Képes Sport, 1956. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-03 / 1. szám

— Miért Újpesten? — ezt a kérdést sokezren tették fel egy­másnak a múlt héten, amikor körülbelül egyórás utazás után kiértek a Bp. Dózsa pályájára, a Stade Reims—Bp. Vörös Lo­bogó mérkőzés színhelyére. Akárkinek jutott eszébe — rossz ötlet volt. Jónéhányszor bebizonyosodott már, hogy az újpesti pálya közlekedési kér­dését nemigen tudják megol­dani. De most már túl vagyunk rajta , beszéljünk a­­mérkőzés­ről, rúgás minden szépségét felvo­nultatta, akkor feltétlenül eszünkbe­­kell jusson: ezt a labdarúgást éppen a magyar lab­­­darúgó válogatott játssza már évek óta s ez a játék a jellem­zője két élcsapatunknak, a Bp. Vörös Lobogónak, de főleg a jó formában lévő Bp. Honvédnek. Mit tettek a franciák az elmúlt két esztendőben? Alaposan fel­használták az 1954. évi VB ta­nulságait (amikor csak a gyenge Mexikóit tudták legyőzni 3:2-re, a jugoszlávoktól pedig kikaptak 1:0-ra), de már előzőleg sík­kat tanultak a 6:3-as és 7:1-es ma­gyar-angol mérkőzésekből is. Egy bizonyos: a Reims pél­dául a Hungária úti pályán sem ért volna el rosszabb eredményt, mint Újpesten. A labdarúgó klubcsapatok Európa-kupájában szereplő francia bajnokcsapat a labdarúgás minden szépségét, ötletességét, szellemességét fel­vonultatta és igyekeztek elsajátítani a szellemes magyar támadójá­tékot, megtoldva még nagyobb gyor­sasággal s felismerve a testierő szabályos kihasználásának lehe­tőségeit. Nem véletlen, hogy a francia válogatott a legutóbbi belga—francia mérkőzésig más­fél év óta veretlen volt, s köz­ben legyőzte például a spanyo­lokat, az angolokat és döntetle­nül játszott a szovjet s a jugo­szláv együttessel. * Véleményünk szerint a Reims párizsi és budapesti mérkőzésé­ből nemcsak a Bp. Vörös Lo­bogó, hanem egész labdarúgó sportunk szakvezetői is értékes következtetéseket vonhatnak le. — Függetlenül attól — mond­ta a mérkőzés után Sebes Gusz­táv, az OTSB elnökhelyettese —, hogy a Lobogó rossz napot fogott ki, no meg nem is ját­szott helyes felfogásban, tudo­másul kell vennünk, hogy jóné­hány európai ország labdarúgó sportja sokat javult az elmúlt két évben. Különösen sokat fej­lődött a francia labdarúgás, időnként valóban egészen kiválóan játszott. Tény, hogy a Bp. Vörös Lobogó fáradt csapat benyomását kel­tette s ez bizonyos mértékig nem is csodálható. Az egészévi műsor végén még jónéhány nemzetközi viadal, a legutóbbi fárasztó utazás sokat kivett a játékosokból. Néhányan — ép­pen a csapat úgynevezett kulcs­emberei — gyengén játszottak. így például Hidegkúti és Kovács I. A fiatalok — Kovács III., Szimcsák I. — is erősen a vá­rakozáson alul szerepeltek. A Bp. Vörös Lobogó szakvezető­sége bizonyára látja a hibákat s a tavaszi idény rajtjára igyek­szik azokat kiküszöbölni. Amikor azt mondjuk, hogy a francia csapat időnként a labda­, amelyben ma már a­­korszerű,, eredményes csatárjáték majd­nem minden­­alapelemét megta­lálhatjuk. — Ismerem jól a Bp. Vörös lobogót — jelentette ki Albert Batteux, a Reims edzője — s nyugodtan állíthatom, hogy ez nem az igazi Lobogó volt. Sok­kal többre képesek a kék-fehé­rek. Csapatunk továbbjutásá­nak és jó játékának természete­sen nagyon örülök, de őszintén megmondom: a magyar labdarú­gástól még mindig sok tanulni­­valónk van. J. Husband-nek, a mérkőzés angol játékvezetőjének ez volt a véleménye: —­ Ha a Vörös Lobogó úgy látszott volna már az első fél­időben, mint a szünet után, ta­lán kiharcolhatta volna a to­vábbjutást. . . (sz. 1.) Palotás fejd — gól! A Lobogó csatárai közül ezúttal Palotás játszott a legjobban. Sokat mozgott, két gólt szerzett, de 20—25 m-ről­­ sem próbálkozott lövéssel. A II. félidő I. percében Sándor szögletéből éle­sen a kapu jobboldalába fejelte csapata második gólját. Balról jobbra: Leblond, Kovács I, Jonquet, Palotás, Hidegkúti, Penverne, Szimcsák, Zímny, . (Magyar Foto — Bojár felvételei) Az első francia gól a 4:4-re végződött Stade Reims—Bp. Vörös Lobogó mérkőzésen. A 1. percben Kopa Leblondnak adta a labdát, ő a bal­szélről középre gurított és Glovacki mintegy 10 m-ről a kapu köze­pébe lőtt. Jól megfigyelhető, hogy Glovacki milyen szabadon kapta a labdát s hogy a Lobogó védői — emberfogás helyett — „területet vé­denek"*. Jobboldalt Lantos, Kovács III, Bllard, Veres, Börzsel, öklözéssel tisztáz a francia kapus! Másfél órán keresztül jól működött a francia bajnokcsapat védelme. Sinibaldi kapus — igen helyesen — több esetben nem fogta, hanem öklözte a csú­szós labdát. Hidegkúti elöl is öklözéssel ment. Balról jobbra: Hidegkúti, Giraudo, Sinibaldi: HHHS kilájéi

Next