Képes Sport, 1976. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-06 / 27. szám
BUDAPEST-MONTREAL Süt a Nap, tűz a Nap, a Nap perzsel. Buszok sorolnak egymás mögé, de vajon utasai közül most ki törődik azzal, milyen az idő? Vagy legalábbis: most nem az az érdekes, hogy Budapesten, július harmadik napján, egy szombati reggel hőség van-e vagy sem, hanem sokkal inkább az, milyen az időjárás odaát? Buszok sorolnak egymás mögé, előttük rendőrautó figyel a forgalomra és vigyáz a buszokra. Egy, kettő, három, behemót óriásokként fordulnak ki az útra. Nem kell hangszóró, nem kell óriásbetűs felirat. Ha valahol megáll a sor és valaki betekint az ülésekre — márpedig mindenütt van kíváncsi —, azonnal felismeri: nem átlagbuszok ezek itt egymás után. A Népstadion út sarkán valaki bekiabál: — Jó utat, aranyásók! Egy mosoly a válasz, kettő, három. A montreali küldöttség indul útjára, azaz először a Ferihegyi repülőtérre, hogy onnan igazából útnak indulhasson. Ott aztán már igazi szurkolóhad és ismerősök valóságos serege várja őket. A küldöttség lassan két csoportra oszlik, hiszen a sportolók jelentős része nem most, hanem majd a második géppel repüli át az óceánt és kerül át a világ túloldalára. Most kelnek útra a női röplabdások és az evezőslányok, itt van mindkét kézilabdacsapat. És a keményöklű fiúk, a sportlövők, az öttusázók, az úszók. Itt van a magyar vitorlás- és kerékpársport egy-egy képviselője is, no meg néhány sportág részküldöttsége, hiszen a birkózók és a súlyemelők második csoportja is a második géppel követi majd társait. A felsorakozó küldöttséggel szemben párt-, állami és sportvezetők: Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH és a MOB elnöke. A MOB titkára, Páder János tesz jelentést, majd köszöntőjében Borbándi János üdvözli a sportolókat és az olimpiásokat. Himnusz. Sportolók, vezetők, sportbarátok, rokonok, érdeklődők. A Himnusz hangjai közben nem illik szóval megtörni az áhitatot, de most itt is, ott is mondatok sustorognak. — Jaj, csak ezt halljuk odakintről is! Valaki ráválaszol: — Tizenötször. Megint rámondják: — Sokszor, nagyon sokszor. Nevetve mosollyal, néhányan talán könnyekkel búcsúznak. Hargitay András arca komoly legényes, az ötödik olimpiájára utazó Földi Imre mosolytalan, Hegedűs Csaba most is vidám, Verrasztó Zoli V-betűt formál ujjaival, a lányok zsebkendőket lengetnek. ... A magyar küldöttség első csoportja szombaton este megérkezett Montrealba. Erőt, egészséget, sok sikert, lányok, fiúk! A búcsú utolsó pillanatai Útban a gép felé ... elöl Hegedűs Csaba, mögötte dr. Haán András, aztán Kancsal Tamás TELEX Vasárnap délután 15 órakor került sor az olimpiai faluban az első zászlófelvonásra: magyar küldöttség tiszteletére került a piros-fehér-zöld lobogó az egyik árbocra. A rövid ünnepség keretében Dubois úr, az olimpiai falu polgármestere köszöntötte a magyar csapatot.