Képes Magyarország, 1958 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1958-03-01 / 3. szám
rozottan, erős hangon rávágta: „Lieber Thee!” S ez az „inkább teát” öszevonva pontosan a francia Lieberté szóvá alakult, ami a szabadságot jelenti. Mind több és több ifjú író, újdondász és jurátus kereste fel nappal és esténkint a Pillwax kávéházat. 1848 elején itt olvasták fel a bécsi újságok híreit a forrongó császárvárosról, lesve és remélve az új fejleményeket. Mikor leszállt az est, az írók szállingóztak a Csigából, vagy Lamatsch híres felméréséből és mindennapos vendég volt biliárdgolyófejű sétabotjával Petőfi is, aki rendszerint az Urak utcája és a Zsibárus köz sarkán levő Depscher felmérésben vacsorázott aludttejet, azután a Pillwaxban feketekávézott. A kávéház falait a Bastille és a francia forradalom szereplőinek képe díszítette: Robespierre, Marat, Desmoulins, Lafayette. A pesti Café de Foy hangulata „gyakran egész rebellis volt”, amint az óriás spionok jelentése közölte Sedlnitzky gróf bécsi rendőrminiszterrel, aki a pesti helytartótanácshoz egyre-másra küldte a parancsait: állandóan figyelni a kávéházat és jelentést küldeni minden gyanús jelenségről. Szerencse, hogy amikor egy-egy veszedelmesebb intézkedés érkezett, a helytartótanács egyik fiatal titkára sietve értesítette erről a kávéház törzsvendégeit. Ez a jóbarát, aki felbecsülhetetlen szolgálatokat tett a Pillwax ifjainak, Bérczy Károly volt, Puskin Aryegin-jének későbbi mesteri tolmácsolója. A Pillwax kávéház zsongó lármáját 1848. március 14-én egy zilált, sziháló fiatalember, Kolpaski lengyel származású kesztyűslegény berohanása szakította meg. Akkor este érkezett a bécsi hajóval, s a kávéház biliárdasztalára ugorva közölte a nagy eseményt: — Uraim! Bécsben kitört és győzött a forradalom! Metternich megbukott! A fiatal írók társasága nyomban összeült a kávéház baloldalán levő nagyasztalnál, a Közvélemény Asztala körül. Petőfiért egy jurátust szalajtattak el — jöjjön azonnal! És amikor megérkezett, a Pillwaxban felpattant a forradalom első szikrája. Itt hangzott el először a Nemzeti Dal, s itt olvasta fel Irinyi József a tizenkét pontot. A Pillwax kávéház volt az 1848-as magyar forradalm bölcsője. Március tizenötödike után új cégér került a kávéház fölé. Piros táblán fehér és zöld betűk hirdették: A Forradalom Csarnoka. E büszke nevet azonban nem sokáig viselte. Amikor a kormány az esztendő utolsó napján Debrecenbe menekült és Windischgrätz csapatai bevonultak a fővárosba, első dolguk volt, hogy „a Kossuth kutyák” kávéházát bezáratták, Fillinger kávésjogát pedig megvonták. Buda ostroma alatt Hentzi egyik bombája meg is sebezte a kávéházat, amely a szabadságharc leverése után, mint Café Herren Gasse nyílt meg újból. Érdekes, hogy a Pillwax kávéház leghíresebb vendége, Petőfi és a nevezetes kávéház névadója, Karl Pillwax csaknem egyidőben halt meg, 1849 júliusában. Az Oberdöblingből Pestre került Pillwax, aki anélkül, hogy a legkisebb része is lett volna a forradalmi eseményekben, mégis halhatatlansághoz jutott a magyar történelemben, krisztinavárosi kertes házában hunyt el. És az ő özvegye sem viselte soká az özvegyi fátyolt, férjhez ment Windischgrätz egyik tisztjéhez, Franz von Büchel vadászkapitányhoz. Mikor a Pillwaxot, már mint Café Herren Gasse-t újból megnyitották, Móts Antal volt a tulajdonosa — 1849-től pontosan a kiegyezésig —, aki gondosan vigyázott arra, hogy a nevezetes kávéház ne legyen a rebellio fészke, vendégeit nagyon megnézegette. Mégis az ötvenes évek elején innen hurcolják el Jubál Károlyt, a tudós műegyetemi tanárt, akinek szerepe volt az egyik összeesküvésben, s aztán ennek a szervezkedésnek többi bátor hazafiával, Noszloy Gáspárral, Andrásffy Károllyal és Sárközy Somával vértanú halált halt a szabadságért. 1867-ben, a kiegyezés után gazdát cserélt a Pillwax. Schéja József lett az új tulajdonos, aki 1906-ig vezette. Első dolga az volt, hogy a német cégtáblát levegye és helyébe újra a forradalomban patinássá nemesedett Pillwax nevet illessze, de ezúttal először szerepelt a kávéház neve egy 1 betűvel, s egyszerű v-vel. Így lett a Pillwax-ból Pilvax. Utolsó tulajdonosa Papp József volt. Ekkor már emléktábla díszlett a kávéházban,a közvélemény asztala felett, a következő szöveggel: „Ez a kávéház volt 1848-ban a Forradalmi csarnok. Itt gyűlt össze naponta a szabadságért lelkesedő magyar ifjúság. Itt szavalta el legelőször Petőfi Sándor a Nemzeti Dalt. Emlékük és szellemük éljen Itt és mindenütt a Hazában.’« Az évek múltak — s a Libasinszky ház köré hatalmas bérpaloták nőttek. És ekkor — a városrendezés szent nevében — felvetődött az ötlet, hogy megfosszák Budapestet egyik legjelentősebb műemlékétől, a magyar történelem egyik legnagyobb eseményének színhelyétől. Tanácskoztak, s végül éppenúgy mint az első magyar színház meggondolatlan elpusztításánál, ezúttal is a rövidlátás és az ostobaság győzött. Pótolhatatlan emlékétől fosztották meg a magyar népet és a magyar fővárost, amikor kimondták a halálos ítéletet a Libasinszky házra. Az ítélet végrehajtására 1911. április 21-én került sor. A Pillwax hetven évet élt. De hiába pusztították el, halhatatlan marad. PANCZSI. LAJOS 5