Képes Sport, 1961. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-04 / 27. szám

NUwftCMkjdwJO Induló bugyborékol a gyep felett. Vidáman és ragyogva szinte, mintha rezes hangjain is a napfény szikrázna. Hét ország tizennégyévesei jönnek. A menet bekanyarodik a gyepre, táblák ábécéje, nyakkendők pirosa, színek és mozdulatok ritmikája. Körbe megy a viadal nagy lobogója, felkukorékolnak a harsonák s a következő pillanatban — ötezer fehér galamb helyett — ötven tarka léggömb röppen a képzelhetetlenül mélységes és még sokkal kékebb ég felé. Az ember torkát szorongatja valami. Tündéri és megható dolog, amikor a gyerekek — olimpiát játszanak. Aztán eltelik egy kék és sárga sugarakkal teljes negyedóra s a végére kiderül, hogy ez a nemzetközi négytusaverseny eredményeiben ugyan még nem olimpia, de felkészültségben, tehetségben és lelkesedésben — már nem gyerekjáték. MINT A NAGYOK. Valami történhetett az idővel. Megállt? Visszaforgott? — A nagy hajszában ki nem deríthetjük, de múlt, jelen és jövő valahogy összetorlódott most az úttörőstadion bíbor salakján. Német fiú viharzik a kettes pályán. Végtelenül fura vízió. Izmos lába, perdülő karja, ritmusa, szögletes arca, rövidre vágott szőke haja — roppant ismerős. Hol is láttuk ezt a fiút? Rövid agygimnasztika, aztán ... megvan! A Stadion salakján, Európa-bajnokságok céljában, a Stadio Olympico márványívei alatt. Igen, igen, Manfred Germar lehetett ilyen, volt ilyen tizennégy éves korában. Most Kari Hübnernek hívják, Dessauból érkezett. S aztán folytatódik ez a vízió, mintha valami fura, fordított távcsövön hirtelen megifjodva látnánk egész Európa élvonalát. Nézzék csak ott a füvön. Azt a kislányt, aki oly precízen, gondterhelt képpel és csücsörített szájjal méricskéli rohamát. Irina Sinclova a neve, de bájos alma arca, nyúlánk termete, gesztenyehaja Olga Fikotovát idézi. Amott pedig kékmezes szovjet fiú kalapálja rajtgépét a salakba. Az a világos arc, szőke haj, az a zömök termet... nem ismerős? Utánanézünk a műsorban, aztán kiejtjük kezünkből a sokszorosított papírlapot. A szőke ogyesszai fiút Borisz Kucnak hívják. És ezzel még mindig nincs vége. KRZESZINSKA II. Két csuda hajfonat, kedves is és mutatós is. Csak úgy repül utána, amikor dob és ugrik. Mutatja a hatóerők irányát, gondosan font és masnizott eredő. Széles, mosolyra termett száj és olyan remekült tagolt termet, hogy csak úgy sugárzik minden porcikájáról a robbanékonyság, a gyorsaság. A pihenőszünetekben mókás ugrándozásokat visz végbe a szigeti fák árnyán, mert nincs nyugta, mert pihenni is csak mozgás közben tud. Bozena Csapla a neve, Elzbieta Krzeszinska éppen ilyen lehetett tizennégy esztendős korában. És ek éppen olyan lehet tíz év múlva. MIKI. Koromfekete fiú ez a Miki. Nagyon erős és végtelenül komoly. Megnyeri a 60 m-t, erre egy csomag fruttit dobnak le neki a nézőtérről. Azt szépen elosztja a csapat többi tagja között. Megy kislabdát dobni és közben megfontoltan nyilatkozik: — Lassan rajtoltam. Háromszor visszahívták a mezőnyt, nem akartam, hogy miattam is késlekedjenek. A legjobb számom a távolugrás, de szeretnék a dobásban is jól szerepelni. Jól szerepel. Megsuhintja a kislabdát s akkor egy darabig úgy látszik , le sem akar esni többé. 90,94-et dob, jó húsz méterrel veri a második helyezettet. A tribünön barnára sült, kopasz férfi mosolyog. Elégedettnek látszik. A papa. Aki annak idején szintén „egészen jó” kis dobóatléta volt. Talán a nevére is emlékeznek még. Németh Imre. OLIMPIA VILLANÁSAI. 1. Egy rajt. Beállnak a támlákra, leguggolnak. Hangzik a vigyázz, kicsit előredől a hét fiú. Mind a hét fej lehajtva marad. A salakot kémlelik, valahol két támaszkodó kezük között. Mert Budd Walter kisütötte, hogy a felemelt fej ilyenkor merevséget okozhat a vállövben. Ray Norton edzője ezt tavaly szeptemberben írta le először, Bostonban. Ma pedig: Ogyessza, Dessau, Varsó s a Marczibányi tér tizennégyévesei is tudják. Boldogítóan kicsi ez a világ! 2. A szovjet fiúk bemelegítő ugrásai. Pjotr Maszovszkij, edzőjük kemény, pattogó hangja most szakadatlanul dicsér: „Csak egy ilyet a versenyen, Száva”, „Nagyon szép volt, Borisz”, „Nem baj, Kolja, ez után csak jobb jöhet” ... „pep-talk”, gyújtó hatású beszéd ez a javából, az ogyesszai úttörők edzője tudja mit jelentenek ilyenkor ezek a nyugtatva-serkentő szavak. Mike Agostini néhány hete felrótta a szovjet edzőknek, hogy a nagy versenyek előtt és alatt nem találják meg mindig a legmegfelelőbb szavakat. Alighanem tévedett. 3. Egy nagy dobás. Marija Trankova arca ovális és nagyon sima. Hogy folytassuk analógiáinkat , akár Elvira Ozolinát látnánk. Nekifut, megcsúszik, kiejti a labdát. Lemérik, öt méter. Másodikra belép. Már csak egyetlenegy lehetősége marad. Arca komoly. Eltűnődünk. Ha most arra gondol, hogy hányszázféle módja van egy dobás elrontásának — elbukott. Nem arra gondol. Alighanem csak arra az egy módra, amellyel nagyon nagyot lehet dobni. És fut és hajlik és tökéletes a keresztlépése és száll a labda, akár a fecskemadár. 51,63. Két méterrel nagyobb a lengyel kislányénál. Akkor ugrik egyet, letörli arcáról a hirtelen öröm egyetlen könnycseppjét és aztán — fésülködni kezd. Mert legyőzte a körülményeket, mert megnyerte ezt a számot és ... mert már tizennégy éves. Ünnepélyes pillanatok. Fehér galambok helyett — tarka léggömbök „szárnyán” kél a hír: megkezdődött az úttörők nemzetközi négytusaversenye Az egyetlen jól sikerült — és győztes — kislabdadobás után . .. most már a frizurával is illik törődni. Marija Trankova, a szovjet csapat legjobbja A távolban egy fehér — szalag. A 60 m síkfutás tizenkét időfutamának egyike időig — 90.94 m-ig — szállt a kislabda. Németh Miklós Krzeszinska II. .., Bozena Csapla, a „női” összetett egyéni győztese (Képes Sport — Komlós Tibor felvételei)