Képes krónika, 1930. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1930-08-31 / 35. szám

Mostanában kevés olyan érdekes könyv került piacra, mint Beczássy Judit «Terebélyes nagy fa» című re­génye. Egy nagy, mondhatnám azt is, terebélyes család történetét mondja el a kiváló írónő ebben a könyvében. A család a múlt század közepén él, va­lahol Erdélyben, nemes familia, tele erényekkel és hibákkal, rokonszen­ves és kevésbbé rokonszenves vonások­kal. Egymás után következő generá­ciók sorsa tükröződik az egyes feje­zetekben, főleg az anyáéban és gyer­mekeiében, tagadhatatlanul ügyes el­beszélők­észség bonyolítja az egyszerű, nem túlságosan komplikált történetet, amely nem más, mint emberek sze­relme, csalódása, marakodása, fellán­golása és kijózanodása, tehát maga az élet. Beczássy Judit nem szépít semmit az életből, realista, nem retu­­sál, de nem is torzít. Éppen ezért él­vezettel olvastuk könyvét, amely nem szűkölködik hibákban, mint ahogy eré­nye is van sok. Az első, miért meg kell dicsérnünk az írónőt, az a kedves elbeszélő hang, amelynek legfőbb kedvességét az er­délyi zamat adja meg. Beczássy Ju­dit kitűnően ismeri az erdélyi embert és szavajárását. Anélkül, hogy min­den áron erdélyieskedni akarna, abba a bűbájos világba vezet, amelyet any­ucira szeretünk, s amelyet annyira hiába keresünk az irodalomban. Egy­néhány erdélyi fiatal titán ugyan írá­saiban megpróbálkozik néhanapján a transzszilvánizmussal, d­e ez annyira mesterkélt és eről­teteti, hogy külön szótár kell a szereplők nyelvezetének megértéséhez. Tájszólásokat össze­szedni, egyes vidékek dialektusait erő­szakoltan oldalszámra zsúfolni, lehet érdekesség folklorisztikai szempontok­ból, de nem irodalom. Beczássy Ju­dit érti a módját és tudja a mértékét az erdélyi beszédmódnak, csak ott al­kalmazza, ahol kell és olyan adagolás­ban, hogy az olvasó ne rémüljön meg, így könyve valóban megkapja azt a zamatot, amely az erdélyi embert jel­lemzi. De túl a beszédjükön, erdélyi mó­don gondolkoznak is és élnek is alak­jai. Szántszándékkal mondtam, alak­jai, mert nincsenek hősei. Az az asz­­szony, aki a regény főalakja, sokat szenved és sokat tűr el, de ez a szeretet és tűrés a legtöbb asszony sajátsága. Az emberi jóságnak ez a nagyszerű heroizmusa igen sok as­­­­szonyban megvan, de ezzel szemben a hibák terén is vezetni tud a női nem. A többi szereplő sem nagy egyéniség, akár férfi, akár nő. Élnek, néha sok bennük a vér és a tobzódás, de ha­misítatlan emberek és az írónő hami­sítatlanul Erdélyt adja bennük. Néha el is árulja magát, hogy mennyire sze­reti ezeket az embereket, férfiakat, asszonyokat, leányokat, gyerekeket, ezt a terebélyes nagy családot, amely mintha az egész erdélyi társadalom rajzává akarna nőni. De csak akarna. Ha az írónő egészen idáig akarta volna szélesíteni regényét, maradék nélkül gratulálnánk, de sajnos, csak egyszerű családi történetet kapunk, s ez a regény legnagyobb hibája. Mert akármennyire is szeretjük alak­jait, mégsem olyan érdekesek, hogy egy egész könyvön keresztül tudnának foglalkoztatni. Aztán az alapjában gyakran megismétlődő történet na­gyon is elterül. Perzsi asszony életét még érdeklődéssel figyelnek, de szülei, testvérei, gyermekei, mostoha gyer­mekei, sőt második férjének első há­zasságából származó leányának törté­nete már kissé sok. Annál is inkább, mert hiszen alapjában mindig ugyanaz ismétlődik meg, egyik vagy másik há­zastárs szenvedése, rakoncátlansága, hűtlenkedése vagy Genovéva­ sorsa. Ál­talában Beczássy Judit asszonyai job­bak, mint a férfiak. Ez még megbo­csátható elfogultság volna. De azért meg kell rónunk, hogy férfiban és nőben egyaránt elnagyolja a jellem­­­­ajzot s csak halvány skicceket ka­punk alakjairól. Ugyanezt kell mondanunk korrajzá­ról. Ha jól emlékszünk, a regény 1853-ban kezdődik. Milyen érdekes és szomorú korszak. És a kor érdekessé­géből és szomorúságából nem sokat kapunk. Alakjai akár ma is élhetné­nek, úgy beszélnek és úgy gondolkoz­nak. Nincs a könyvben a kor szomo­rúságából sem, sőt ellenkezőleg a sze­replő emberek folytonosan dorbézol­­nak, mintha legalább is ötven évvel későbben élnének. Ez kár. Mennyivel értékesebb lett volna a regény, ha nem csak egy család vagy több törté­netét kaptuk volna, hanem a körét is. Mindezeket csak azért mondottuk el, mert az értékes könyvön feltűnő szép­séghibák. Ha az írónőt és ezt a köny­vet is nem tartanák sokra, nem fi­gyel­meztetnők hibáira, de mert ér­téknek ismerjük, megmondjuk kifogá­sainkat, hogy máskor, a következő al­kalommal ne kelljen újból hangoztatni őket.* Magyar szikrák címmel gyűjtötte össze verseit Hegedűs József, akinek kétségtelenül ez az első kötete. Lát­szik minden egyes versén a fiatalság túlbuzgósága és nagyot akarása. Kissé túl van telítve olyan frázisokkal, ame­lyek nagyon emlékeztetnek lelkesítő vezércikkekre, de sok komoly érték is van könyvében. Ezeket főleg az is­kolák és szavalókörök használhatják fel iskolai és hazafias ünnepségeken. * Akik szeretik a régi múlt patinás hangulatát, azok örömmel fogják la­pozni Szügyi Elemér Emlék Buda vá­rából című könyvét, amely képben és írásban Buda várának történetét gyűjti egybe. Budáért ma is nagyon szere­tünk lelkesedni, szeretjük a zegzugos utcákat, az ódon bástyákat és kapu­kat, de történetükből nagyon is keve­set ismerünk. Sőt, nagyon sokszor a Buda-rajorigók azt sem tudják, hogy a régi vár nevezetességei hol, merre vannak, mit jelentenek és mit őriz­nek meg az emlékezetnek. Szügyi Ele­mér könyvét éppen ezért nagy öröm­mel fogadhatja mindenki, sőt a nagy­­közönségen túl az idegenforgalmi pro­paganda is. Sok szép felvétel, mű­vészi fotográfia díszíti a könyvet, amelynek történelmi kommentárjai is kifogástalanok. Itt segítőtársai is vol­tak a szerzőnek, mint Dívasd Kornél, Siklóssy László és Módos Gizi, akik mindnyájan dicsére­tet érdemelnek a szép és ízléses munkáért. Gáspár Jenő, Beczássy Judit: 15 Rosszul hall! Használón SIEMEHS-PHOHQPHORT! Jól fog hallani! Evvel a kis telefonszerű villamos készülékkel természetesen, tisztán és jól fogja hallani a beszédet, zenét, éneket, telefont és rádiót. Minden nagyothalló — vételként szer nélkül — szakszerűen kipróbálhatja. Magyar Gyógytechnikai Ipar R.T.-nál röntgen- és orvostechnikai gépgyár Budapest, VI. Nagymező­ utca 4. sz. (a terézvárosi templommal szemben) Telefon : 268-16 és 237-04 Kérjen ismertető füzetet. Szíjmentesen megküldik. 8. P. 3.

Next