Képes Sport, 1966. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-04 / 1. szám
A Hamutartós Hölgy A szófiai Asparuhov két gólt lőtt a brüsszeli Delhasse firenzei hálójába és ezzel teljessé vált a londoni mezőny. A döntő tizenhat résztvevője ott kuporog már a rajtnál, kétség és remény közt tekint a távolba. A távolban, célszalag helyett, mostegy nemesfémből készült műtárgy látható. A labdarúgó VB győzelmi trófeája. A Rímet Kupa. Ha 1966 januárjának első és júliusának utolsó napja között bárhol a világon bárki azt mondja: futball — bizonyosra vehető, hogy valamilyen formában erről a kupáról van szó. Legyen hát. A Rímet Kupa tizennyolc karátos aranyból készült, súlya 1500 gramm. Másfél kiló. Chilei lapislatukból faragott talapzatán karcsú nőalak áll és egy kis hamutartót emel a magasba. A háttérben két óriási szárny, vagy dicsfény, vagy ördög tudja micsoda díszeleg. A kis szobor művészi értéke a nulla körül mozog. A műértők inkább giccsnek tekintik. Nincs ember a világon, aki megmondhatná, mit akar a hálóinges hölgy azzal a hamutartóval, egyáltalán mit jelképez ez az egész bizarr kompozíció. Hogy ez a műtárgy mégis egyike a földkerekség legkeresettebb kisplasztikáinak, az természetesenkülön varázslat. Nem annyira a szobrászművészet varázslata, mint inkább a labdarúgásé. A kupa alapítója, Monsieur Jules Rimet 1921-től 1954-ig állt a világ futballsportjának élén. A trófeát 1930-ban tette le az első VB győzelmi asztalára. Azóta hét alkalommal folyt igen éles vita a kupa tulajdonjogáért. Az eddig megrendezett hét világbajnokságot négy ország csapata nyerte. 1930-ban és 50-ben Uruguay, 1934-ben és 38-ban Olaszország, 1954-ben (haj! haj!) az NSZK, 1958-ban és 62-ben Brazília. Hát 1966-ban? Valahogy úgy fest, hogy a legokosabb lenne megnyerni. Amelyik ország az idén nem nyeri meg, az körülbelül örökre lemondhat róla, egyszers mindenkorra elbúcsúzhat a hamutartós hölgytől. Valószínűnek látszik, hogy 1966-ban a Rímet Kupát kivonják a forgalomból. A kupa ugyanis vándordíj, a kiírás úgy szól, hogy amelyik csapat harmadszor is megnyeri, örökre megtarthatja magának. London tornája a hármas szám jegyében áll. 1966-ban három csapat is megszerezheti harmadik győzelmét, hiszen Uruguay, Olaszország és Brazília eddig két-két alkalommal nyert világbajnokságot. Melyiküknek sikerülhet? , Brazília? Hogyne, kávéország fiad az 1966-os VB elsőszámú esélyesei. Olaszország? Az azzurik győzelmét — Mazzola ide, Rivera oda — a föld kerekén háromezermillió ember tekintené az Év Szenzációjának. Uruguay? Még valószínűtlenebb. 1924 és 30 között verhetetlenek voltak. 1950-ben újabb VB-t nyertek ... méghozzá éppen a riói Maracana-stadionban, Brazília ellen ... De hol van már a tavalyi gól? Lehet, hogy a Rímet Kupa továbbra is forgalomban marad. Hiszen kétségtelen, szebb, modernebb, művészibb trófea váltaná fel, a viharos múltú, sok emlékezetes csatát megért Hamutartós Hölgyet azonban ... mégiscsak sajnálnánk egy kicsikét. És ezen a ponton két újabb kérdés kerül az előtérbe. Ezik lényegesebb, mint a másik. V Valerij Voronyin - Londonban is a szovjet válogatott idegcentruma Leonel Sanchez, lendítőkerék a chilei csatársor balszélén Uwe Seeler, az NSZK támadósorának „robbanófeje"