összegyűlt a városban egész Szabolcs szino-siava, s ahogy a történelmi nevek iszájról-szájra jártak, kedves, gáláns mesék emlékei röpködtek a levegőben. Históriai anekdoták, nyírt borkorcsolyák és egyéb adomák arról a Szabolcsról, amely híres volt az agarairól, a báljairól, a szüreti mulatságairól és lóversenyeiről, meg a tirpákjairól is, akiiknek szabadságszeretete és önállóságra törekvése nagggyá gazdaggá és függetlenné tette Nyíregyházát. És ezeken a jubileumi napokon nem a régi, híres Szabolcs históriai emlékének adózott hódolattal és szeretettel az összesereglett nép, hanem Nyíregyházát és polgárságát ünnepelte, amely egy évtizeddel megelőzve a jobbágyság fölszabadítását , megváltotta magát földesuraitól, megszerezve a szabad élet polgárjogát, verejtékes munkájának megtakarított fillérein. Az ünnepségek során talán erről esett legkevesebb szó, amiről pedig legtöbbet kellett volna beszélni, — a nyíregyházai polgár típusáról — mint iskolapéldájáról a, méhecske szorgalmával gyűjtögető és takarékos polgárról, aki makacs elszántsággal verekszi ki a sostól a maga jólétét, szabadságát és független önállóságát. Mert ezek a polgárok — a céltudatosan dolgozó, csapásoktól el nem csüggedő, kerékfejű és konok polgárok — tehetik nagggyá magukat, városukat és hazájukat, akik mennek előre hajthatatlanul a maguk elé szabott úton, meg nem torpanva semmi akadálytól, áttörve gátakon és korlátokon, azzal a diadalmas maigabízással, mely nem hagyta el Róma népét se akkor, amikor Hannibál a város kapui előtt állott, se akkor, amikor Brennus a gallusok élén betört a városba. A szívós kitartásnak ilyen klaszszikus példája nánási dr. Saáry Sándor, Nyíregyháza nyugalmazott tiszti főorvosa, aki egész életét egy nagy, nobilis és ideális célra szánta föl, hogy mennél több históriai relikviát gyűjtsön össze. Régi, kétudvaros kúriája igazi múzeum, amelynek kincseit félszázadon át egy másik szabolcsi orvossal — doktor Józsával — versenyezve gyűjtötte, úgy hogy ha ez a két múzeum egyesülni fog, értékre, változatosságra és gazdagságra meg fogja előzni a szegedi múzeumot is. A Saáry-múzeum fegyvergyűjteménye, például, a fraknói Eszterházy-gyűjtemény után a legelső egész Magyarországon, de nagyon gazdag kő- és bronzkori leletekben, régi pénzekben, cin-edényekben is. Van egyebek közt egy ágyúja is, amelynek nagyon érdekles a története. Mikor I. Ferenc József császár 1857 szeptember elején „kedvelt hívének” — Szirmay István grófnak, a muszkavezető császári ezredesnek és világosi kormánybiztosnak — vendége volt, a szirmabessenyői kastélyból indult Miskolc látogatására. Szirmay gróf dísz- Nyiregyháza jubileumához : Énekes János prépost-kanonok. Nyíregyháza jubileumához : Bencs Kálmán, a város polgármestere. Nyíregyháza jubileumához: dr. Vietorisz József, a ,,Bessenyei kör" elnöke.