Képes Sport, 1975. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1975-07-01 / 26. szám

Ültünk a lelátón, s boldogan hallgattuk mintegy négyezer néző lelkes, ütemes tapsát. Ritka alkalom az ilyesmi at­létikai versenyeken. Főváro­sunkban évek óta elszoktak a nézők az atlétikától, az atlé­tika pedig a nézőktől. Ennek persze érthető a ma­gyarázata. .Ki­ kíváncsi ese­ménytelen, unalmas, „eredmény nélküli” versenyekre? Ebben az esztendőben aztán történt va­lami. Hosszú évekig tartó csip­kerózsika-álmából ébredezni kezdett futószámaink verseny­zőgárdája. Márpedig a futás minden atlétikai verseny sava­­borsa. Hosszú-hosszú évek után már az előzetes számítások sze­rint is volt esélye férfi váloga­tottunknak a csehszlovákokkal vívott viadalon, s ez megmoz­gatta az atlétikában eddig csak otthon szurkoló tömegeket. De arra, ami szerdán és csütörtö­kön a Népstadionban bekövet­kezett, még a legderűlátóbb magyar atlétikarajongók sem nagyon számíthattak. Nem csupán arról beszélünk, hogy férficsapatunk tizenegy, női gárdánk pedig húsz ponttal győzött. Még arról sem, hogy a versenyen elért három férfi és egy női országos csúcs — ezek közül is elsősorban Né­meth Miklós 91,38 méteres ge­relyhajítása — világviszonylat­ban is számottevő eredmény. Mindezen felül az dobogtatta meg a szíveket, hogy a férfi viadal eredetileg „kétesélyes” számainak döntő többségét a magyar versenyzők nyerték, sőt 800 méteren — ki emlék­szik vissza hasonló eredmény­ A 790 centiméteres új országos távolugró csúcs három képben. Aki bemutatja: Németh Gyula Orosz Irén kitűnő futása tette emlékezetessé a női vágtaszámokat Helena Fibingerová, a súlylökés világcsúcstartója ötször dobott 20,40 fölött, s 20,85 méteres új stadioncsúccsal győzött

Next