Képes Krónika, 1928. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1928-12-02 / 49. szám
beszéltem a szüleimmel és nekik semmi kifogásuk sincs ellene, hogy magát feleségül vegyem. De Gloria nem tudott másra gondolni, mint Dutton Jánosra, aki olcsó ruhájának gallérját tűrte fel és úgy védekezett az eső ellen és úgy érezte, soha senki mást nem tudna szeretni, mint ezt a drága, jó, furcsa fiút. És ezt meg is mondta Rolfnak. Őszintén beszélt vele, elbeszélte gyerekkorát, hogy mennyit szenvedett, dolgozott és hogy a Cooper áruházban sem azért van, hogy vásároljon, hanem hogy eladjon. Azután Dutton Jánost is bevallotta. — Azt hittem, én más vagyok, de most rájöttem, hogy én se vagyok különb, mint a többi buta leány — siránkozott. — Ne búsuljon, Gloria — vigasztalta Rolf. — Én szeretem magát és nem bánom, ha eddig szegény elárusító leány is volt. — De én nem lehetek a felesége, mert én Dutton Jánoson kívül soha mást nem fogok szeretni. — Csacsi kis leány! Ha majd holnap reggel találkozik az ifjú úrral, aki rossz ruhát és ízléstelen nyakkendőket visel és egy senki, egy semmi, akkor majd meggondolja a dolgot. — Holnap, bárcsak már holnap lenne! — sóhajtott Gloria és szépen elbúcsúzott Rolftól, álmaitól, amelyek pedig már majdnem megvalósultak. Másnap reggel azonban Dutton János nem jött be az üzletbe. Glória addig beszélt az üzletvezetőnek, hogy Dutton tegnap rosszul volt és érdeklődni kellene iránta, hogy Willers úr végre felhívta a penzióját. Azonban azt a választ kapta, hogy Dutton úr tegnap reggel elment és azóta nem látták. Gloria gépiesen végezte munkáját és azt gondolta, hogy a pénz mennyire nem minden! Sőt, egyáltalában nem is fontos. Fontos MINDNYÁJAN CSAK KAKAS-PASZTÁT HASZNÁLUNK MERT KIPRÓBÁLTUK ÉS LEGJOBBNAK TALÁLTUK GYARTJA MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB GYÁRA: BENES TESTVÉREK VEGYÉSZETI GYÁR RT. GYŐR-BUDAPEST volna megtudni, hogy Dutton János hó, merre jár. A villásreggelinél reménykedve nézett körül, de hiába, Jánosnak se híre, se hamva nem volt. Ellenben egyik társnője telepedett mellé és izgatottan kérdezte, mit szól a nagy újsághoz? — Milyen újság? — kérdezte Gloria sápadtan. — Hát hogy Dutton János a Cooper fia, aki apja távollétében így akarta az üzletet megismerni. Ma azután megjött az öreg és minden kiderült. Én pedig egészen rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy mennyire semmibe se vettük azt a fiút. Glóriával forogni kezdett a világ. Ez a rossz ruhás, éhesen kinéző fiú, a milliomos Cooper egyetlen fia. Ennek mondta ő, hogy nem lesz a felesége, mert neki pénz kell. Ennek hát befellegzett, a másikat, azt meg szélnek eresztette. Ilyen az élet... úgy elfoglalták gondolatai, hogy észre sem vette a belépő Dutton Jánost. — Attól féltem, már nem is találom itt — szólította meg a leányt. Gloria ijedten nézett rá. Igaz, már nem az a bizonyos olcsó ruha volt rajta, de nem is tette a boltoslegény benyomását. Sőt Gloria azt se értette, hogyan nézhette valaha is annak. — Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek — kezdte János. — Miért? Mert megmentette az életemet? — Nem. Hanem azért, mert megcsókoltam. Mire Gloria felcsattant. — Kedves Cooper Dutton János, figyelmeztetem magát, hogy semmi sem változott. Én magát most éppen úgy gyűlölöm, mint amikor szegény boltossegédnek gondoltam! — Nem igaz, Gloria,maga szeret engem és pedig azóta, amióta tegnap megcsókoltam. — Mi jut eszébe? Én azt mondom most... .Szakorvosok ajánlják torokgyulladás, meghűlés, valamint a spanyolnátha elleni védekezésül A Panflavin-pasztillák minden fertőző betegség ellen oly egészen sajátos hatást váltanak ki, melyet a legkiválóbb szakorvosok elismernek. — De nekem Holderman Rolf már tegnap megmondta. — Rolf? — Igenis, ő! — Láttam tegnap, hogy maga az ő autójába szállt. Este azután beszéltem vele a klubban és ő ekkor elsírta bánatát. Azt, hogy szerelme egy boltossegéd miatt adta ki neki az utat. Mihez is elég lett volna. De azután, amikor most magáért mentem, az asztalán egy könyvet láttam. Szakácskönyv volt, az almáspitéknél kinyitva. — De ne higyje, János, hogy akkor szerettem magába, mikor megcsókolt. Hanem, amikor kinéztem az autóból és láttam, hogy olyan gyámoltalanul áll az esőben. Akkor határoztam el, hogy vigyázni fogok magára. — Köszönöm, Glória nevetett a fiú. — Tudja, hogy ugyanazt mondta most, amit az édesanyám szokott mondani ? — Ne félj, fiacskám! Hát nem tudod, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. — Én tudom mama, de vájjon tudja-e a kutya is ? . . . 24 Magam hiába lestem Megismertem már sok-sok cifra embert. Volt köztük herceg, munkás és cigány. Az egyik oly kemény volt, mint a szikla És volt, ki sírt a csellómuzsikán. Láttam köröttem számos istenszolgát. Húsz éves ifjút, káplánt, püspököt, Egyik szerény s kopasz volt, mint a böl- S a másik himbált hosszú üstököt. Mesek Szaladt el már előttem sok kesergő, Sok özvegy és szerelmes kis diák. Emennek kedve telt a versírásban S amaz lesett kopott melódiát. Voltak mögöttem mindenféle arcok, Madonna-képek s rút ördög-pofák, Fukar pénzváltók, ájtatos barátok, Apró fiúk s kiérdemült kofák. És megbámultam mindmegannyit sorra, Ezt magkacagva, azt meg szótalan, De a sok közt mindig hiába lestem lélekbozótba rejtőzött magam. Én hol vagyok hát, hol vagyok? Kutat- S titkos ajtókon dörömbölt kezem, utam Míg szólt az Úr, szegény fiú, magadra Nem ismersz rá, csak az ítéleten ... Városi István.