Képes Sport, 1973. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-03 / 27. szám
alapul szolgálhat a bajnoki rend tagozódását figyelembe vevő szakmai igények megfogalmazására. Nem valószínű, hogy ha az NB-s csapatok jelentős részét viszszasorolják a megyékbe, akkor a színvonal emelkedni fog. Sőt! A központi sportvezetés által készített statisztikai kimutatások az utolsó három esztendőről azt tükrözik, hogy ez idő alatt 217 labdarúgó szakosztály szűnt meg. A jelenleg működő 3157 labdarúgó szakosztályhoz viszonyítva jelentéktelennek látszik a csökkenés. Nem is a számszerűségen kell elgondolkozni, hanem a folyamaton. Miért szűnnek meg a szakosztályok a legnépszerűbb és a legszervezettebb sportágban? Az egyszerű ténymegállapításnál talán tovább is lehetne lépni. Lehetséges-e új labdarúgó szakosztályok létrehozása? Miért nem emelkedik a labdarúgásban a szakosztályok és csapatok száma? Mielőtt bármilyen döntésre határoznák el magukat a labdarúgósport vezetői, talán nem lenne haszontalan átfogóan, lelkiismeretesen vizsgálódni. Egy alaposabb felmérés ara is választ adna, hogy milyen intézkedésekre lenne szükség a sportág visszafejlődési irányzatának a megszüntetésére. A rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, hogy a labdarúgásban nemcsak arról van szó, hogy milyen a középmezőny színvonala, hanem arról is, hogy merre fejlődik az egész sportág? Utemuabda A Marseille után tett „intézkedés”-sorozat az elmúlt esztendők bizonysága szerint nem hozta meg a várt előrelépést. Ma aligha kívánja bárki is, hogy a négy esztendővel korábbi látványos „visszavonulások” és nyilatkozatok ismétlődjenek meg. Ma okos intézkedéseket vár a labdarúgást szeretők népes tábora. Olyan intézkedéseket, amelyek hatására gyorsabb ütemre vált a labdarúgás előrehaladása. Ezt csak akkor lehet elérni, ha az irodák helyett a pályák lesznek hangosak a jókedvű labdarúgók gyakorlataitól. A sportágat szeretők nagy tábora ha megértéssel fogadta is az elmúlt esztendők sikertelenségeit, abba belenyugodni aligha kíván.