Képes Sport, 1959. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 1. szám

(p. 0) Persze, hogy a labda­rúgásról van szó. Bár elcsende­sedtek a pályák, pihenőre tér­tek a játékosok és az egész futballgépezetet mozgásban tar­tó szakemberek, de annál han­gosabb a közvélemény, annál több vitát hallunk a bajnokság lefolyásáról, csapatokról, játé­kosokról, sorsdöntő játékvezetői tévedésekről és a bajnokság más problémáiról. Igaz, a vi­tatkozók többsége színes szem­üveget hord, (azt a szemüve­get, amit annyira szeretnének a játékvezetőkre is rákényszerí­teni) s kék, lila, zöld, stb. szí­nekben nézik a labdarúgóvilá­­got. Mégis érdemes volna arra a sok „ha így — ha úgy —, ha akkor”-ra választ adni, s egy rövid mérlegelésből némi kö­vetkeztetést levonni a továb­biakra. Elsősorban arra hívjuk fel a sérelmek és a balsze­rencse miatt zsörtölődő szur­kolók figyelmét, hogy egy hosszú mérkőzéssorozaton (a bajnokság 26 fordulóból áll) ezek a zavaró körülmények ki­egyenlítődnek. bajnokság dicső­ségét, vagy a kiesés szomorú­ságát 26 mérkőzés összesített eredménye hozza, s a bajnoki pontok, — amikor összeadják — egyforma értékűek, akár a Népstadionban, akár egy ki­sebb vidéki pályán szerezte kedvenc csapatunk. Az őszi forduló 13 mérkőzé­sének a táblázata is lényegében hiteles képet ad a magyar csa­patok erőviszonyairól. Az MTK szerepelt a leg­egyenletesebben, s 73 százalé­kos teljesítményével megérde­melten szerezte meg az őszi elsőséget. Pedig a csillogó ké­pességű Sándort kivéve, nem látjuk a kék-fehéreknél azokat a nagy játékosegyéniségeket felvonulni, akik még a közel­múltban is vezető csapatainkat jellemezték. Jó azonban az át­lag. Minden poszton szolid, megbízható játékos játszik. Nem „sztár”, de megbízható és ez nagy pozitívum. Nagyon jól halad a csapatban a fiatalítás, jó a csapatszellem, s Bukovi Márton személyében olyan ki­váló irányítója van a csapat­nak hogy az élvonalban ma­radása továbbra is biztosított­nak látszik. Az MTK nem ért el frappáns, nagyarányú győ­zelmeket, de nem is érték vá­ratlan vereségek. A csapatré­szei összhangban vannak, kö­zel egyforma játékerőt képvi­sel a védelme és a támadóso­ra. S ez így van rendjén. To­vábbi fiatalítással még folytat­hatják is sikereiket. U­­jszállal került második helyre a Vasas kitűnő együttese. A Vasas sikereivel méltán vívja ki a sportrajon­gók rokonszenvét, nem csoda, hogy szurkolóinak a tábora év­­ről-évre növekedik, s már ma is ott tart, hogy mind a játé­kos utánpótlás, mind a közön­sége szempontjából a legkomo­lyabb társadalmi bázissal ren­delkezik. A bajnoki táblázat mutatószámai valóban tükör­képét mutatják a Vasas képes­ségeinek. A védelem (5 kapott góllal) csillagos kitűnőre vizs­gázott. Nemcsak klubcsapataink közül kimagaslóan a legjobb, de minden tagja bármikor meg­állja a helyét a válogatottban is. Sajnos azonban itt nem be­szélhetünk a védelem és a tá­madás összhangjáról olyan mértékben, mint az MTK-nál. A Vasas támadósora (14 adott góllal) az egész NBI egyik leg­­gólképtelenebb ötösfogata. Erre egyetlen mentség, hogy az egész idényben keresési álla­potban voltak, s a nagyon oko­san végrehajtott generális fia­talítási folyamat áldozatokat kívánt. Az MTK ellen kitűnően játszó csatársor, ha végleg ösz­­szeszokik, felnőhet a védelem színvonalára és még nagyon sok örömet okozhat a labda­rúgás ínyenceinek. A Vasas ki­tűnő szellemű csapat. Játéko­sai klubhűségből, lelkesedés­ből már régen a példamutatók közé tartoznak, s erkölcsi ma­gatartásuk csak fokozódott Illovszky edzői működése alatt A Vasas hívei bajnoki remé­nyekkel néznek a tavaszi for­duló felé. A táblázat 3. és 4. helyét egyenlő­­pontszámmal a Csepel majd a Dózsa következik. Mindkettő a jövő csapata, de ez a megállapítás nem kiseb­bíti mai nagyszerű teljesítmé­nyüket. Különösen a Csepel fo­kozatos fejlődése és egyenlete­sebb pályaíve látszik a legko­molyabb ígéretnek. Az NB I Leggólképesebb csatársora nagy­tudású védelemmel, közöttük észjátékos fedezetpáltral olyan harmonikus együttest képeznek, amely ezen a téren még az MTK-t is felülmúlja. Ha ez a gépezet teljesen összecsiszoló­dik, komoly beleszólása lehet még a bajnokság sorsába is. A Dózsa is kitűnő csapat. Veze­tőinek a csapat már elért for­májának állandósítását kellene megoldani, akkor nem érnék kellemetlen meglepetések. Egyé­nileg sok kitűnő, s nagyrészt fiatal játékos van a csapatban, de még nem elég egységesek. Gyakran nem értik meg egy­mást, s ez akadályozza meg a sikeresebb szereplést. A fejlő­dőképes együttes előretörésé­ben mégis jogosan bíznak hívei. •• A Ö­tödik helyen mint a leg­­­jobban szereplő vidéki együttes, a Szombathely vég­zett. A nagyrahivatott, s a fő­városban is hatalmas szurkoló­­gárdával rendelkező, kitűnő já­tékosokból álló csapat valószí­nűleg gyökeret ver az élcso­portban. A Tatabányával és a Salgótarjánnal együtt ma már a legjobb fővárosi­­csapatokkal egyenrangú együtteseket vonul­tatnak fel mérkőzéseikre. Ve­zető vidéki csapataink nagy színvonalbeli emelkedése a ma­gyar labdarúgás legpozitívebb jelensége. ■ _ * A Honvéd együtteséről válto­zatlanul az a véleményünk, hogy ma is ott rúgja a labdát a legtöbb klasszis játékos, ott találjuk a legnagyobb játékos egyéniségeket. Bozsik, ha vesz­tett is lendületéből és állóképes­ségéből, tudásban még ma is a legelső vonalban áll. Kotász képességei sem vitathatók. Budai eszményi szélsőcsatár, Tichy átütőerejét, gólképessé­gét sokra kell értékelni és so­rolhatnám Faragót, Mackóst, Dudást, Giliczet és a többi vá­logatott színvonalú játékosukat. Hogy ilyen képességű játéko­sokból álló csapat mégsem nyújtotta azt, amit hívei vártak tőle, arra nehéz feleletet adni. Néhány mérkőzésen (például az FTC ellen) megcsillant a csa­pat igazi tudása, de sokszor gyengébb ellenfél ellen vezetés után is eladták pontjaikat. Néha léleknélküli, dezorganizált játékkal búsították szurkolói­kat. Ha azonban az idényvégi jó formájukat állandósítani, sőt fokozni is képesek lesznek, akkor könnyen behozhatják hátrányukat. A­z FTC jól kezdett,, szép eredményekkel tartotta magát az élcsoportban, majd egy hirtelen letörés hátrave­tette. A Fradi lelkes, de nem elég komoly csapat. Különösen a védelme hajlamos a könnyel­műségre. A csatársorában is észlelünk néha bohémesen, hangulatra épített rapszódikus teljesítményeket. A legendás Fradi-szív néha csodát tud mű­velni, de azért a tudást csak részben pótolhatja. Az FTC já­tékosainak elsősorban tudásban kell emelkedniük, ha az elmúlt évek szép sikereit folytatni akarják. A BVSC elsőévi NB I-es sze­replése biztató. Stílusos játék­kal, s szép eredményekkel megszeretette magát nemcsak a zuglói pátriájában, hanem az egész szurkolótáborral. Csapata mint labdarúgásunk új nagy értéke, stabilizálhatja magát az első osztályban, s biztosíthatja további fejlődését. A Diósgyőr a legszeszélyesebb vidéki csa­pat. Kitűnő képességekkel, de kiszámíthatatlan formával vo­nul fel mérkőzéseire. Ezért okoz néha­­kellemes, de több­ször kellemetlen meglepetést híveinek. A sereghajtó három vidéki csapat sem kirívóan gyengébb, mint az előttük állók. Mind­egyiknek megvan azonban az a szervi hibája, ami idejuttatta őket. A bajnoki táblázat na­gyon tömör. Matematikailag még minden lehetséges. Válto­zásokra lehet­­ számítani mind az első, mind a hátsó vonalak­ban. Változásokra igen. Csodák azonban nincsenek. A bajnoki táblázat tavaszi végeredménye, mint az őszi forduló 13 mérkő­zése után szintén az akkori tu­dásbeli sorrendet fogja tükröz­ni. Tehát a játéktudást kell mindenütt továbbfejleszteni. Őszi emlékek ... Az első fordulóban meglepően biztosan nyert a Vasas az Újpesti Dózsa ellen (3:0). Csordás átcselezi magát az újpesti védőkön (baloldalt).­­ Az MSK viszont csak hatalmas küzdelemben tudta két­­vállra fektetni (3:2) a Csepelt a 9. fordulóban. Kovács I. harcol a labdáért (jobboldalt).

Next