Képes Magyarország, 1955 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1955-11-01 / 1. szám

megalapítójának e hatalmas városa, nagy élményt jelent az odautazó turistáknak. A Téli Palota 1500 termével a cári idők­ben a cári önkény központja. Az orosz munkásmozgalom életében és a szovjet­hatalom megteremtésében fontos szere­pet betöltő központ. Ma az Ermitázs, a világ valamennyi híres festőjének rend­kívül gazdag képtára. A Szmolnij, a for­radalmi mozgalom központja, az Auróra a Néván, a kronstadti kikötő, mind-mind felejthetetlen látnivaló. A Leningrádtól nem messze levő Pétervárott, a Balti­tenger mellett megtekinthetik a látogatók Nagy Katalin cárnő festői környezetben levő, műkincsekben gazdag nyári palo­táját, melyet a német fasiszták megron­gáltak. Restaurálása most van folyamat­ban. A palotát körülölelő gyönyörű park és a palota előtti szoborcsoport, a vízesés és kilátás a tengerre, a leningrádi prog­ram kiemelkedő része. A Fekete-tengeri társasutazás a Szovjet­unió legszebb fürdőhelyeit érinti. Szocsi a Kaukázus lábánál, a Fekete­­tenger partján fekvő gyönyörű fürdőhely. A városban 60 szanatórium és üdülő áll a pihenni vágyó és gyógyulást kereső dolgozók részére. A pálma-, narancs- és citromligetek között, állandó napfény­ben, gyönyörű fürdőhely várja az oda­­utazót. A várostól nem messze, a Kau­kázus nyúlványai között, az Áhun-hegy­­ről gyönyörű kilátás nyílik a városra és a tengerre. Az Elbrusz égbenyúló, hóval borított csúcsai között a Rica-tó teszi felejthetetlenné a társasutazást. Mindenütt szebbnél szebb, kényelmes szállók várják a turistákat. A hajókirán­dulás a közel 1000 személyt befogadó tengeri hajókon bonyolódik le, ahol ké­nyelmes és szép lakosztályok, kajütök, éttermek és társalgók várják az utazókat. Csupán ízelítőül soroltam fel néhányat a társasutazások programjaiból, hiszen bizonyára szép, részletes útleírások szü­letnek és látnak napvilágot majd a ma­gyar csoportok utazási élményei alapján. Ez viszont alkalmat ad a Szovjetunió még szélesebb körű megismerésére. A magunk részéről mindent elköve­tünk, hogy a hazánkba ellátogató szovjet vendégek társasutazásaik alkalmával ugyan­csak jól érezzék magukat s megismer­hessék szép fővárosunkat, a sok látni­valót nyújtó magyar vidéket, régi törté­nelmi kultúrkincseinket éppúgy, mint az új, mai értékeinket, alkotásainkat. A két ország közötti idegenforgalmi megállapodás is tovább ápolja és elmé­lyíti népeink megbonthatatlan kapcsolatát és barátságát. Vendéglárás a Kossuth-lakásban. Azok a házak, ahol Kossuth párthívei a múlt század harmincas évei folyamán, hol a Párizsi utcában, hol a Kerepesi út és a Síp utca sarkán felkeresték az ifjú Magyarország vezérférfiát, már rég el­tűntek a házait egyre váltó Budapest területéről. Mire a magyar történelmi kuriozitások legérdekesebb múlt század­végi tárában, Abafi Lajos „Hazánk” című folyóiratában olvasom Kossuthnak 1834-ben kelt levelét, melyben lakcíméül a „Fürdő utcai Kávéforrás’’ házát adja meg. Márpedig ez a ház még a fel­­szabadulás előtt nagyjából az eredeti formájában állt a József tér és a Dorottya utca közti három ház között, a középső helyen. Csak legutóbb építették át oly éktelenül poszt-szecessziósra, hogy már csak a „kávéforrás” hajdani boltíve borul változatlanul az új postahivatal fölé. Ennek a lakásnak ajtaját tárta ki Ma­darász József, midőn 1837 telén a Fejér megyei ellenzék győzelmének jóhírével (mely főként a hírhozó, nagy agitátori tehetségű bátyjának, Madarász László­nak volt köszönhető) kereste fel Kos­suthot a további teendőkre való tanácsért. Madarásztól tudjuk, hogy Kossuth a „Kávéforrás” fölött a második emeleten lakott. „Délelőtt 16-kor kerestük őt fel Modrovichcsal, de ő már kiment volt a városba. Értesültünk azonban, hogy a családjabeliek honn vannak és remélve visszatérését, egy jó tágas szobába be­nyitottunk . . . Senki sem lévén, és jó­ideig nem is lővén senki a szobába, ketten a fölött társalogtunk, hogy miután az asztalokon szerte „Törvényhatósági Tu­dósítások” és levelezések voltak, s miután ismeretleneket oly könnyedén hagynak itt kedvünkre, ha véletlenül a politikai ellenfélnek valami kémje is ily háborít­­lanul vizsgálódhatnék, nem megterhelve szállhatna-e odább ? Végre megjelent egy fiatal, kedves női egyéniség, magát Kossuth húgának mond­ván, én pedig bemutatásunk után el­mondtam célomat, s hosszabb társalgá­sunk közben sem érkezvén vissza Kos­suth, későbbi jövetelünket ígérve, távoz­tunk. Szándékunk volt délutáni 4-kor menni ismét hozzá, de engem a hideg kezdvén borzongatni, Náczi a városba, én pedig 5 órakor a kávéházba mentem, lapokat olvasni. Olvasás közben észreveszem, hogy egy csinos barna fiatal egyén jön be, s a pinczérekkel beszélve, nevemet említi, s kérdi, nem volnék-e itt? Ennek folytán Leningrád. A Szépművészeti Akadémia Szocsi­ Tengerpart

Next