Képes Sport, 1966. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-04 / 1. szám

A Hamu­tartós Hölgy A szófiai Asparuhov két gólt lőtt a brüsszeli Delhasse firen­zei hálójába és ezzel teljessé vált a londoni mezőny. A döntő tizenhat résztvevője ott kupo­rog már a rajtnál, kétség és re­mény közt tekint a távolba. A távolban, célszalag helyett, most­­egy nemesfémből készült mű­tárgy látható. A labdarúgó VB győzelmi tró­­feáj­a. A Rímet Kupa. Ha 1966 januárjának első és júliusának utolsó napja között bárhol a világon bárki azt mondj­a: futball — bizonyosra vehető, hogy valamilyen formá­ban erről a kupáról van szó. Legyen hát. A Rímet Kupa tizennyolc ka­rátos aranyból készült, súlya 1500 gramm. Másfél kiló. Chilei lapislatuk­ból faragott talapza­tán karcsú nőalak áll és egy kis hamutartót emel a magasba. A háttérben két óriási szárny, vagy dicsfény, vagy ördög tud­ja micsoda díszeleg. A kis szo­bor művészi értéke a nulla kö­rül mozog. A műértők inkább giccsnek tekintik. Nincs ember a világon, aki megmondhatná, mit akar a hálóinges hölgy az­zal a hamutartóval, egyáltalán mit jelképez ez az egész bizarr kompozíció. Hogy ez a műtárgy mégis egyike a földkerekség legkere­settebb kisplasztikáinak, az ter­mészetesen­­külön varázslat. Nem annyira a szobrászművé­szet varázslata, mint inkább a labdarúgásé. A kupa alapítója, Monsieur Jules Rimet 1921-től 1954-ig állt a világ futballsportjának élén. A trófeát 1930-ban tette le az első VB győzelmi asztalára. Azóta hét alkalommal folyt igen éles vita a kupa tulajdon­jogáért. Az eddig megrendezett hét világbajnokságot négy or­szág csapata nyerte. 1930-ban és 50-ben Uruguay, 1934-ben és 38-ban Olaszország, 1954-ben (haj! haj!) az NSZK, 1958-ban és 62-ben Brazília. Hát 1966-ban? Valahogy úgy fest, hogy a legokosabb lenne megnyerni. Amelyik ország az idén nem nyeri meg, az körülbelül örökre lemondhat róla, egyszers min­­denkorra elbúcsúzhat a hamu­­tartós hölgytől. Valószínűnek látszik, hogy 1966-ban a Rímet Kupát kivonják a forgalomból. A kupa ugyanis vándordíj, a kiírás úgy szól, hogy amelyik csapat harmadszor is megnyeri, örökre megtarthatja magának. London tornája a hármas szám jegyében áll. 1966-ban há­rom csapat is megszerezheti harmadik győzelmét,­­ hiszen Uruguay, Olaszország és Brazí­lia eddig két-két alkalommal nyert világbajnokságot. Melyiküknek sikerülhet? , Brazília? Hogyne, kávéország fiad az 1966-os VB elsőszámú esélyesei. Olaszország? Az azzurik győ­zelmét — Mazzola ide, Rivera oda — a föld kerekén három­ezermillió ember tekintené az Év Szenzációjának. Uruguay? Még valószínűtle­nebb. 1924 és 30 között verhe­tetlenek voltak. 1950-ben újabb VB-t nyertek ... méghozzá ép­pen a riói Maracana-stadion­­ban, Brazília ellen ... De hol van már a tavalyi gól? Lehet, hogy a Rímet Kupa to­vábbra is forgalomban marad. Hiszen kétségtelen, szebb, mo­dernebb, művészibb trófea vál­taná fel, a viharos múltú, sok emlékezetes csatát megért Ha­mutartós Hölgyet azonban ... mégiscsak sajnálnánk egy kicsi­két. És ezen a ponton két­ újabb kérdés kerül az előtérbe. Ezik­­ lényegesebb, mint a másik. V Valerij Voronyin - London­ban is a szovjet válogatott idegcentruma Leonel Sanchez, lendítőkerék a chilei csatársor balszélén Uwe Seeler, az NSZK tá­madósorának „robbanófeje"

Next