Képes Sport, 1972. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-20 / 25. szám

S ha már itt tartunk, az ide­gességnél, érdemes szólni az egész csapat idegállapotáról, pszichikai felkészítéséről. Rossz dolog az, ha egy sporttalálkozó ilyen stresszt vált ki bármilyen csapatból. A tét, a nagy tét ösz­tönző hatású,­­ de nálunk bé­nító érzéseket vált ki; ez ellen tenni kellene valamit! Nem al­kalomszerűen, hanem folyama­tosan, kellő hozzáértéssel. De térjünk vissza röviden a szovjet—magyar találkozóra. A fentiek, ha ellentmondanak e kialakult vagy egy kialakuló, félben lévő általános vélemény­nek — esetleg félreérthetőek. Ezért jó tisztázni mindazt, amit leírtam. Érzésem szerint ugyan­is nem döntöm meg azt az igaz­ságot, hogy a szovjet—magyar mérkőzést akár meg is nyer­hettük volna (a 11-es nélkül is!). Hiszen akadtak helyzete­ink, voltak perceink, s volt olyan időszak is, amikor job­bak voltunk, de az egész mér­kőzés menetét figyelembe véve nem voltunk feltétlenül jobbak. Ezen a szoros mérkőzésen még az utolsó pillanatban is akadt egy esély a hosszabbítás kihar­colására. De hiába, sem ezt az esélyt, sem a megelőzőket nem használták ki játékosaink. Hogy azután a hosszabbítás során mi történt volna, annak megítélése nem lehet feladatom. Ilyen jós­latokba nem bocsátkozhatom, mert nem tudom, hogy az el­következő időszakot hogyan bírta volna a szovjet és hogyan a magyar csapat. A tényekhez az is hozzátar­tozik, hogy bár nem láttunk egyértelműen rossz mérkőzést, mégis — ez a találkozó két kö­zepes csapat összecsapását hoz­ta. Érdemes ezt tisztázni már most, hiszen a későbbi munka alapja csak egy reális kép lehet. A vereségért — ha rajtam múlna — nem okolnám Zám­­bót, a büntető kihagyóját, és a többieket sem. Ez a történet nem Brüsszel­ben kezdődött... És semmiképpen sem okol­nám a szövetségi kapitányt, aki­nek vezetésével idáig eljutott a csapat. Talán nem sértek meg senkit, ha azt mondom: ettől a csapattól ez volt a maximum. Bizonyára vitatéma a máso­dik félidőbeli csapatváltoztatás. Nos, Albert csatasorba állítása nem volt rossz húzás. Színeseb­bé, ötletesebbé vált a játék, ám az is igaz, hogy az oldaladoga­tások száma nem csökkent, a játék sem lett gyorsabb, csupán színesebbé vált az összmunka, de semmivel sem lett értéke­sebb. Az elszalasztott lehetőség és a belgák A nagy lehetőség elszalasz­tása temészetesen megviselte a csapatot, s azzal a rossz érzés­sel távoztak el a fiúk az An­­derlecht-stadionból, hogy ezen a tornán már nem teremhet számukra babér. Így is történt. A belgák csak szoros mérkőzésen kaptak ki a nyugatnémetektől, s velük kellett csatáznunk Liege-ben a harmadik helyért! Az előre beharangozott ha­talmas nézősereg otthon ma­radt. A drága helyárak nem álltak arányban azzal, amit ez a mérkőzés kínált. Pedig a ha­zaiaknak megérte volna a pénzt! Egy korszerűen játszó, erőtel­jes belga csapatnak örülhettek volna és két igazi klasszist lát­hattak volna, Lambertet és Van Hims-et. S mindezeken felül biztos hazai győzelmet. Sajnos, a mieink veresége a 28. percben már biztos volt, a rosszemlékű potyagól csak meg­pecsételte sorsunkat. Ám, ahogy a szovjet—magyar mérkőzésem sem a 11-es, vég­ső soron itt sem a potyagól dön­tött! A döntő csatáraink gól­­képtelensége, bátortalansága, s a lassú csapatjáték volt. Ezzel természetesen nem akarom meg­védeni a hibázókat, mert az a gól, amelyet Páncsics és Gé­­czi összehozott, megrendítette nemcsak a csapatot, de a né­zőket is. Lassan, körülményesen, bizonytalanul A gyors és kemény ellenfél­lel szemben különösen kiütkö­zött a magyarok lassúsága, kö­rülményessége, s bizonytalan­sága. És milyen kár, hogy mind­ezek után képtelenek voltunk sportember módjára veszíteni. Elsősorban Juhász Péter ragad­tatta el magát (nem először) s megengedhetetlen dolgokat mű­velt a pályán. (Meg is kapta a magáét Illovszkytól.) A ka­ • ■ • ■ A 11-es. Zámbó belsővel a kapu baloldala felé helyezte a labdát, Rudakov gyors vető­déssel hárít. A képen jól látható, hogy a labda nem ment sarokra A magyar csatárok tiltakoznak. Kll a földön, Hurcilava elvezeti a labdát Juhász­ István a szovjetek elleni mérkőzésen a mezőny egyik legjobb­ játékosának bizonyult. Ezúttal azonban Hurcilava szerelt. Szovjetunió—Magyarország 1:0 Ö

Next