Képes Magyarország, 1962 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1962-05-01 / 5. szám

rottya-házat” látjuk. Manzárdtetős műemlék épület. Az a nevezetessége, hogy ez a színhelye Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzának. Csokonai,­­ aki mindössze kétszer járt Kaposvárott, egyszer a főispáni beiktatáson, másodszor pedig akkor, amikor az „Arany Oroszlánhoz” cím­zett patikában porokat vásárolt fog­fájás ellen, — azt írja a Dorottyáról, hogy „Somogyban laktomkor ennek az előttem holtig édes emlékezetű vármegyének kedvéért szereztem.”. A vígeposzban a költő az 1799. évi farsangnak állít emléket. Karnevál hercegének vezetésével, csilingelő szánokon és lóháton, leányok és me­nyecskék serege indul el a Balaton partjáról, hogy a híres kaposvári far­sangon férjet szerezzen. A fényes bál színhelye a Dorottya-ház, akkoriban az Eszterházy uradalom tiszttartói la­ka. A környezetrajzot a költő való­színűleg az 1798 évi barokkos pom­pájú főispáni beiktatásból merítette, — de nem ámul el az arisztokrata világ pompáján, hanem a fényes kül­­sőségű, cifra és vidám társaságról a szatíra csípős nyelvén beszél. A Dorottya-ház ma is áll. Folyosói­nak, szobáinak fiókboltozatos dongái híven idézik a múltat. A Dorottya-háztól néhány lépés a Táncsics tér. Itt áll a múzeum, me­lyet a Kaposvárott született nagy ma­gyar festőművészről, R­ippl-Rónai Jó­zsefről neveztek el. Homlokzata előtt a névadó művész szobra nézi a vá­rost A múzeum belseje — főleg a képtár! — órákhosszat tartja bűvkö­rében a látogatót. Természetesen el­sősorban a Somogyban született, or­szágos hírű festők — Zichy Mihály, Vaszary János, Iványi-Grünwald Bé­la, Hippi-Rónai József, Kunffy Lajos, Bosznay István — műveit illik meg­tekinteni. Számos képet őriz a képtár a Somogy megyei tájakat annyira szerető Bernáth Aurél alkotásaiból is. Minden kaposvári séta törvénysze­rűen a Szabadság-parkban ér véget. Ha már beteltünk a város sokféle látnivalójával, megismertük műemlé­keit és presszóit, térjünk be ebbe a kedves környezetű parkba pihenőre. Itt lehet a legjobban elraktározni, összegezni a benyomásokat. Széles sétaútjaival, dísznövényeivel, virágai­val, szobraival valóságos kis üdülő­kért ez, olyasféle szerepet tölt be Ka­posvár életében, mint a fővárosban a Margitsziget, vagy a Városliget. Itt mindig találunk pihenő, sétáló, sütké­rező embereket, de közkedvelt tanu­ló- és sétahelye ez az ifjúságnak is. Összezsúfolva, tömörítve láthatjuk mindazt, ami oly kedves vonás a ka­posváriakban: a fák, növények és vi­rágok szeretetét. Kevés város körül­­közik az országban, ahol olyan féltő gonddal, szeretettel ápolják a dísz­bokrokat és virágágyakat, mint itt. Nem véletlenül került Kaposvár ne­ve mellé a „virágos” jelző, s ez nem­csak a városi tanácsnak és a kerté­szeti vállalatnak az érdeme, mert ha benézünk a kaposvári udvarokba, a házak kertjeibe, vagy ha végigsétá­lunk a városszéli utcák bármelyikén, mindenütt megtalálhatjuk a virág­kultuszt. S ha valaki tanácsot kérne tőlünk, hogy mikor érdemes Kaposvárt meg­látogatni, természetesen a májust ajánlanánk, hiszen ebben a hónap­ban virít a legtöbb virág, s ilyenkor olyan a város, mint valami csodála­tos tündérkert. Vagy tán még ennél is szebb ...­­, ,­­ , . Huba László A Szabadság parkban álló szovjet hóal emlékmű talapzata A Fi tér a Kossuth szoborral A Kaposvári Textilművek­en.. ' -­­ 11

Next