Képes Magyarország, 1958 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1958-03-01 / 3. szám
A múlt század negyvenes éveinek elején a győri postakocsi utasai között volt egy sűrű barna hajú, erős szemöldökű, kissé sárgás-sápadt arcú, a közepesnél alig magasabb, negyven év körüli férfi. Amikor már Pest utcáin gördült a nagy határ, s később, mikor az utolsó zökkenők után megállt a kocsi, és leeresztett hágcsóján egymásután szálltak ki az utasok, aligha gondolt arra, hogy a városban, ahová érkezett, az országban, amelyben megtelepszik , halhatatlanság vár a nevére. Pesten az volt a célja, hogy itt folytassa a Bécsben kitanult kávésmesterséget. De nem csupán a kávéház alapítás vonzotta ide, hanem egy pesti polgárcsalád szép leányának, Giergl Mária Teréziának csillogó fekete szeme is. Évekkel előbb Bécsben találkoztak, s azóta szorgalmasan levelezgettek. Giergl Mária Terézia körül ugyancsak forgolódtak a pesti arszlánok és szeladonok, de a feketehajú, fekete szemű lány egymásután elutasította a kérőket — a bécsi ismerősre várt. Így érkezett Pestre Karl Pillwax, az oberdöhligi iskolamester fia. A Herren Gasse-ban, amelyet Úri utcának, vagy Urak utcájának is neveztek — később Koronaherceg utca lett a neve, ma pedig Petőfi Sándor nevét viseli a Belvárosban — emelkedett Libasinszky Márton szabómester háza, amelynek földszintjén négy ablakú kávéház volt, kétkét ablaka között a bejárattal. Raffée Renaissance volt a neve, tulajdonosa pedig Privorszky Ferenc, a neves kávémester, aki éppen ebben az időben azt tervezgette: eladja a Renaissance-ot és másutt, nagyobb kávéházat nyit. Elhatározása eléggé ismert volt, s így Karl Pillwax, amikor érdeklődött, hol lehetne kávéházat nyitni, vagy vásárolni, csakhamar összekerült Privorszkyval. És két napi tárgyalás után a Kaffée Renaissance gazdát cserélt. Csak Pillwax elégedetlen volt a nevével: Renaissance, Renaissance — ismételgette, s nem is a helyes kiejtéssel, hanem szigorúan ragaszkodva a betűkhöz — ezt nehéz megjegyezni, még nehezebb kimondani, márpedig sikerre az a kávéház számíthat, amelynek a közönség könynyen megjegyzi a nevét. Keresgélt is jó név után, felmerült több is, az oberdöblingi iskolamester fiának azonban egyik sem tetszett. S végül úgy döntött: viselje a kávéház új tulajdonosa nevét, legyen Pillwax kávéház. Valaki megjegyezte újdonsült barátai közül, hogy a Pillwax se ismert s nem is könynyen megjegyezhető név, mire az új kávéháztulajdonos így tromfolta le: — Ez igaz, de majd megtanulják... És nem is azért döntöttem így, hanem, hogy hitvesem majd nagy betűkkel lássa férje nevét ki-írva a Herren Gassen... így került le a Kaffée Renaissance cégtáblája, hogy a helyébe Pillwax neve kerüljön fel. (Akkor még két 1-betűvel, ahogyan az oberdöblingi család a nevét írta.) gyenge üzletmenetű kávéház iránt érdeklődést keltsen, megszépítette, kicsinosította a kávéházat, az egyik ablakba például kis narancsfát helyezett el, aminek akkor nagy csodájára jártak a pesti utcán sétálók. Megkedvelték a Herren Gasse kávéházát és megtanulták a Pillwax nevet. A negyvenes évek második felében különösen írók és jurátusok jártak nagy számban a kávéházba, később a város egyre szaporodó újságírói, az újdondászok is itt ütöttek tanyát, de sok mesterlegény is tartozott a Pillwax kávéház vendégei közé. Karl Pillwax, aki már törte a magyar nyelvet, büszkén sétálgatott kávéházában, amelynek egész irányítását a kezében tartotta. 1847-ben azonban már mind nehezebben ment a munka. Fáradt volt, sokat betegeskedett. Ezért adta el még abban az évben a kávéházat Fillinger Józsefnek. Pillwax fájó szívvel búcsúzott el a kávéháztól, amelyet öt évig vezetett Krisztinavárosi kertes házába vonult vissza, hogy jó levegőn legyen, gyógyítsa beteg szívét és tüdejét. Fillinger jó üzletember volt. A Pillwax kervéházat ismerték és szerették. Nem lett volna helyes, ha most más nevet tesz a cégtáblára. Ott maradt Pillwax neve. S amikor a beteg Pillwax nagynéha átkerült Pestre és elsétált a Herren Gasseba, r meghatottan és büszkén nézett még mindig nagy betűkkel kiírt nevére, a régi kávéházra, amely csak annyiban változott, hogy ablakában megnőtt a narancsfa — nagyobb fadézsába is ültették. Amikor 1848 nagy esztendejébe fordult az idő, már Fillinger József volt a Pillwax gazdája. Most még inkább a fiatalság tanyája lett a kávéház, s ebben annak is szerepe volt, hogy maga Fillinger is — idegen neve ellenére — lelkes magyar, igaz hazafi, haladó szellemű ember volt. A kávéházban a hang egyre bátrabb lett, a kritika mind élesebb Bécs irányában, s mind erősebb a szabadságvágy. A Pillwax kávéház átvette a francia forradalomban nagy szerepet játszott Café de Foy hagyományait, s az volt, ami a negyvenes évek elején a padovai Café Pedrocahi, a milánói Café Duomo, a velencei Café Quadri, ahol a La Giovare Italia, az Ifjú Olaszország lelkes fiataljai szervezkedtek az Észak-Olaszországot is elnyomó Habsburg zsarnokság megdöntésére. Kedves szójátékot jegyzett fel erről az időről Borsody- Bevilaqua Béla a Pest-Budai Kávéházak című kitűnő könyvében. A pincér a Pillwax kávéházban gyakran így tette fel a vendégnek a kérdést: „Kaffee befehlen, oder lieber Thee?” (Kávét kíván, vagy inkább teát?) Mire a vendég haz?- A Pilvax regénye ? Megnyílt a Pillwax kávéház. Karl Pillwax másik boldogsága már korábban beteljesült: feleségül vehette Giergl Mária Teréziát, aki a jelentős korkülönbség ellenére is hűségesen várt bécsi ismerősére. Pillwax ügyes ember volt, értett ahhoz, hogy a korábban