Képes Sport, 1944. január-november (6. évfolyam, 1-47. szám)
1944-08-01 / 31. szám
* „Mackó“-járással ballag mellettem a pesti Dunaparton. Közben beszél erről is, arról is: emberekről, szenvedélyekről és napi munkáról, divatról és nőkről, egyegy okosan odavetett mondattal adja tudtul mindenről a véleményét. Ilyeneket mond például: — Akinek nincs szenvedélye, az az én szememben nem is ember. Ő dohányzik. Mint mondja, ez az egyetlen szenvedélye. Pedig bajnoknő, mégpedig a javából és a csinosságból. Bogdánszky Maja ugyanis a hölgy, akivel egy kopott pesti délután szürkeségében próbálunk olyanokat beszélgetni, ami érdekes is, mert a közönségnek interjú kell. „Beszélgetés a bajnoknővel“ talán ez lenne normális körülmények között a riport címe s akkor gerely- és diszkoszrekordokat kellene emlegetnünk, a helyes edzőszisztéma „vezetné a beszélgetés fonalát... Nem sikerült azonban „szabályosan“ az interjú, mert a bajnoknő újabb cigarettát kotorászott elő a retiküljéből és tüzet kért. Hogyan beszélgessen ilyenkor az újságíró a helyes edzésrendszerről ?... (Pedig mégis a bajnoknőnek van igaza, mert a5 dohányzik és ő javítja a rekordokat, nem a bölcselkedő újságíró ...) Egyszerű ingblúz és kosztümszoknya van rajta. Arcán semmi festék. És éppen ez a finom rajta, festékkel el sem tudnám képzelni, legfeljebb bálteremben. Úgyis nagyon csinos lenne. (Az ördög tudja, hogy mi az igazság, ha nőkről van szó!) S dolgozik. Sőt. „Álláshalmozó“ — Munkanélkül nem is tudnék megállni — mondja — legalább is becsületesen nem. Pedig csak úgy érdemes élni.. . — S mit dolgozik? — Tisztviselő vagyok az Országos Sportközpontban, magántitkárnője vagyok Juhász Istvánnak és a Gammában szakosztályvezető. — S hogy bírja mindezt? — Jó az edzésreved szerem — vág vissza kacagva. — Aki teljesen egyedül él, az sok mindent kibír .Azt hinné az ember, hogy uborkát lehetne savanyítani vele, olyanokat mond de mindig vidáman és mosolyogva. Tényleg jó az edzésrendszere. . Az élettel szemben is... Gratulálunk. Érdekes, hogy ő is haragszik az újságírókra. Eddig mindenik bajnoknőtől ezt hallottam, akivel beszéltem. — Sohasem azt írják, amit az ember mond — panaszolja. — Olyat is írtak rólam, hogy azért lettem bajnok, mert naponta félliter tejet iszom. Hát nem ezért. Ezennel korrigáljuk. Búcsúzóban még néhány szót a sportról is szólunk. De erről inkább már csak a kötelességből "kérdezgetem. — Szóval, hogyan lett bajnoknő? — A nővérem „fedezést fel” Először diszkoszt dobáltam, aztán gerelyt. Ez a karrierem története két mondatban . Most már tanítok is a Gammában. — Végzett főiskolát? — Nem. — S mindjárt kérdez is: — Miért? Csak az tehet jó atlétanevelő, aki egyben testnevelőtanár is?__ Nagyon büszke Gammás lányaira. — Remekül dolgoznak a lányok — mondja — Csak most egyre kevesebben vannak. Igen sokan vidékre utaztak a családjukkal a bomlyízások elől. De két „lányom“ így is nagy meglepetést okoz majd a szakköröknek. Két súlyatléta, az egyik diszkosszal, a másik gerellyel ért el remek tréningeredményeket. S van még egy szenzációm: hozzánk jött Börcsök Mária, a kitűnő vidéki diszkoszbajnoknő, akiitől okvetlenül bajnokságot várok az idén. Az Erzsébet-hídnál úgy pattan a villamosra, mint a gumilabda. Rohan a „lányai 'tTfthic Bogdánszky Majával dohányzóról, fél liter tejről és a Gamma Gammás lányokról Alacsony zömök futó rója a köröket a MOVE-pályán, amikor belépünk a „régi dicső tettek a színhelyére. Bánhalmi Ferencet — ugyanis ő a szorgalmasan edző atléta — megzavarjuk munkájában, hogy elbeszélgessünk vele. Sok nagy versenyen indult az idén, sok sikert ért el a tavaly olyan váratlanul megszerzett bajnoksága óta. De beszéljen ő, mesélje el azt a sok szép emlékét, amelyet már eddig is, mint atléta gyűjtött rövid, de igen tartalmas pályafutása alatt. — Az Izabella-utcai felsőkereskedelmibe jártam, amikor egy Várszeghy emlékversenyen összekerültem Paulinyi tanár úr tanítványaival, a vasutcai ker.-istákkal. Megtetszettem Paulinyi tanár úrnak — folytatja visszaemlékezését Bánhalmi — és leigazolt az MRTSE-be. Innét számítom atlétikai pályafutásomat. Már az első esztendőben ifjúsági bajnokságot nyertem, pedig éppen a bajnokság előtt két héttel még egy KISOK verseny kapcsán vereséget szenvedtem Papptól, akit a bajnokságok során legyőztem. — Életem legszebb élményei ezután következtek — sóhajt fel a fiatal bajnok atléta. — Boroszlóban, az Európa ifjúsági bajnokságok során negyedik lettem kerek 52 mp-es idővel. Egy évre rá Milanóban már csak ötödik helyre kerültem ugyancsak az Európa ifibajnokságok során, de már 50.6 mp-et futottam. — 1918-ban azután elértem azt a célt, amely után minden fiatal magyar atléta olyanynyira vágyódik, minden reális papírforma dacára, magyar bajnokságot nyertem. Ez a bajnokság azután még komolyabb munkára serkentett. Mint bajnokra, szeretett egyesületem legfiatalabb tagjai már nagy tisztelettel néztek. Tehát példakép vagyok, akinek a helyzete sokkal, de sokkal nehezebb, mint más versenyzőnek. Életem és munkám mindig a legsportszerűbb, mert csak így lehetek példakép a fiatalok előtt. Szinte csodálatosnak hangzanak ezek a szavak, egy ilyen fiatal bajnok atléta szájából. Úgy éiszik belőle nem sztárt, hanem egy komoly versenyzőt nevelt a bajnoki cím. Gratulálunk Bánhalmi Ferenci Lássuk tehát azt a sportszerű magánéletet. Mivel foglalkozik a sport mellett. — Elsősorban munkahelyemen, — a Stádium Sajtóvállalatnál, ahol tisztviselő vagyok, — igyekszem jó munkát végezni. Ezenkívül, ha az edzések engedik Operába járok. Nagyon kedvelem a zenét, bár semmiféle hangszeren nem játszom. Nagyon szeretek olvasni, rengeteg könyvem van. Télen, amikor nem atletizál, milyen kiegészítő sportot űz? — Sízem és korcsolyázom Azelőtt tornásztam is, de váll, szalagtágulás folytán a komoly munkát ebben a sportágban teljesen mellőznöm kell. Mik a tervei? — Szeretném Kovács Kiéri 11.7 mpg-es rekordját átadni a múltnak. Tudom, még csak álom ez, de ha az idén nem, akkor jövőre, vagy két év múlva, de hiszem, hogy sikerülni fog. Állandóan 400 ra dolgozom majd, mivel jól tudom hogy nem, vagyok elég robbanékony, inkább tempós futó vagyok. De a 100-as versenyek nem ártanak, sőt csak fokozzák gyorsaságomat. Legalább kell tudnom 10.7—11.írat 100-on, hogy jól menjen a 400 méter. Hála Isten, most már belejöttem az új stílusba, melyet Rátkay tanár úr tanított. Ugyanis eddig nagyon nagyokat léptem. Rétkay tanár úr teljesen átdolgozott a guruló stílusra, egy nagyszerű amerikai könyv segítségével. Most már minden meg van ahhoz, hogy fejlődjek és én is igyekszem ehhez szorgalmammal hozzájárulni. EZ tehát egy fiatal magyar atléta bajnok rövid élete, még rövidebb pályafutása, legrövidebb interjú keretébe foglalva“ (ld. Alig 21 éves és máris egy éve magyar bajnok BÁNHALMI FERENC