Képes Krónika, 1928. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1928-02-26 / 9. szám
HÓPEHELY Rimszkij-Korzakov operája a Városi Színházban. Rimszkij-Korzakov Andrejevics Nyikulaj a legérdekesebb zeneszerzői egyéniségek egyike. Noha nem készült hivatásos muzsikusnak, az orosz nemzeti műtzene kialakulására mégis nagyobb hatása volt, mint kortársai közül bárkinek. Szerzeményeinek jelentőségét és értékét az utolsó harminc-negyven év távlatából kellő tárgyilagossággal tekintve már megálllapította a zenetudomány, amely műveit megfelelően magas polcra helyezi s működésének hatását igen sokra becsüli. A kritikának ma már csak az lehet a feladata, hogy megállapítsa, váljon helyesek-e ezek az értékelések és a maguk idejében korszakos hatású alkotások szépségeit nem hervasztotta-e el az idő. A nagy orosz zeneszerzőnek a működéséről a magyar közönség, sőt nagyrészt még a zenei világ is, talán többet tudott, mint amennyire műveit ismerte. Mindenütt olvashattuk róla, hogy tengerésztiszti pályáját áldozta fel a zene kedvéért. Hogy olyanfajta lelkesítő, buzdító és oktató munkásságot fejtett ki a múlt század második felének cári Oroszországában a nemzeti irányú orosz faji műzene érdekében, mint nálunk Kazinczy Ferenc a magyar irodalom megteremtéséért, s éppen olyan zenészét kör vette őt körül, mint aminő irodalmi csoport támogatta Kazinczy munkáját. Művei közül azonban, — néhány szimfonikus szerzemény és a Seherezade ballsetet leszámítva, csak zongorakivonatból vagy legjobb esetben partitúrából ismerhettünk meg néhányat. Éppen ezért kétszeres örömmel üdvözölhetjük a Városi Színház vállalkozását, hogy színrehozta Rimszkij-Korzakov tizenegy dalműve közül a legnépszerűbbet, a Hópehely című meseoperát, amelyet a nagy orosz zeneköltő alkotóerejének a teljességében írt. Negyvenhat esztendeje lesz innenonnan, hogy a szentpétervári udvari operaház ezt az operát bemutatta, de a mű zenéjén nem látszik meg az idő. Ma is fülön és elevenen hal. Szövege, amellyel Osztrovszky elbeszélése nyorán szintén maga a zeneszerző írt, kissé naiv, de poetikus és nem hatástalan mese Hópehelyről, a Tétkirálynak és a Tavasz tündérének bájos leányáról szól a történet, amelynek változatait az északi népek mondavilágában sok helyül megtaláljuk. A szépséges hajadonná serdült fiatal leányka az emberek közé megy, akiket a jelenléte megfoszt az áldást hozó nyári melegektől. Amidőn azonban szíve lángra gyűl és szerelmesének a karjai közeli boldogságát vélné megtalálni, erőt vesz rajta a napisten hatalma ászópehelyke elolvad. Vége a varázsnak, ismét meleg lesz a nyár. Ezt a kissé vékonyka vázat kettős szerelmi történettel és színes epizódokkal bővítette ki Rimszkij- Korzakov s szövege így sok naivsága ellenére is leköti az érdeklődést és gyönyörködtetni is tud. Az a kis szimbolisztikus gondolat azonban, amelynek a népmesében meglehetősen nagy szerepe van, szövegében már nem jut tökéletesen kifejezésre. De hát ill a zene fontosabb, mint a szöveg s Rimszkij- Korzakov muzsikája annyira megkapja a lelkeket, hogy a hallgató csak élvez és a szöveg kisebb hiányosságaira nem is gondol. Elragadja őt a költő képzeletének a szárnyalása, amely szabadon csapong a poetikus darabban. A Hópehely zenéje magán viseli szerzője művész-egyéniségének minden jellegzetes vonását. Metodikája minden eredetisége mellett sem mesterkélt, hanem őszinte és közvetlen hatású. Széken ívelt dallamainak gyakori, váralján fordulatait sohasem érezzük erőszakoltaknak, meglepő harmóniai kötéseit pedig ki agyaitoknak. Jóllehet muzsikája ma is eléggé modern és eredeti, hiába keresnék benne azokat a lehetetlen túlzásokat, amelyek a legújabb zene túlnyomó részében mármár szinte öncéllá fajulnak az igazi muzsika rovására. Rimszkij-Korzakov, noha a legkiválóbb tehetségű és legnagyobb hatású újítók sorába tartozott, a régi alapokon fejlesztette tovább a muzsikáját, jól ügyelve arra, hogy a zene alkotó elemei: a dallam, ritmus, összhang és forma kellő egyensúlyban maradjanak szerzeményeiben. Témáit akárhányszor a nép zenéjéből kölcsönzi, hogy művészetének a fajiságát ezzel is erősebbé tegye. Kifejező erővel teljes harmóniában az orosz egyházi zene hangzatai és a régi görög hangnemek egyesülnek a klasszikus mesterek hangrendszerével, ami sokkal több kombinációra ad lehetőséget, mint a mai irányzatban a disszonanciák immár szinte egyoldalúvá vált halmozása. Művének felépítésében zárt formákat használ, amelyeket recitativók és deklamatorikus részek kötnek össze. Az áriák és együttesek azonban nem merev sablonok, hanem élettel és művészettel telített zenei megnyilatkozások, a közöttük levő átvezető recitativók és deklamatorikus részek zenei aláfestésében pedig a kitűnő programzenész megérzékítő erejét érezzük. Híven fest, találóan ecsetel a muzsika minden, ami a színpadon történik s a cselekmény hangulatának a hatását ébreszti a hallgató lelkében. slangszerelése mesteri munka. Ragyogó színárnyalatok tobzódnak a zenekarban, anélkül azonban, hogy magáról a lényegről, a zenei tartalomról elvonnák a figyelmet. A rakéta szerbien felvillanó ötletek mind csak az egységes hálást szolgálják és biztositják. A Városi Színház érdemes és méltánylandó munkát végzett a Hópehely bemutatásával s vállalkozását a siker igazolja.(j. i.) Tetehmann Irén, Szedő Miklós, Welser Tibor. Réticsky tiok felv. Medveczky Bella. (Streliizky tiók felvétel).