Képes Sport, 1968. január-december (15. évfolyam, 1-53. szám)

1968-05-14 / 20. szám

sainak. Varga talán még halvá­nyabb volt, mint idehaza. Érthe­tetlen előttünk Farkas nagyará­nyú visszaesése. A FELKÉSZÜLÉST kétségkí­vül megnehezítette, hogy a mér­kőzés előtti héten is meglehető­sen sok volt a félig sérült játé­kos, Fatér utolsó pillanatban történt bejelentése pedig tetőzte a bajokat. S érdekes, hogy vé­gül éppen az a játékos bizonyult együttesünk legjobbjának (Mé­szöly), akinek a játéka csak a mérkőzés napján vált végleges­sé. Albert meggyógyult, vállalta a játékot, Sós joggal adott neki helyet a csapatban. A SZOVJET VÁLOGATOTT ragyogó játéka még saját szak­vezetőiket is alaposan meglep­te. A hazai csapat ezen a mér­kőzésen akaraterőben, küzdő­­szellemben, erőnlétben, állóké­pességben, gyorsaságban, takti­kában és technikában magasan a miénk fölé nőtt, és még jól játszó magyar, vagy más nem­zetben tizenegy ellen is a győ­zelem biztos esélyével vette volna fel a küzdelmet. Érdekes: a vörös inges fiúk érthetően örültek ugyan a ragyogó győ­zelemnek, az EB legjobb négy FARKAS RÓZSÁK... ...ÉS KÖNNYEK Egy lap a magyar labdarúgás évkönyvéből SZOVJETUNIÓ-MAGYARORSZÁG 3:0 (1:0) Moszkva, Lenin-stadion, 100 000 néző. Vezette: Tschenscher (NSZK). Gólszerző: Solymosi (öngól), Hurcilava és Bisovec. Szovjetunió: Psenyicsnyikov — Afonyin, Sesztyernyev, Hur­cilava, Anyicskin, Kaplicsnyij, Csiszlenko, Voronyin, Banyic­sevszkij, Bisovec, Jevrjuzsihin. Magyarország: Tamás — Novák, Solymosi, Ihász, Mészöly, Szűcs, Varga, Komora, Albert, Farkas, Rákosi, csapata közé jutásnak, de a ve­zetők és játékosok öröme egy­általán nem volt túláradó. Sőt, nagyon is mértéktartó. Úgy lát­szik, jól látják a hibákat (bizo­nyíték rá például a két játékuk közti óriási különbség), lesz erejük azok további kigyomlá­lásához s ahhoz, hogy Olaszor­szágban már a végső győzelem reményében küzdjenek meg Európa legjobb négy válogatott­ja között. SAJNOS, tehát mi nem le­szünk ott a „nagy négyek” olaszországi döntőjén. Nem az ellenfél, nem a játékvezetők hi­bájából, hanem a saját hibáink miatt. Szeretnénk hinni, hogy labdarúgó-sportunk vezetői, az egyesületek vezetői levonják a moszkvai vereség tanulságait és a legközelebbi válogatott mér­kőzésre már lényegesen kedve­zőbb körülmények között ké­szülhetnek fel legjobbjaink. FÜZÉR ÉS RÓZSAHEGYI RAJZAI

Next