Képes Sport, 1958. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1958-04-15 / 15. szám

A labdarúgást kedvelők nagy tábora fokozott érdeklődéssel várta a magyar válogatott ke­ret bemutatkozását. No­ha csak előkészületi mérkőzésről volt szó, mégis húszezer kiváncsi szurkoló várta kedvenceit a Hungária úti pályán. Mit vártunk ? Sokan arra gondoltunk, hogy ezen a triálon mindenki tudása legjavát akarja nyújtani. Jogos volt ez a kívánság és várako­zás, hiszen a kerettagoknak vé­gül is be kell bizonyítaniuk, hogy megérdemlik a megtisz­teltetést. Az eddigi bajnoki mérkőzé­seken adósak maradtak a bizo­nyítással, s éppen ezért nagyon, sok nyitott kérdés maradt a szövetségi kapitány számára. Különösen a csatárok játéka szomorított el bennünket, akik­től hétről­ hétre, sokszor hiába vártuk a gólokat, azok csak nem akartak megszületni. Néhányan abban bíztak, hogy a fokozott érdeklődés, nagyobb lelkesedése biztatja a labdarú­gókat, s a viszonylag gyenge ellenféllel­ szemben jó játékkal rukkolnak fel. Tehát senki nem várt csodát, nem gondoltunk arra, hogy egyik napról a másikra tünemé­nyes formajavulásnak lehetünk tanúi. Mégis bosszankodva tá­voztunk. Mit kaptunk? Talán azért, mert ennél a ke­vésnél is kevesebbet kaptunk. Elszomorított bennünket a leg­­jobba­k léleknélikimi játéka. Hiszen volt az első félidőben 15 perc, mikor szépen gördül­tek a támadások, zúgtak a­ lö­vések a kapura — azután meg­állt a gépezet, s úgy tologattak a két tizenhatos között, mint akiknek minden mindegy. Pedig ideje lenne már feléb­redni, hiszen most jön a jugo­­szlávok elleni találkozó, azután a többi válogatott mérkőzés, s nincs sok idő a világbajnoksá­gig sem. Egy kis öröm Persze, hiba lenne és senki­nek nem használnánk, ha a hi­bák mellett nem szólnánk a po­zitív jelenségekről, amelyet el­sősorban a B-válogatot­tnál ész­leltünk. Igaz, hogy ellenfelük, az Utánpótlás-válogatott nagyon, gyengén játszott — 7:0-ás győ­zelmük mégis dicsérendő telje­sítmény. S a csatárok — akiket annyit szidtunk az utóbbi idő­ben — jól, helyenként korsze­rűen játszotta­k. Kellemes meglepetést keltett Grozdics, s tiszta szívből örül­tünk Machos és különösen ha­bos jó játékénak. Mindketten nagyon nagy kedvvel játszot­tak, s végig bírták erővel is. Azután üröm Külön kell szólnunk az Után­pótlás-válogatott j­átékáról­. Meg­döbbentett bennünket, hogy a fiatalok mennyire nem akartak játszani. Az első félidőben­ Tö­rök szinte meg sem mozdult kapujában (illetve csak akkor mozdult meg, ha a hálóból kel­lett kikotornia a labdát)." Vajon mivel magyarázható ez a nemtörődömség? Talán az­zal, hogy edz­őm­érkőzés volt? De hát az semmit nem számít ezeknek a fiatalembereknek, hogy mellükön válogatott mez feszül? Kérdőjelek Szóval, a válogatottaké bemu­tatkozása nem keltett megnyug­vást a labdarúgást kedvelők körében. S joggal kérdezik: Hogyan lehetséges az, hogy a nagyszerű felkészítési terv, a kiváló alapozó munka után ilyen hullámvölgyben van a magyar labdarúgás?­­­Mivel magyarázható, hogy a játékosok egy részének még az erőnléte is kifogásolható? Miért játszanak unottan és lélek nél­kül a legjobbjaink? Persze, az „A” csapatban sem vonatkozik ez mindenkire egy­formán. Bozsik, Tichy és Sán­dor kiemelkedett a többiek­ kö­zül. De most mindenkitől többet és jobbat várunk. Gyorsan kell hát cselekedni. S úgy gondoljuk, hogy a ba­jok orvoslásában az egyesüle­teknek is részt kell venniük. A válogatott ügye nemcsak a szö­vetségi kapitányé, hanem a ma­gyar labdarúgótársadalomé is. És idetartoznak az egyesületek is. Reméljük, részt kérnek, s részt vállalnak a következő he­tek munkájából. Nos, Dazu­­k átadása Sándorhoz száll, s a következő pillanatban már a hálóban táncol a labda. Budapest—Berlin 3d)­­ magyar csatársor közepén Tichy nagy kedvvel, igen lelkesen Jáí­­■nőtt, ■ két góllal terhelte meg a berliniek hálóját­­ átválogatott középcsatára, Büdör, kapura IS. B-válogatott—Utánpót­lás-válogatott 1:0 (Képes Sport, Hemző Károly felvételei)

Next