Képes Sport, 1955. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-04 / 1. szám

G­yerekek, természetesen há­­romhátvédes rendszerben játszunk. Ha Karcsi nem tudja tartani a Tüskét, esetleg átcso­portosítunk. Kollmann Károly intéző mond­ja ezeket a szavakat a Bp. Ki­nizsi-pálya öltözőjében, vasár­nap délelőtt. Körülnézünk, kik is ezek a „gyerekek", akiknek az utasítás szól. Mivel majdnem húsz évvel ezelőtt is felírtunk néhány összeállítást ebben az öltözőben (s ezekben a régi ösz­­szeállításokban gyakran szere­peltek az itteniek), pillanatok alatt felismerjük őket. Az egyik padon Lázár, Háda, Kemény és Tátrai vetkőzik (egyik se mai gyerek), a másikon Barna, Mo­nostori, Finta, Rátkai, Pósa meg Csikós. Odébb a fiatalabb generáció tagjai: Tihanyi, Gyet­­vai, Onody, Frenik, Lakat. A ferencvárosi öregfiúk készülőd­nek a Bp. Kinizsi elleni barát­ságos mérkőzésre. A szomszéd öltözőből — a fürdőszobán ke­resztül — átjön Kispéter s üd­vözli az öreg harcosokat. — Itt maradhatsz, Mihály — mondja neki nevetve Pósa. — Hozzánk azonnal igazolható vagy. S­oká lesz az még — feleli komolyan Kispéter. — Várhattok még vagy három­­négy évet. Ahogy megnézzük ezeket az „öregfiúkatt“, látjuk, hogy egyik­másiknak már deresedik a haja. Sőt a többség haja — ha van — erősen őszes. Nagy tapsot kap a két csa­pat, amikor Harangozó sípjelé­re felállnak a bokáig érő hóval borított játéktéren. A történeti hűség kedvéért jegyezzük fel az utókor számára a két össze­állítást. Bp. Kinizsi: Gulyás — Henni II., Kispéter, Bencsik — Szabó, Dékány — Dalnoki, Láng, Om­bódi, Kerekes, Fenyvesi. Ferencvárosi öregfiúk: Háda — Monostori, Pyber, Tátrai — Pósa, Kemény — Finta, Lázár, Tihanyi, Gyetvai, Barna. E­lég hűvös az idő, de a né­zők hamarosan „beleme­legednek“. Az öregfiúk egyelőre tapogatózó játékot nyújtanak, ismerkednek az ellenféllel — és Dalnoki volt az egyetlen Kinizsi­játékos az ö­regfiúk ellen, aki nem a saját helyén szerepelt. Jobbszélsőt játszott, de gyakran változtatta a helyét s bizony az „öregek” védelmének, Tátrai­nak, Pybernek, Keménynek nehéz dolga volt ellene. Dalnoki felugorva kapura fejel a közép­csatár helyéről, Pyber csak nézi. Tőlük jobbra Háda kapus. (Ardai felv.) a hóval. A Kinizsi viszont nem ismer tréfát s félóra leforgása alatt Láng, Dalnoki és Dékány góljával 3:0-ra vezet. Dalnoki szinte Sándort megszégyenítő gyorsasággal száguldoz a jobb­szélen. Hej, bajnoki mérkőzé­sen hogy szikrázna egy Tátrai— Dalnoki összecsapás! Most? összeszaladnak, Dalnoki a ke­ményebb, Tátrai lehuppan a jó puha hóba, s szabadrúgáshoz jutnak az öregfiúk. Aztán Ti­hanyit ötméteres lesről elengedi a jószívű Harangozó. Egy pisz­­szenés se hallik, de mögöttünk megjegyzi valaki: — Nem volt ez les? Mintha egyvonalban lett volna Tihanyi a Hennivel. Húszan förmednek rá egy­szerre: — Vak maga, sporttárs? Nem látta, hogy Tihanyi tizenöt évvel hátrábbról indult? H­át igen. Vannak ilyen dol­gok az életben, m­int pél­dául szünet után is (amikor az­ öregfiúk csapatában helyet kap Csikós, Lakat, Onody és Rátkai). Ombódi gólja után ugyanis Gyetvai bombagólt lő. Kemé­nyék tovább igyekeznek, de hiá­ba. A láb már nem mindig tudja végrehajtani, amit az agy és a Egy öreg, egy fiatal... Lázár Gyula, az 1930-as évek hajdani nagyhírű és nagytudású balfede­zete valamikor csatárként kezdte pályafutását. A Bp. Kinizsi ellen jobbösszekötőt játszott — amíg szusszal bírta — igen jól. A fia­tal Bencsik leszereli Lázárt. A háttérben Pataky Jenő partjelző („civilben” kiváló színművé­szünk). (Ardai felv.) szív akar. Hiszen nem lenne baj, ha nem kellene annyit futni... Egyre sűrűbben potyognak a gólok, pedig Csikós igazán nem véd rosszul. Lázár egy testcse­le, Pósa szép szerelése éppolyan tapsot kap, min­t Fenyvesi re­mek elfutása, vagy Dékány bombagólja, amellyel már 9:3-ra alakul az eredmény. .— Nem kell már hajtanotok, fiúk — száll a kiáltás Dékány felé. — A harmadik helynél följebb már úgysem kerülhe­tünk. 9:3 a végeredmény. Ismét nagy tapsot kap a két együttes. Levonulóban a kis Szabó azt mondja Keménynek: — Tibi bácsi, nagyon biztos volt a győzelmünk. Kemény barátságosan megve­regeti a fiatal fedezet vállát s így felel: — Lennénk mi is huszonkét évesek, egy kicsit másként ala­kult volna most az eredmény... Szűcs László A régi Ferenc­város és a mai Kinizsi... Álló sor, balról jobb­ra: Gyetvai, Tát­ra­, Monostori Barna, Finta (majdnem egé­szen takarva), Pósa, Kerekes, Kemény, Lázár, Pyber, Kispéter, Pataky partjel­ nyerhet­-3 ző, Harangozó já­tékvezető, Feny­ves partjelző, Henni 11., Ben­­csik. Guggolnak, balról jobbra: Tihanyi, Dékány, Láng, Ombódi, Dalnoki, Feny­vesi, Háda, Gu­lyás, Szabó. (Magyar Foto — Szécsényi felv.) .

Next