Képes Sport, 1954. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)
1954-07-06 / 8. szám
mint hogy egy meccset a nézőtérről, vagy a partvonal mellől szurkoljak végig. Kalocsay Géza dr. megjegyezte erre: — Azt szeretnénk, öcsi, ha mindig csak egyszer kilencven percet játszanál végig. De azt egészségesen ... Szombaton Zürichben voltunk néhányan s kíváncsian figyeltük az Ausztria—Uruguay mérkőzést a harmadik helyért Ez a mérkőzés is hatalmas meglepetést hozott: az osztrákok meglepően biztosan győztek Schiaffinoék ellen. Az egyik svájci vezető megállapította: — A VB végére egészen viszszaestek az uruguayiak■ úgy látszik, nagyon kifáradtak s mintha az osztrákok ellen nem is küzdöttek volna teljes erővel. Pedig hát a harmadik hely sem éppen szégyen egy világbajnokságon. Majd sóhajtva hozzátette: — Bár mi játszhattunk volna legalább a harmadik helyért. .. VASÁRNAP — robbant a bomba. Bombameglepetést keltett, amikor Mándi Gyula közölte az összeállításunkat. Sokan nem értették a dolgot, aztán azt gondoltuk: így is győzünk. De nem ez történt. Elúszott a világbajnokság, kikaptunk attól a csapattól, amelyiket nemrégen öt gólkülönbséggel, simán legyőztünk. Azt mondhatnánk erre: „hja, ez a labdarúgás!“ Én ezt nem merném mondani. Mert bizony az nem volt labdarúgás, amit a mi csatársorunk ezúttal produkált Mandik Béla. Ők" Hétfőn kora reggel telefonon beszélgettünk a Korona Szállóval. Kalocsay Géza drjött a készülékhez és a következőket mondotta a vasárnapi döntőről: — Véleményem szerint meg kellett volna nyernük a mérkőzést s a játék képe alapján egyáltalán nem lett volna igazságtalan akár két-háromgólos győzelmünk sem. A második félidőben sokkal többet támadtunk s ebben a játékrészben kilenc igen nagy helyzetünk maradt kihasználatlanul. Igaz, a helyzeteket ki is kell használni, mint ahogyan azt a nyugat-németek is tették. El kell ismernem viszont, hogy legtöbb csatárunk játéka ezúttal nem elégített ki bennünket. Védelmünk megtette, amit megtehetett. Sándor, a sokszoros válogatott jobbszélső, aki csak megfigyelőként volt kint Svájcban, ezt mondta: — Szerintem nagyszerűen játszottak a nyugat-németek s ezúttal felülmúltak bennünket. Némi szerencsével győzhettünk volna, de a fiúkat a vereség ellenére sem érheti szemrehányás. Mindannyian becsülettel küzdöttek. Akik hetek óta nem látták egymást... Miután Kocsis mama megérkezett Svájcba, örömmel csókolja meg Sándort, fiát, a a világbajnokság leggólképesebb csatárát. A „sóhajok hídján“... Budai, Kocsis Csordás elgondolkozva sétál. Mindnyájuk arcán látszik az aggódás: mi lesz a döntőben? Nemcsak a pályán, a pályán kívül is rendkívül összeszokott már a Budai Kocsis jobbszárny. Erősen elgondolkodva nézegetik lapjaikat rémiparti közben s talán még ebben is kitalálják egymás gondolatait.