Képes Sport, 1954. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)
1954-07-06 / 8. szám
Stalocsay Géza dr. (balról) és Mandik Béla (jobbról) elmondják Bózsiknak, hogy mit figyeltek meg a nyugat-németek eddigi mérkőzésein. A „tapasztalatátadás“ éppen a döntőre nem sikerült... (Szűcs Ernő felv.) SOLOTHURN! XJTÉTFŐN nagy idegenfor- 4 galan volt a magyar csapat soldtihulmi szállásán. A fényképészek csak azért nem adták egymás kezébe a klincset, mert a Krone Szállóban forgóajtók vannak. Boldogult Ramon Novarróról egész életében nem készítettek annyi felvételt mint Mándi Gyula állami edzőnkről fél nap alatt. (Pedig neki igazán nincs valami jó fényképarca). A nap másik eseménye a brazilok óvása volt. Indorkolásuik: a második magyar gól lesből esett, az ellenük megítélt 11-es igazságtalan volt, a magyarok durván, játszottak s a játékvezető nekünk húzott. Persze maguk is tisztában voltak azzal, hogy óvásuk milyen nevetséges lehet viszont, hogy éppen ezzel akartak maguknak is néhány vidám percet szerezni. KEDDEN még mindig sok szó esett a brazilok példátlan brutalitásáról, amelyet az egész világsajtó — kivéve egy-két amerikai lapot — mélységesen elítélt. Beszélgettünk a tervezett brazíliai portyáról is, s ezzel kapcsolatban Buzánszky megállapította: — Véleményem szerint helyesebb volna az ökölvívó válogatottat kiküldeni Brazíliába. Papp Laciik ugyan talán nem olyan jók a labdarúgásban, például a helycserés támadásokban, lyukrafutásban, kapuralövésben, de balegyeneseik, felütéseik és jobblengőik révén talán felvehetnék a harcot Didiékkel. Kedden különben egész kis kórház volt a magyar csapat solothurni szállása Vezetőik, játékosak egyaránt rászorultak Kreisz dr. alapos és gondos ápolására, illetve kezelésére. — Odahaza az utóbbi három hónapban összesen nem volt annyi sérült a kezelésem alatt — mondta Kreisz főorvos — mint most, a brazilok elleni mérkőzés után. SZERDÁN reggel venanton mentünk át Solothumból Lausenneba, az uruguayiak elleni mérkőzésünkre Nagy ünnep volt ez az én számomra is, mert hosszú idő után láthattam játszani a saját csapatunkat. Olyannyira, hogy például Czibornak majdnem bemutatkoztam, mert alig ismertem meg őt. A balösszekötőben... A csapat remekül kezdett és a meghosszabbításban remekül hajrázott. De azért ezt a rájátszást elengedtem volna ... (CSÜTÖRTÖKÖN még mindig annak örültünk, hogy bekerültünk a döntőbe. Persze, könnyebb edzést is tartottunk, mármint azok, akik szerdán nem játszottak. Délután nagyszabású újságolvasásra került sor, aztán meg még nagyobbszabású römipartikra. Budai hosszakkal vezetett a játékban. Czibor mondta is neki: — Nagy művészet annyi dzsókerrel... Nem akarod, hogy én is beálljak ötödik dzsókernek? — Te csak maradj a helyeden! — intette le Budai — így is te vagy már a csatársor dzsoldzsókere. Akikor még egyikük sem tudta, hogy vasárnap Czibor Zoli éppen Budai Laci helyére kerül be... PÉNTEKEN délelőtt könnyű edzésre került sor a solothurni pályán. A főkérdés ez volt: játszik Puskás öcsi vagy sem? Ő maga mindenképpen játszani akart, de egyelőre még nem lehetett tudni semmit, noha a lába szépen gyógyult. — Inkább háromszor kilencven percet végigjátszom mm Szurkolók indulása Svájcba. Cziborné (balról): Lantos mamája a hálókocsi ablakában. (Sima Andor felv.) Jól esik egy csésze tea Solothurnban. Balról jobbra: Kárpáti, Lantos, Buzánszky, Kovács I., Palotás, Gellér.