Képes Sport, 1958. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1958-04-15 / 15. szám
A labdarúgást kedvelők nagy tábora fokozott érdeklődéssel várta a magyar válogatott keret bemutatkozását. Noha csak előkészületi mérkőzésről volt szó, mégis húszezer kiváncsi szurkoló várta kedvenceit a Hungária úti pályán. Mit vártunk ? Sokan arra gondoltunk, hogy ezen a triálon mindenki tudása legjavát akarja nyújtani. Jogos volt ez a kívánság és várakozás, hiszen a kerettagoknak végül is be kell bizonyítaniuk, hogy megérdemlik a megtiszteltetést. Az eddigi bajnoki mérkőzéseken adósak maradtak a bizonyítással, s éppen ezért nagyon, sok nyitott kérdés maradt a szövetségi kapitány számára. Különösen a csatárok játéka szomorított el bennünket, akiktől hétről hétre, sokszor hiába vártuk a gólokat, azok csak nem akartak megszületni. Néhányan abban bíztak, hogy a fokozott érdeklődés, nagyobb lelkesedése biztatja a labdarúgókat, s a viszonylag gyenge ellenféllel szemben jó játékkal rukkolnak fel. Tehát senki nem várt csodát, nem gondoltunk arra, hogy egyik napról a másikra tüneményes formajavulásnak lehetünk tanúi. Mégis bosszankodva távoztunk. Mit kaptunk? Talán azért, mert ennél a kevésnél is kevesebbet kaptunk. Elszomorított bennünket a legjobbak léleknélikimi játéka. Hiszen volt az első félidőben 15 perc, mikor szépen gördültek a támadások, zúgtak a lövések a kapura — azután megállt a gépezet, s úgy tologattak a két tizenhatos között, mint akiknek minden mindegy. Pedig ideje lenne már felébredni, hiszen most jön a jugoszlávok elleni találkozó, azután a többi válogatott mérkőzés, s nincs sok idő a világbajnokságig sem. Egy kis öröm Persze, hiba lenne és senkinek nem használnánk, ha a hibák mellett nem szólnánk a pozitív jelenségekről, amelyet elsősorban a B-válogatottnál észleltünk. Igaz, hogy ellenfelük, az Utánpótlás-válogatott nagyon, gyengén játszott — 7:0-ás győzelmük mégis dicsérendő teljesítmény. S a csatárok — akiket annyit szidtunk az utóbbi időben — jól, helyenként korszerűen játszottak. Kellemes meglepetést keltett Grozdics, s tiszta szívből örültünk Machos és különösen habos jó játékénak. Mindketten nagyon nagy kedvvel játszottak, s végig bírták erővel is. Azután üröm Külön kell szólnunk az Utánpótlás-válogatott játékáról. Megdöbbentett bennünket, hogy a fiatalok mennyire nem akartak játszani. Az első félidőben Török szinte meg sem mozdult kapujában (illetve csak akkor mozdult meg, ha a hálóból kellett kikotornia a labdát)." Vajon mivel magyarázható ez a nemtörődömség? Talán azzal, hogy edzőmérkőzés volt? De hát az semmit nem számít ezeknek a fiatalembereknek, hogy mellükön válogatott mez feszül? Kérdőjelek Szóval, a válogatottaké bemutatkozása nem keltett megnyugvást a labdarúgást kedvelők körében. S joggal kérdezik: Hogyan lehetséges az, hogy a nagyszerű felkészítési terv, a kiváló alapozó munka után ilyen hullámvölgyben van a magyar labdarúgás?Mivel magyarázható, hogy a játékosok egy részének még az erőnléte is kifogásolható? Miért játszanak unottan és lélek nélkül a legjobbjaink? Persze, az „A” csapatban sem vonatkozik ez mindenkire egyformán. Bozsik, Tichy és Sándor kiemelkedett a többiek közül. De most mindenkitől többet és jobbat várunk. Gyorsan kell hát cselekedni. S úgy gondoljuk, hogy a bajok orvoslásában az egyesületeknek is részt kell venniük. A válogatott ügye nemcsak a szövetségi kapitányé, hanem a magyar labdarúgótársadalomé is. És idetartoznak az egyesületek is. Reméljük, részt kérnek, s részt vállalnak a következő hetek munkájából. Nos, Dazuk átadása Sándorhoz száll, s a következő pillanatban már a hálóban táncol a labda. Budapest—Berlin 3d) magyar csatársor közepén Tichy nagy kedvvel, igen lelkesen Jáí■nőtt, ■ két góllal terhelte meg a berliniek hálóját átválogatott középcsatára, Büdör, kapura IS. B-válogatott—Utánpótlás-válogatott 1:0 (Képes Sport, Hemző Károly felvételei)