Képes Sport, 1941. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1941-07-01 / 26. szám

Bemutatjuk a LAMPART-ot az NB egyik újoncát A Lam­part csapatára akkor kezdett fel­figyelni a sportközönség, amikor az kiverte az Újpestet a kupa küzdelmekből. Ekkor kezdtek­ sportkörökben is többet foglalkozni a Lampart Fémáru- és Fegyvergyár labda­rúgó csapatának az eredményeivel, ame­lyek mind nagyobb feltűnést keltettek és egy szép napon arra ébredtünk, hogy a tavaszi idényben hét pont hátránnyal in­duló csapat megnyerte az NB II. csoport­­bajnokságát és bekerült a magyar f­utball­­sport élvonalába. Erről beszélgetünk Lancsek Gyulával, a Lumpurt labdarúgó szakosztályának az el­nökével. Régi kitűnő sportember, valami­kor tíz URAK jeles csapatának volt a hát­védje és sok nagy csatát vívott Újpest és Rákospalota sporttelepein. Egy csapatban játszott Arányi Árpáddal, az Újpest alel­­nökével, aki akkor az URAK kapuját védte és most küldött üdvözlő levelében is azt írta Laueseknek, hogy­­a régi URAK- szív segítette a Lam­part csapatát a nagy sikerhez«.­­ Ebben van is valami igazság, mert a Lampart csapatának minden tagja szívvel­­lélekkel harcolt és ezért a legnagyobb elis­merést érdemlik. Másként nem is tudták volna behozni az őszi nagy hátrányt. Nem vesztették a kedvüket, megfogadták az uta­sításomat, amely — a régi URAK mérkőzé­sekre emlékeztetve — úgy szólt, hogy a játékvezető első síp jelzésétől az utolsóig megállás nélkül kell küzdeni. Ennek a harcmodornak köszönhettük a Perecesi TK elleni utolsó, döntő jellegű mérkőzésünkön a szép győzelmet, mert a fiúk betartották az utasításokat, úgy harcoltak, mintha az életükről volna szó. Stark, a csapat fiatal szélsőfedezete 0:0 állásnál megsérült, a vér elborította az arcát, mégse volt hajlandó otthagyni a játékteret és letörölvén magát a bedobott törülközővel, tovább küzdött, mert — mint mondta — előbb a győzelmet kellett biztosítani. — Jó kis csapat, meg vagyok velük elé­gedve és ha egy két poszton erősíteni tu­dunk (mint ahogy akarunk), remélem, hogy az NB első osztályában is komoly szerepet fogunk játszani. Ugyanez a véleménye To­­mecsko Józsefnek, a Vasasok volt jeles játékosának, aki jelenleg a csapat oktató­mestere és akinek oroszlánrésze van a siker kivívásában, őszinte hálával kell azonban adóznunk Dammang Aurél sportszerető ve­zérigazgatónak, a klub díszelnökének és Matuscher Richárd műszaki igazgatónak, a klub elnökének, valamint Schiebl Dezső dr.-nak, a klub ügyvezető­ elnökének, akik megteremtették a sportlehetőségeket és min­­den méltányos kérésünket teljesítették. Megtudjuk, hogy a játékosok valam­eny­­nyien a gyár munkásai, akik a munkahe­lyükön is derekasan megállják a s­elyü­ket. A csapat, amely a pesterzsébeti ETC-ből alakult ki, néhány ismertebb játékosa is van. Így a Kisalagi—Tolvaj balszárny, amely a kis balszélső Tolvaj gyorsasága ré­vén a csapat lendítőkereke, a 32 éves Sze­nes József középfedezet, aki pompás he­lyezkedésével és a támadás előkészítésével a csapat első észjátékosa, a szegedi Lukács és Purzeld, aki azonban lábsérülése miatt néhány mérkőzést kénytelen volt kihagyni. A fedezetsor különben teljes egészében di­cséretet érdemel. A védelem is jól dolgo­zik, a fiatal Erdős feljavult Nádasihoz, míg a hálót a megbízható Berkesi és az ifjúsági válogatott Csintalan felváltva védhetik. Lancsek Gyula arra a legbüszkébb, hogy az MLSz-ben és a Játékvezetők Testületé­ben sohase hallott panaszt a játékosok el­len, sőt mindig dicsérték a csapatot és példaként állították a többiek elé. Ami vi­szont arra vezethető vissza, hogy ameny­­nyire szereti Lancsek a csapatot, éppoly szigorú is hozzá és fegyelmi kérdésekben nem ismer tréfát. Búcsúzóul még elmondta, hogy nagy örömükbe egy kis ürömcsepp is vegyül, mert még nem tudják, hol fogják rendezni elsőosztályú mérkőzéseiket. A pest­­erzsébeti pályán ők is csak vendégek, a sporttelep különben sem rendelkezik füves játéktérrel és most minden vágyuk az volna, ha saját pályával rendelkeznének. Ez irányban már megtették az első lépése­ket, kérvényüket benyújtották a polgármes­terhez és remélik, hogy az ü­gy kedvező el­intézést nyer. Hiszen ma már ők is a ma­gyar labdarúgás élvonalába tartoznak. Úgy érezzük, hogy Szendy Károly, Bu­dapest sportszerető polgármestere jó ügyet támogatna, ha a Lam­part derék sportegye­sületét saját hajlékhoz juttatná. A magyar sport jutna vele újabb, a gyár áldozatkész segítségével bizonyára szép és nagy fejlő­dést ígérő otthonhoz. A csapat kitűnő edzőjéről Tomecskóról, csak annyit, hogy ez az ötödik csapat, amit 11 év alatt felhozott az NB-be. Kétszer az SBTC-ét, egyszer a Zuglót, a SSE-t, majd most a Lampartot, ez a szám min­dennél többet mond. Az őszi évad végén 7 pont hátránnyal vette át a csapatot. Amit végzett, derekas munka volt. A Lam­part csapata: Sós, Paróczay játékvezető (Csantavéren a mérkőzés bírája), Szenes, Lukács, Kisalagi, Haraszti, Berkesi, Nádasi, Tomcesko József oktató és Laucsek Gyula szakosztály­­vezető. Ülnek: Szomolányi, Stark, Bihari, Baranyai, Tolvaj Fotó rádió gramofon osztályunk felkészültsége és telje­sítménye a legnagyobb igényeket is kielégíti FÉNYKÉPEZŐ­GÉPEKBEN ÓRIÁSI VÁLASZTÉK! A LEGOLCSÓBB BOX GÉPEKTŐL A LEGMO­DERNEBB KÉSZÜLÉKEKIG (LEICA, ZEISS­­CONTAX, STB.) FÉNYKÉPEZŐCIKKEK, TAR­TOZÉKOK, ANYAGOK, STB. CONTAX-LEICA SERVICE Budai fióküzlete: XI, Horthy Miklós­ út 39 Óriási izgalmak közepette jászották le az újpesti vizipóló derbyt Kicsi, de lelkes közönség biztatta az UTE csapatát a BSE elleni víziderbyn. Fűtötte a vágy a lilákat a fővárosi csapat ellen. A tavalyi vere­ségért akartak »bosszút állni«. Valóban úgy is indult, hogy sikerül a »bosszú«. Szittya, majd Kislégi góljaival ,simán 2:0-ra ve­zetett az első félidőben az UTE. Szünet után azonban állandó kiállítások közepette Hazai, majd Brandi góljaival kiegyenlített a BSE. A kö­zönségnek sehogysem tetszett ez. »Vízbedobni a bírót!« kiabálták, de szerencsére Gyulai játék­vezető, aki egyébként a MAC neves játékosa, nem ijedt meg, nyilván azért, mert jól tud úszni. A BSE Brandy távoli lövésével 3:2-re vezet és már-már a BSE győzelme látszik valószínűnek, amikor az utolsó másodpercben Bozsi megmenti a lilák becsületét és kiegyenlít. Nyilatkozatok: Tichy Henrik dr., UTE: Erős küzdelem. Az első félidőben mi voltunk jobbak, a második­ban ők. KERTÉSZ ISTVÁN, BSE: Az uszoda nem volt megfelelő. Kislégi leállt a csekély vízben, ami szabálytalan. Ennek köszönhető az első félidő 2:0-ás eredménye. A második félidőben kezünk­ben volt a győzelem. Vértessy József, BSE: Megnyerhettük volna a mérkőzést egy kis szerencsével. Bródy György, FTC, mint semleges néző: Az eredmény körülbelül megfelel a látottaknak. (Bródy hazabeszélt, mert a döntetlen az FTC mal­mára hajtotta a vizet.) A KERES SPORT ÚJ HELYISÉGE VI. MussolinMér 4. T. 114*314 Szittya az UTE első gólját lövi a BSE—UTE vizipóló-derby­n

Next