Képes Sport, 1962. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1962-07-03 / 26. szám (27. szám)
CSILLOG, VILLOG, sziporkázik a Vasas. Játékuk szinte bemutató. Műsoruk címe, akár ez is lehetne: Ahogy tetszik. És tetszik, de mennyire tetszik. Szombaton este szinte dúskálunk a futballcsemegében, válogatunk, inyenckedünk — úgy, akárcsak régen. No, nem is olyan régen ... Színhely: a lámpafényes Népstadion. Részvevők: magyarok és olaszok, Vasas és Atalanta (meg közel huszonötezren , mi szurkolók). Tét: a KK döntőjébe jutás. A csemegekosarat átnyújtják: a Vasas-fiúk. Nyúljunk hát a kosárba, s kotorjuk elő az ínyenc falatokat, szépen, sorjában. Először is itt szerénykedik legfelül a Vasas Szív. Ugye régi ismerős? Találkoztunk már vele jónéhány forró kupamérkőzésen. Milyen is volt most szombat este?... Egy gól előnnyel jött Budapestre a bergamói tizenegy. És nemcsak ezt az egy gólt, de félelmetes hírüket is magukkal hozták. „Nehéz lesz” — így mondtuk mindnyájan. Azután füttyszó, s elkezdtek hajrázni a mieink. Hajrázni az első percekben. Az olaszok levegő után kapkodnak, nem bírják a szédületes tempót, a labdával alig találkoznak. Egy perc, két perc, négy perc, hét perc. Jön előre, újra és újra a Vasas támadás. Gurul a labda lábról-lábra. Mesél. És gól a nyolcadik percben. Gól a kilencedik percben. A SZÍV ZAKATOL, dobog. Egy ütemre, nagyszerű harmóniában. Tapsolni kell. Zúg, morajlik, örül a lelátó. Kutassunk tovább a csemegekosárban. Szalaggal átkötve ott lapul a legszebb ajándék: igazi futball. Ugye ezt is ismerjük? Mést, hogy újra találkozunk vele, ízlelgetjük a régi szavakat. Bombalövés. Lapos összjáték. Szélen futó támadások. Taktikai fegyelem Mindez együtt. A hatvanezerre gondolunk, akik otthon maradtak. Talán elfelejtették, hogy a Vasas kupameccset játszik? ÉS MÉG EGY AJÁNDÉK: Mészöly Kálmán. A futball, amit játszik, teljesen egyéni. Nem lehet összehasonlítani. Volt már betonszilárdságú középhátvédünk. Volt elegánsan futballozóközéphátvédünk. Volt jó rúgó és jól fejelő középhátvédünk. De együtt mindez egy személyben? ... Most van. A tíz emberre olvadt Vasas néhány percig szorongatott helyzetben van. Jönnek fel az olaszok. Magasan előre ívelt labda. Ekkor az olasz csatárok már csak Mészöly csípőmagasságáig érnek. A labda az övé. Da Costa, az összekötő tör előre. Ördögien cselez. Hogy is szokták mondani? Eldugja a labdát. Mészöly megtalálja. Elveszi, s már passzolja is, halálpontosan társához. A második gól. A kapus megadja magát Pál , lövése a balsarokban költ Harminc nyíltszíni tapsot kapott. A színpadi vasfüggöny előtt harmincszor kellett volna meghajolnia. De vasfüggöny most csak az Atalanta csatárai előtt volt. A Vasas-védők húzták, Mészöly vezérletével. LÁMPAFÉNYES NÉPSTADION, de szép is vagy ilyenkor! Eltünteted borongó®, bíráló kedvünket. Elfelejtjük egy potyagól keserű ízét. Megbocsátjuk a bíró lagymatagságát. Mert örülni akarunk az ajándéknak. S Ti bergamói legények, kik foggal és körömmel akartatok győzelmet kicsikarni, még Ti sem tudjátok kedvünket szegni. Igaz, hogy durvák voltatok, kíméletlenek. Igaz, hogy néha dühösek voltunk emiatt. Ám, most utólag, elpárolgott mérgünk. Nem haragszunk, hogy nem tettetek semmit a csemegekosárba, hogy nem tudtatok szebben veszíteni. Elvégre kiki saját vérmérséklete szerint! Lakatos György Mészöly Kálmán Bebiztosítva a továbbjutás. Farkas ezúttal gólt fejel (Képes Sport — Komlós Tibor felvételei)