Képes Sport, 1944. január-november (6. évfolyam, 1-47. szám)

1944-08-01 / 31. szám

* „Mackó“-járással ballag mellettem a pesti Dunaparton. Közben beszél erről is, arról is: emberekről, szenvedélyekről és napi munkáról, divatról és nőkről, egy­­egy okosan odavetett mondattal adja tud­tul mindenről a véleményét. Ilyeneket mond például: — Akinek nincs szenvedélye, az az én szememben nem is ember. Ő dohányzik. Mint mondja, ez az egyet­len szenvedélye. Pedig bajnoknő, mégpedig a javából és a csinosságból. Bogdánszky Maja ugyanis a hölgy, akivel egy kopott pesti délután szürkeségében próbálunk olyanokat beszélgetni, ami érdekes is, mert a közönségnek interjú kell. „Beszél­getés a bajnoknővel“ talán ez lenne normális körülmények között a riport címe s akkor gerely- és diszkoszrekordo­kat kellene emlegetnünk, a helyes edző­szisztéma „vezetné a beszélgetés fonalát... Nem sikerült azonban „szabályosan“ az interjú, mert a bajnoknő­­ újabb cigaret­tát kotorászott elő a retiküljéből és tüzet kért. Hogyan beszélgessen ilyenkor az új­ságíró a helyes edzésrendszerről ?... (Pe­dig mégis a bajnoknőnek van igaza, mert a5 dohányzik és ő javítja a rekordokat, nem a bölcselkedő újságíró ...) Egyszerű ingblúz és kosztümszoknya van rajta. Arcán semmi festék. És éppen ez a finom rajta, festékkel el sem tudnám képzelni, legfeljebb bálteremben. Úgyis nagyon csinos lenne. (Az ördög tudja, hogy mi az igazság, ha nőkről van szó!) S dolgozik. Sőt. „Álláshalmozó“ — Munkanélkül nem is tudnék megállni — mondja — legalább is becsületesen nem. Pedig csak úgy érdemes élni.. . — S mit dolgozik? — Tisztvis­elő vagyok az Országos Sport­központban, magántitkárnője vagyok Juhász Istvánnak és a Gammában szakosztályve­zető. — S hogy bírja mindezt? — Jó az edzésreved szerem — vág vissza kacagva. — Aki teljesen egyedül él, az sok mindent kibír .Azt hinné az ember, hogy uborkát le­hetne savanyítani vele, olyanokat mond de mindig vidáman és mosolyogva. Tény­leg jó az edzésrendszere. . Az élettel szem­ben is... Gratulálunk. Érdekes, hogy ő is haragszik az újság­írókra. Eddig min­denik bajnoknőtől ezt hal­lottam­, akivel beszéltem. — Sohasem azt írják, amit az ember mond — panaszolja. — Olyat is írtak rólam, hogy azért lettem bajnok, mert naponta félliter tejet iszom. Hát nem ezért. Ezennel korrigáljuk. Búcsúzóban még néhány szót a sportról is szólunk. De erről inkább már csak a köte­lességből "kérdezgetem. — Szóval, hogyan lett bajnoknő? — A nővérem „fedezést fel” Először diszkoszt dobáltam, aztán gerelyt. Ez a karrierem története két mondatban . Most már tanítok is a Gammában. — Végzett főiskolát? — Nem. — S mindjárt kérdez is: — Miért? Csak az tehet jó atlétanevelő, aki egyben testnevelőtanár is?__ Nagyon büszke Gammás lányaira. — Remekül dolgoznak a lányok — mondja — Csak most egyre kevesebben vannak. Igen sokan vidékre utaztak a családjukkal a bomlyízások elől. De két „lányom­“ így is nagy meglepetést okoz maj­d a szakkörök­nek. Két súlyatléta, az egyik diszkosszal, a másik gerellyel ért el remek tréningered­ményeket. S van még egy szenzációm: hoz­zánk jött Börcsök Mária, a kitűnő vidéki diszkoszbajnoknő, akiitől okvetlenül bajnok­­ságot várok az idén.­­ Az Erzsébet-hídnál úgy pattan a villa­mosra, mint a gumilabda. Rohan a „lányai­­ 'tTfthic Bogdánszky Majával dohányzóról, fél liter tejről és a Gamma Gammás lányokról Alacsony zömök futó rója a köröket a MOVE-pályán, ami­kor belépünk a „régi dicső tettek a színhelyére. Bánhalmi Ferencet — ugyanis ő a szor­galmasan edző atléta — meg­zavarjuk munkájában, hogy el­beszélgessünk vele. Sok nagy versenyen indult az idén, sok sikert ért el a tavaly olyan váratlanul megszerzett baj­noksága óta. De beszéljen ő, mesélje el azt a sok szép emlé­két, amelyet már eddig is, mint atléta gyűjtött rövid, de igen tartalmas pályafutása alatt. — Az Izabella-utcai felsőke­reskedelmibe jártam, amikor egy Várszeghy emlékversenyen összekerültem Paulinyi tanár úr tanítványaival, a vasutcai ker.-istákkal. Megtetszettem Paulinyi tanár úrnak — foly­tatja visszaemlékezését Bán­halmi — és leigazolt az MRTSE-be. Innét számítom atlétikai pályafutásomat. Már az első esztendőben ifjúsági bajnokságot nyertem, pedig éppen a bajnokság előtt két héttel még egy KISOK ver­seny kapcsán vereséget szen­vedtem Papptól, akit a bajnok­ságok során legyőztem. — Életem legszebb élményei ezután következtek — sóhajt fel a fiatal bajnok atléta. — Boroszlóban, az Európa ifjú­sági bajnokságok során negye­dik lettem kerek 52 mp-es idő­vel. Egy évre rá Milanóban már csak ötödik helyre kerül­tem ugyancsak az Európa ifi­bajnokságok során, de már 50.6 mp-et futottam. — 1918-ban azután elértem azt a célt, amely után minden fiatal magyar atléta olyany­nyira vágyódik, minden reális papírforma dacára, magyar bajnokságot nyertem. Ez a bajnokság azután még komo­lyabb munkára serkentett. Mint bajnokra, szeretett egye­sületem legfiatalabb tagjai már nagy tisztelettel néztek. Tehát példakép vagyok, aki­nek a helyzete sokkal, de sok­kal nehezebb, mint más ver­senyzőnek. Életem és munkám mindig a legsportszerűbb, mert csak így lehetek példakép a fiatalok előtt. Szinte csodálatosnak hangza­nak ezek a szavak, egy ilyen fiatal bajnok atléta szájából. Úgy éi­szik belőle nem sztárt, hanem egy komoly versenyzőt nevelt a bajnoki cím. Gratu­lálunk Bánhalmi Ferenci Lássuk tehát azt a sport­szerű magán­életet. Mivel fog­lalkozik a sport mellett. — Elsősorban munkahelye­men, — a Stádium Sajtóválla­latnál, ahol tisztviselő vagyok, — igyekszem jó munkát vé­gezni. Ezenkívül, ha az edzé­sek engedik Operába járok. Nagyon kedvelem a zenét, bár semmiféle hangszeren nem játszom. Nagyon szeretek ol­vasni, rengeteg könyvem van. Télen, amikor nem atletizál, milyen kiegészítő sportot űz? — Sízem és korcsolyázom Azelőtt tornásztam is, de váll, szalagtágulás folytán a komoly munkát ebben a sportágban teljesen mellőznöm kell. Mik a tervei? — Szeretném Kovács Kiéri 11.7 mpg-es rekordját átadni a múltnak. Tudom, még csak álom ez, de ha az idén nem, akkor jövőre, vagy két­ év múlva, de hiszem, hogy sike­rülni fog. Állandóan 400 ra dol­gozom majd, mivel jól tudom hogy nem, vagyok elég robba­nékony, inkább tempós futó vagyok. De a 100-as versenyek nem ártanak, sőt csak fokoz­zák gyorsaságomat. Legalább kell tudnom 10.7—1­1.írat 100-on, hogy jól menjen a 400 méter. Hála Isten, most már belejöt­tem az új stílusba, melyet Rát­­kay tanár úr tanított. Ugyanis eddig nagyon nagyokat léptem. Rét­kay tanár úr teljesen át­dolgozott a guruló stílusra, egy nagyszerű amerikai könyv segítségével. Most már minden meg van ahhoz, hogy fejlőd­jek és én is igyekszem ehhez szorgalmammal hozzájárulni. EZ tehát egy fiatal magyar atléta bajnok rövid élete, még rövidebb pályafutása, legrövi­debb interj­ú keretébe foglalva“ (l­d.­ Alig 21 éves és máris egy éve magyar bajnok BÁNHALMI FERENC

Next