Képes Sport, 1954. május-június (1. évfolyam, 1-7. szám)
1954-05-18 / 1. szám
Budapest-Amsterdam IZGALOM A VONATON. Prága felé étkezőkocsit nem csatoltak a vonathoz. Nyolc órakor a hálókocsi magyar kalauza, szövetségben a csehszlovák vonatkísérőkkel, akcióba léptek. Minden állomáson „S. O. S.“-üzeneteket adtak, ha nem jön segítség , Prágáig éhezni fognak a magyar labdarúgók! Fél tízkor értünk Cseská Trebovára, a játékosok felébredtek, kinéztek az ablakon, a csehszlovák pincérek kézről-kézre adták a hálókocsi ablakaihoz az ötfogásos reggelit. A magyar vezetők felsóhajtottak és kimerülten ültek le a helyükre. Izgalmas volt! BRÜSSZEL. A belga főváros repülőterén másfél órát várakoztunk a holland gépre. Itt nagyrészt a helikoptereket figyelték válogatottjaink. Néhányan a jövőbe láttak... Sándor például már látta magát, amint a Hungária-stadion zöld gyepén leszáll ilyen „szitakötő“ gépen. A gépekre várakozó utasok nem a helikoptereket figyelték, hanem Puskás, Kocsis, Grosics, Hidegkúti szemlélésébe mélyedtek. Ezek hát a „varázslók“ ... HOLLANDIA. Brüsszeltől Amsterdamig félóráig tartott a repülőút. Rövidebb ideig, mint Budapesttől mondjuk Győrig. Csodálatos a naplemente a holland mezők fölött. A csatornáktól szegélyezett zöld mezők tulipán és jácint rétjei úgy hatottak, mint valami drágaművű óriási szőnyeg. A repülőtéren fényképészek ostroma. A hatósági közegek is névaláírást kértek a magyar labdarúgóktól. A holland vezetők háromszor csináltak „leltárt“: itt van-e vajon minden játékos a „hat-hármas“ csapatból... Grosics a két Tóthra, és Kárpátira mutatott: „Még ráadást is hoztunk ...“ AMSTERDAM. Virágkiállítás van a holland fővárosban, sok vidékit vonzott ez a kiállítás. Zsúfoltak a szállodák, az utak. Hallottuk, hogy a fővárosba özönlés nemcsak a holland virágoknak, hanem a magyar „virágoknak“, labdarúgóinknak is szól. A szálló telefonkezelője nagy buzgóságában öt perccel korábban hozta be Budapestet, mert jegyet kapott a mérkőzésre. A csemegeüzletek kirakatában a főhelyen díszlett a magyar Herzszalámi. Az utcán gyűjtöttek a tüdőszanatórium részére. Válogatott játékosaink is hozzájárultak szerény obulusaikkal a szanatórium felsegélyezéséhez. A STADION. Fiatal Népstadionunkhoz hasonlítva az armsterdami stadion nagyapónak számít. Amsterdamban láttuk csak igazán, hogy milyen pompás stadionunk van. Nagy sikere volt a mérkőzés előtt a díszegyenruhás tűzoltózenekar pattogó indulóinak, s a holland lányoknak, miközben tulipán-csokrot adtak át a magyar csapat játékosainak." " A MÉRKŐZÉS. Ennyi nyíltszíni tapsot még színielőadáson sem hallottunk, mint az amsterdami stadionban, a magyarok egy-egy szép akciója után. A hollandok általában nyugodtak, nehezen lehet őket „kihozni a sodrukból“... Minden rrthigygr* megmozdulás tetszett a holland nézőknek. Pedig csak tizenöt percen át játszott szépen és „igazán“ csapatunk. Láttunk kipirult arcú idős hollandul férfit, aki kidobta a szájábóla szivart, felugrott a helyéről és úgy tapsolta Kocsis fejesgólját. Mi lett volna itt, ha végig jól játszik a csapat? Mi hiányzott a játékukból 75 percen át? ... Erre a mellettem ülő holland tulipántenyésztő adta meg a választ: „A paprika ...“ És miért nem lőnek csatáraink többet kapura?... Erre is a holland mSsttert .adta meg a feleletet, egyet kacsintva szemével: „Majd jövő vasárnap, Budapesten, az angolok ellen!...“ Jpjjjff Kocsis kapura fejeli I Czibor szögletét, Kocsis* el. m. «bo^Vnd védetem (KWrkuitC/^ Mé^er Kr%atf) az utolsó (villanatban „ JkfcaeMábbal“ mAit. ' 2 -s Fekete fcíl