Képes Sport, 1961. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-20 / 25. szám

PÁSZTOR LAJO­S : Szeretettel üdvözöljük az új labdarúgó bajnokcsapatot! A Bp. Vasas nagyszerű bravúrja minden tiszteletet megérdemel, mert a legtisztább, a legsport­szerűbb küzdelemben vívták ki a hatalmas sikert, a nemzetközi tekintélyt is biztosító büszke cí­met. Jó munkát végzett a csa­pat minden tagja, szakértelem­ből kitűnően vizsgázott a fiatal edző és a sportkör egész ve­zetősége. Az imponáló diadal céltudatos, a csapat generális átszervezése közepette született meg, hiszen rövid idő alatt egész sor új fiatal tehetség ke­rült a csapatba, olyanok, mint Mészöly, Bakos, Kékesi, Ihász, Farkas, de alig idősebb náluk Mathesz és Szentmihályi is. A Bp. Vasas jól megérdemelt baj­nokságából sok tanulságot lehet levonni. Tanulhatnak nemcsak a rivális csapatok, hanem a vá­logatott vezetői is. A nagy nevekhez való ragasz­kodással, a bátortalan kísérle­tezéssel, az újtól való félelem­mel, a maradi taktikával és el­avult edzésmódszerrel semmire sem lehet menni. Aki nem tud a meggyorsult fejlődéssel lé­pést tartani, az alulmarad. A Vasas tudta mit kell tenni,­­ ezért lett bajnok. * * * Ha már a bátor fiatalítást ün­nepeljük, nem hallgathatjuk el, hogy nyugtalanít bennünket az a bizonytalanság, ami az MLSZ- ben a szövetségi kapitányok frontján mutatkozik. Néhány hete csak, hogy a tehetséges, nagy sikereket elért ifjúsági kapitány, Hoff­er József lemon­dott, s most arról értesülünk, hogy követte őt a mérsékeltebb sikerrel működő Baráti is. Rendet kellene teremteni eb­ben a kérdésben, akkor is, ha ez bizonyos formai változáso­kat követel. Megismételjük, amit néhány hónappal ezelőtt már leírtunk: „Helyesebbnek tartanánk, ha a szövetségi ka­pitány és a válogatott csapat edzője nem ugyanaz a személy volna. Egy megfelelő tekintély­­lyel bíró szövetségi kapitány mellett­­ egy-két kiváló edző sikerrel oldhatná meg a rájuk háruló nehéz feladatot. És ami a legfontosabb, gyorsan kell in­tézkedni, mert nyakunkon van a VB, ahol nagyon sok törlesz­teni valónk van. * * * Anélkül, hogy ezzel kisebbí­tenénk a Vasas diadalát, nem hagyhatjuk szó nélkül a Dózsa vereségsorozatát, a már meg­nyert és mégis elvesztett baj­nokságát. Amikor 7 ponttal ve­zetett a bajnokságban, azt hit­tük, hogy tízzel fogja megnyer­ni. Úgy látszott! S egyszerre minden megfordult. Így még nem „adtak el” magyar bajnok­ságot. Ki tud erre magyaráza­tot adni? * * * A­ kiesés sorsa is eldőlt. Nagy kár a kiesett csapatokért. A Diósgyőr „tökutolsó” csapa­tában is kiváló játékosokat lát­hattunk. Solymosi és olyan csatárok, mint Iván, Pál és a többiek, akik tavaly még a leg­jobb vidéki csapat címét is megszerezték, most valósággal kizuhantak az első osztályból. Mi lett velük? * * * Atlétáink több segítséget és főleg több szeretetet érdemel­nének. Nem gondolunk talán arra, hogy ez az a sportág, ahol a tehetség csak egy el­engedhetetlen feltétel, de ahol szorgalom, sok éves áldozatos munka nélkül meg sem lehet közelíteni a mai követelménye­ket. A rossz rendezéssel a kö­zönséget szinte leszoktatjuk a versenyek látogatásáról. Nincs még egy sportág, amelynek ennyire megcsappant volna a látogatottsága. Pedig minden sportág motorja, éltető eleme a szurkolók szeretete. Minek azt eljátszani? Néhány évvel ez­előtt több tízezres közönség biz­tatta a legjobbjainkat, ma né­hány családtag, hozzátartozó és érdekelt szakemberen kívül nem jön senki a versenyekre. Aztán megint átesünk néha a traktor másik oldalán. Készü­lünk angol—magyarra, főiskolás világbajnokságra és még né­hány nagyjelentőségű verseny­re és ugyanekkor a rosszul ér­telmezett főiskolás rend betar­tása címén nehezen „felhozott” válogatott versenyzőnket nyári mezőgazdasági táborba, vagy még kevésbé fontos turista tan­folyamra irányítják a TF-ről. Mi is tisztában vagyunk a szo­cialista nevelés módszereivel, amelynek nagyszerű eszközei a nyári táborok Mégis úgy gon­doljuk, hogy rekordformában lévő Noszályt, vagy az éppen legrégibb csúcseredményünket ostromló Beke Margitot, vagy a hirtelen előretört Eckschmid­­tet, Bodó Gábort s még egy­két reménységünket mégis fel lehetne menteni e kötelezett­ség alól, s biztosítani számukra a további felkészülést. Sok a tehetséges atlétánk, segítsük őket nehéz és áldozatos vállal­kozásukban í­ zres beadás érkezik a győri kapu elé, Tóth kapus azonban el tudja csípni a labdát a felugró Ternovszky elől. — Vári (baloldalt) magas labdát vár a csepeli kapu előterében. Háttal Klejbán, a mezőny leg­jobbja. Csepel—Győr 1:0 (Képes Sport — Hemző Károly felvételei) Középen futott a dorogiak támadása, a ragyogóan játszó Paulás azonban idejében lépett közbe. Dorog—Diósgyőri VTK 2:1. — Fekete (középen), balszélső létére sokat segített a diósgyőri védelemnek (Szánthó Barna felvételei) IAJ

Next