Képes Krónika, 1928. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1928-02-26 / 9. szám

HÓPEHELY Rimszkij-Korzakov operája a Városi Színházban. Rimszkij-Korzakov Andrejevics Nyiku­­laj a legérdekesebb zeneszerzői egyé­niségek egyike. Noha nem készült hiva­tásos muzsikusnak, az orosz nemzeti műtzene kialakulására mégis nagyobb hatása volt, mint kortársai közül bárki­nek. Szerzeményeinek jelentőségét és értékét az utolsó harminc-negyven év távlatából kellő tárgyilagossággal te­kintve már megálllapította a zene­tudomány, amely műveit megfelelően magas polcra helyezi s működésének hatását igen sokra becsüli. A kritiká­nak ma már csak az lehet a fel­adata, hogy megállapítsa, váljon he­lyesek-e ezek az értékelések és a maguk idejében korszakos hatású alkotások szépségeit nem hervasztotta-e e­l az idő. A nagy orosz zeneszerzőnek a mű­ködéséről a magyar közönség, sőt nagy­részt még a zenei világ is, talán többet tudott, mint amennyire műveit ismerte. Mindenütt olvashattuk róla, hogy ten­gerésztiszti pályáját áldozta fel a zene kedvéért. Hogy olyanfajta lelkesítő, buzdító és oktató munkásságot fejtett ki a múlt század második felének cári Oroszországában a nemzeti irányú orosz faji műzene érdekében, mint nálunk Kazinczy Ferenc a magyar irodalom megteremtéséért, s éppen olyan zenészét­ kör vette őt körül, mint aminő irodalmi csoport támogatta Kazinczy munkáját. Művei közül azon­ban, — néhány szimfonikus szerze­mény­ és a Seherezade ballsetet leszá­mítva,­­ csak zongorakivonatból vagy legjobb esetben partitúrából ismerhet­tünk meg néhányat. Éppen ezért két­szeres örömmel üdvözölhetjük a Városi Színház vállalkozását, hogy színrehozta Rimszkij-Korzakov tizenegy dalműve közül a legnépszerűbbet, a Hópehely című meseoperát, amelyet a nagy orosz zeneköltő alkotóerejének a teljességé­ben írt. Negyvenhat esztendeje lesz innen­­onnan, hogy a szentpétervári udvari operaház ezt az operát bemutatta, de a mű zenéjén nem látszik meg az idő. Ma is fülön és elevenen hal. Szövege, amellyel Osztrovszky elbeszélése nyo­­r­án szintén maga a zeneszerző írt, kissé naiv, de poetikus és nem hatás­­tala­n mese Hópehelyről, a Tétkirálynak és a Tavasz tündérének bájos leányáról szól a történet, amelynek változatait az északi népek mondavilágában sok he­lyü­l megtaláljuk. A szépséges haja­donná serdült fiatal leányka az embe­rek közé megy, akiket a jelenléte meg­foszt az áldást hozó nyári melegektől. Amidőn azonban szíve lángra gyűl és szerelmesének a karjai közeli boldog­ságát vélné megtalálni, erőt vesz rajta a napisten hatalma ás­zópehelyke el­olvad. Vége a varázsnak, ismét me­leg lesz a nyár. Ezt a kissé vékonyka vázat kettős szerelmi történettel és szí­nes epizódokkal bővítette ki Rimszkij- Korzakov s szövege így sok naivsága ellenére is leköti az érdeklődést és gyönyörködtetni is tud. Az a kis szim­­bolisztikus gondolat azonban, amely­nek a népmesében meglehetősen nagy szerepe van, szövegében már nem jut tökéletesen kifejezésre. De hát ill a zene fon­tosabb, mint a szöveg s Rim­szkij- Korzakov muzsikája annyira megkapja a lelkeket, hogy a hallgató csak élvez és a szöveg kisebb hiányosságaira nem is gondol. Elragadja őt a költő képze­letének a szárnyalása, amely szabadon csapong a poetikus darabban. A Hópehely zenéje magán viseli szer­zője művész-egyéniségének minden jel­legzetes vonását. Metodikája minden eredetisége mellett sem mesterkélt, ha­nem őszinte és közvetlen hatású. Szé­k­en ívelt dallamainak gyakori, váral­ján fordulatait sohasem érezzük erő­­szakoltaknak, meglepő harmóniai kö­téseit pedig ki agyaitoknak. Jóllehet mu­zsikája ma is eléggé modern és ere­deti, hiába keresnék benne azokat a lehetetlen túlzásokat, amelyek a leg­újabb zene túlnyomó részében már­­már szinte öncéllá fajulnak az igazi muzsika rovására. Rimszkij-Korzakov, noha a legkivá­lóbb tehetségű és legnagyobb hatású újítók sorába tartozott, a régi alapokon fejlesztette tovább a muzsikáját, jól ügyelve arra, hogy a zene alkotó ele­mei: a dallam, ritmus, összhang és forma kellő egyensúlyban maradjanak szerzeményeiben. Témáit akárhányszor a nép­ zenéjéből kölcsönzi, hogy mű­vészetének a fajiságát ezzel is erő­sebbé tegye. Kifejező erővel teljes har­móniában az orosz egyházi zene hang­­zatai és a régi görög hangnemek egye­sülnek a klasszikus mesterek hang­rendszerével, ami sokkal több kombi­nációra ad lehetőséget, mint a mai irányzatban a disszonanciák immár szinte egyoldalúvá vált halmozása. Művének felépítésében zárt formákat használ, amelyeket recitativók és de­­klamatorikus részek kötnek össze. Az áriák és együttesek azonban nem me­rev sablonok, hanem élettel és művé­szettel telített zenei megnyilatkozások, a közöttük levő átvezető recitativók és deklamatorikus részek zenei aláfestésé­ben pedig a kitűnő progra­­mzenész megérzékítő erejét érezzük. Híven fest, találóan ecsetel a muzsika min­den­, ami a színpadon történik s a cselekmény hangulatának a hatását éb­reszti a hallgató lelkében. slangszerelése mesteri munka. Ra­gyogó színárnyalatok tobzódnak a zenekarban, anélkül azonban, hogy magáról a lényegről, a zenei tar­ta­lom­ról elvonnák a figyelmet. A rakéta szerbien felvillanó ötletek mind csak az egységes hálást szolgálják és biztositják. A Városi Színház érdemes és mél­­tánylandó munkát végzett a Hópehely bemutatásával s vállalkozását a siker igazolja.­­(j. i.) Tetehmann Irén, Szedő Miklós, Welser Tibor. Rét­icsky tiok felv.­ Medveczky Bella. (Streliizky tiók felvétel).

Next