Képes Sport, 1975. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1975-07-01 / 26. szám
Ültünk a lelátón, s boldogan hallgattuk mintegy négyezer néző lelkes, ütemes tapsát. Ritka alkalom az ilyesmi atlétikai versenyeken. Fővárosunkban évek óta elszoktak a nézők az atlétikától, az atlétika pedig a nézőktől. Ennek persze érthető a magyarázata. .Ki kíváncsi eseménytelen, unalmas, „eredmény nélküli” versenyekre? Ebben az esztendőben aztán történt valami. Hosszú évekig tartó csipkerózsika-álmából ébredezni kezdett futószámaink versenyzőgárdája. Márpedig a futás minden atlétikai verseny savaborsa. Hosszú-hosszú évek után már az előzetes számítások szerint is volt esélye férfi válogatottunknak a csehszlovákokkal vívott viadalon, s ez megmozgatta az atlétikában eddig csak otthon szurkoló tömegeket. De arra, ami szerdán és csütörtökön a Népstadionban bekövetkezett, még a legderűlátóbb magyar atlétikarajongók sem nagyon számíthattak. Nem csupán arról beszélünk, hogy férficsapatunk tizenegy, női gárdánk pedig húsz ponttal győzött. Még arról sem, hogy a versenyen elért három férfi és egy női országos csúcs — ezek közül is elsősorban Németh Miklós 91,38 méteres gerelyhajítása — világviszonylatban is számottevő eredmény. Mindezen felül az dobogtatta meg a szíveket, hogy a férfi viadal eredetileg „kétesélyes” számainak döntő többségét a magyar versenyzők nyerték, sőt 800 méteren — ki emlékszik vissza hasonló eredmény A 790 centiméteres új országos távolugró csúcs három képben. Aki bemutatja: Németh Gyula Orosz Irén kitűnő futása tette emlékezetessé a női vágtaszámokat Helena Fibingerová, a súlylökés világcsúcstartója ötször dobott 20,40 fölött, s 20,85 méteres új stadioncsúccsal győzött