Képes Sport, 1964. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)
1964-06-23 / 26. szám
Negyedmillió nézője volt a Nemzetek Európa Kupája négy spanyolországi mérkőzésének. Telt ház izgulta végig a döntőt, 75 ezer ember volt kíváncsi a Spanyolország—Magyarország találkozóra és bár mindenki tudta, hogy egyoldalú lesz a játék, a Szovjetunió— Dánia mérkőzésen mégis félszázezer barcelonai szurkoló váltott jegyet, mert kíváncsi volt a szovjet labdarúgó válogatott csapat szereplésére Spanyolországban. Kétezer fizető nézője volt a szombat esti magyar—dán öszszecsapásnak, amely nem tagadjuk — fájdalmasan hatott, de talán a körülmények megmagyarázzák. A nagy torna egyedül a spanyolok győzelmi vágyát elégítette ki. Különben a játék színvonalát tekintve általános csalódást keltett mind a szakemberek, mind a szurkolók körében. Most, a döntő mérkőzés után megállapíthatjuk, hogy a négyes torna egyetlen résztvevője sem rukkolt ki olyan játékkal, amelyre szívesen emlékeznek majd vissza a labdarúgás hívei. A döntő mérkőzéstől mindenki többet várt, mint az előbbi háromtól, de sem a spanyol, sem a szovjet válogatott gépezete nem működött valami kifogástalanul. A boldog spanyolok Megállapíthatjuk azt is, hogy a kupagyőztes hazai csapat nem tudott többet nyújtani ezen a mérkőzésen sem, mint szerdán, a magyar válogatott ellen. És hogy ez mégis elég volt a Szovjetunió válogatott csapatának legyőzésére, ez csak azt bizonyítja, hogy az ellenfél játékának színvonala sem emelkedett a fölé az átlag fölé, amely ezt a tornát jellemezte. A döntő mérkőzés, amelyre zsúfolásig megtelt a Bernabeustadion — olyannyira, hogy sokan kiszorultak a kerítések mögé —, csak küzdelmet, tegyük hozzá, lendületes küzdelmet hozott, amelyben néhány kiemelkedő játékos teljesítményétől eltekintve semmi különösebben felemelő nem volt. A mérkőzésre legjellemzőbb az, hogy a 90 perc alatt a spanyolok kapusának, Iribarnak csakúgy, mint Jasinnak mindössze két-három alkalommal kellett bemutatnia képességeit, egyébként nem foglalkoztatták őket a csatárok, akik mindkét oldalon hadilábon álltak a lövésekkel. Nem csillogtatták a legfontosabb és legértékesebb csatárerényt, összehasonlítva ezt a tornát a Nemzetek Európa Kupája első kiírása alkalmával lejátszott Franciaország—Spanyolország döntővel, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez lényeges viszszaesést jelentett a négy évvel ezelőttihez képest. Az összehasonlításoknál meg kell mondanunk, hogy most általában a hátsó alakzatok játszottak lényegesen, jobban, a csatársorok azonban az egész vonalon erősen gyengélkedtek. És tárgyilagosan azt is kijelenthetjük, hogy valamivel jobb csatárteljesítménnyel ezt a kupát ebben a mezőnyben akár a magyar válogatott is megnyerhette volna, amely ugyan lényegesen elmaradt itt Madridban az idei legjobb játékától. A spanyolok lelkes játékuknak és nem kis mértékben a hazai környezetnek köszönhették győzelmüket. És ennek kapcsán nem ártana felvetni, helyes dolog-e a torna döntőjét abban az országban rendezni, amely a négyes torna egyik résztvevője. TÁVBESZÉLŐ-JELENTÉSÜNK S TÖBBET VÁRT A VILÁG Akkor még nem tudtuk, hogy ez a mérkőzés legszebb pillanata. Tichy és Olivella zászlót cserél Albert rálövi. Igen, ilyesmi is előfordult. Calleja és Zocco csodálkozva nézi. Ekkor még minden lehetségesnek tűnt már a spanyol védelem. Bene előrehajolva keresi a rést, Albert ezúttal is hátat fordít a spanyol kapunak