Képes Sport, 1957. március-június (4. évfolyam, 1-14. szám)

1957-05-14 / 8. szám

Hosszú hónapok izgalmas küzdelmei után befejezéshez kö­zelednek a labdarúgó klubcsa­patok Európa Kupájának mér­kőzései. A spanyol Real Madrid és az olasz Fiorentina került a döntőbe, amelynek első mérkő­zésére május 29-én kerül sor. AMÍG ELJUTOTTAK IDÁIG A Fiorentina a „szabályos” háromszor két mérkőzés során jutott el a döntőig, a Real Mad­ridnak hét mérkőzésre volt szük­sége a döntőbe jutáshoz. A Fio­rentina eredményei: A Norköpping ellen 1:1 és 1:0, a Grasshoppers ellen 3:1 és 2:2, a Crvena Zvezda ellen 1:0 és 0:0. A Real Madrid útja: A Rapid ellen 4:2, 1:3 és 2:0, az OGC Nice ellen 3:0 és 3:2, a Manchester United ellen 3:1 és 2:2. Küzdelmes mérkőzéssorozata volt ugyan a Fiorentinának, de a madridiak útja még nehezebb­nek mondható. Különösen az elődöntőben, ahol a ragyogó formában levő angol bajnok­­csapatban kapott roppant nehéz ellenfelet. SPANYOL ÉRDEKESSÉGEK Az európai szurkolók hónapok óta élénk érdeklődéssel figyel­ték a klubcsapatok Európa Kupájának mérkőzéseit s most leplezetlen kíváncsisággal várják a döntő mérkőzéseket. Stock­holmtól Rómáig és Bukaresttől Londonig rengeteget írnak a szaklapok az Eb-ról, a két csa­pat játékosairól, a döntő esé­lyeiről. A két együttes közül a spanyolokat valamivel kevésbé ismeri a nemzetközi sportvilág, elsősorban azért, mert a Real Madrid Európa-szerte híres arról, hogy nemigen szokott kül­földön túrázgatni. Otthonában, a gyönyörű fekvésű, száznegy­venezer nézőt befogadó kor­szerű stadionjában azonban annál gyakrabban látja vendé­gül a más nemzetbeli élcsapa­tokat. Ez a stadion különben — számos nemzetközi szakember szerint — Európa legszebb és legmodernebb nagypályája. Mi­vel a bajnoki mérkőzések náluk is vasárnaponként kerülnek sorra, a nemzetközi találkozó­kat szerdai napokon játsszák. A stadionról meg kell jegyez­nünk, hogy — mint Spanyol­­országban általában — nincs futópályája. klasszisjátékosok MINDEN HELYEN A Real Madrid a legutóbbi években két ízben is nyert baj­nokságot. A vezetőség semmiféle áldozattól nem riad vissza, ha a csapat érdekeiről, annak meg­erősítéséről van szó. Sikerült is olyan együttest összekovácsol­­niuk, amelyet joggal tekintenek ma Európa legjobb klubcsapa­tának. Nyilván nem véletlen, hogy a múlt évben is ők nyer­ték el ezt az értékes trófeát. A közvetlen védelem egyik erős­sége Alonso, a csapat 25 éves kapusa, akit Európa egyik leg­jobb kapuvédőjének tartanak. A nagyszerű alakú Marquitos — a csapat tengelyében — a vé­delem oszlopa. Zarraga, az alacsony termetű balfedezet a legtechnikásabb, legjobb labda­kezelésű spanyol játékosok közé tartozik. No és a csatársor! A Josefáo, Kapa, Di Stefano, Ma­teos, Gento összetételű ötösfogat valószínűleg minden európai menedzser álma­ vágya. Általá­ban minden poszton klasszis­játékos szerepel a valóban klassziscsapatban, de a támadó­­sor tagjai még ezek között is a legkiválóbbak. Di Stefano és Kopa a két sztár a sorban, amelyben az utóbbi időben Di Stefano kissé hátrahúzódva ját­szik. Hatalmas munkabírására jellemző mindenesetre, hogy még így is ontja a gólokat. Fő­leg a belső hármas tagjai — de a szélsők is — nagyon értük a villámgyors, helycserés támadá­sok végrehajtását s a forróvérű madridi szurkolók sűrűn tapsol­hatnak minden lehetséges hely­zetből leadott bombalövéseik­nek is. EGY ÉS MÁS A FIORENTINÁRÓL 31 évvel ezelőtt, 1926-ban ala­kult meg a Fiorentina, amely hosszú ideig csak a II. osztály­ban szerepelt. Az 1930/31-es baj­noki évben került fel az első osztályba, ahol sokszor élcsoport­ban végzett. 1938-ban azonban ismét kiesett. Két év múlva újra felküzdötték magukat , ettől kezdve váltakozó sikerrel szerepeltek. Tavalyelőtt aztán a klub vezetői úgy határoztak, hogy a pénz nem számít, erősí­teni kell mindenáron. Erősítet­tek is, elég magas áron. Több­száz millió lírás áldozattal olyan játékosokat szereztek meg, mint Cervato és Magnini hátvédek, Chiapella, Rosetta és Legato fedezetek, Virgili, Grat­­ton és Montuori csatárok. Sike­rült elcsípniük más olasz nagy­csapatok elől Julinhot, a kiváló brazil jobbszélsőt is. Fulvio Bernardini, az egykori olasz válogatott középfedezet edzői irányításával meg is lett az „ál­dozatos” munka gyümölcse: az 1955/56. évi bajnokságot 12 pont (!) előnnyel nyerték az ibolya­kék színű trikóban, fehér nad­rágban játszó firenzeiek, az FC Milan előtt. MONTUORI, JULINHO, VIRGILI... Giuliano Sarti, az „ibolyások” kapusa a csapat egyik legfiata­­labbja. A múlt évi bajnokság­ban „magasan” a legkevesebb gólt kapta: 34 mérkőzésen mind­­­össze húszat! Nagyszerű telje­sítményéhez persze hozzásegí­tette az alaposan megerősített védelem többi tagja, így például a budapesti közönség előtt is ismert, 28 éves Cervato, és a 29 éves Magnini. Legato, ez a 27 éves vicenzai születésű fiú egyike a legjobb olasz fedeze­teknek, ragyogó támadás­ indító, de nem feledkezik meg a véde­lemről sem. A kapuban ezidén már inkább Toros állt, a fedezetek között pedig a 24 éves Scarab­nncci ka­pott helyet. A csatársorban a nálunk is ismert Virgili, a trieszti szüle­tésű Gratton, a 28 éves, brazil származású Julinho (rendes nevén Botelho) és az olasz— argentin—olasz Montuori egy­aránt óriási klasszis. A 25 éves Montuori — aki különben a széphangzású Michelangelo ke­resztnevet viseli — máris a föld­rész egyik legjobb balösszekötő­jének számít. A rendkívül gól­képes — de könnyen indulatba jövő Virgili (tavaly 21 góllal harmadik volt a góllövő­listán) helyén — eltiltása ideje alatt — Taccola, ez a Virgilivel egykorú (22 éves) fiú játszott közép­csatárt — kiválóan. Persze, ha formában van, mégis Virgili, az egykori udinei papnövendék az elsőszámú középcsatár. Bár a Fiorentinának az idei olasz bajnokságban meg kell elégednie a második hellyel, a firenzei szurkolók tízezrei arra számítanak: kedvenceik az Európa Kupában­­ kárpótolják majd őket azzal, hogy kétvállra fektetik a nagy esélyest, a Real Madrid csapatát. Szűcs László Kopa, a spanyolok kiváló „import”­­csatára, akit — külföldi hírügynök­ségek jelentése szerint — most már szívesen exportálnának. Montuori (balról), a firenzeiek félel­metes bird balösszekötője. A Real Madrid csapata az OGC Nice elleni mérkőzésen. Álló sor, balról jobbra: Alonso, Atienza, Marquitos, Lesmes, Munoz, Zarraga. Guggol: Joselto, Kopa, Di Stefano, Mateos, Gento. 00

Next