Képes Sport, 1977. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-04 / 1. szám
NE UTOLJÁRA! Két jellegzetessége is volt az 1977-es téli úttörő olimpiának. Az egyik az, hogy 1976-ban, december utolsó napjaiban rendezték Kecskeméten. A másik előtt tegyünk egy kis kitérőt. * A birkózók a Kertészeti Főiskola tornatermében, a cselgáncsozók pedig a városi sportcsarnokban küzdöttek a győzelmekért, helyezésekért. Más sportág, más helyiség, mégis volt valami alapvetően közös a versenyükben. Mégpedig az a játékos jókedv, ősi virtus, önfeledtség, magától értetődő győzni akarás, ami szinte valamennyi résztvevő sajátja volt. Nyomát sem lehetett felfedezni itt holmi taktikázásnak, ügyeskedésnek, beletörődésnek, előnytartásnak, óvatoskodásnak, egysíkú, lélekölő gyömöszködésnek, ami egyre inkább jellemzi a felnőttek összecsapásait. Pedig a tét itt számukra legalább olyan nagy volt, legalább olyan nehezek számukra az ellenfelek, a győzelem legalább olyan mámorító, a vereség legalább olyan keserű — mégis csupa ötlet, lelemény, csupa elevenség, váratlan megoldás, esemény, akció volt birkózásuk, élményszámba ment szinte minden mérkőzés. Igen, ez a birkózásnak és a cselgáncsnak ősi, természetes, mélyről fakadó öröme, amelyet nem rontott el semmi manipuláció, okoskodás, mérlegelés. A kecskeméti úttörő olimpia versenyei ismételten bizonyították: aki szőnyegre vagy tatamira lép, küzdeni, győzni, akciózni, játszani akar. Nem kell tehát erre megtanítani, sőt kényszeríteni a birkózókat, cselgáncsozókat, hanem csupán ügyelni, vigyázni, hogy ez megmaradjon bennük — ahogy megmaradt, sőt elmélyült a Varga Jánosokban, Hegedűs Csabákban, Tuncsik Józsefekben —, illetve ne rabolják el tőlük ezt a semmi mással nem pótolható örömöt. Igen, ezeknek a csöpp embereknek szilaj, önfeledt csatái valódi ünnepét jelentették e sportágaknak. Talán utoljára. Mert ennek az úttörő-olimpiának másik jellegzetessége, hogy a hírek szerint ezzel a versennyel e két nehézatlétikai sportág le is került a műsorról. A birkózás több mint egy évtizedes hagyományra tekinthet vissza, a cselgáncs évtizedes szívós harc után két éve lett úttörő olimpiai sportág. Mindkettő meglehetősen nagy utánpótlásgondokkal küszködik, hogy sikerül-e megtalálni az utat a megváltozott körülmények között élő fiatalokhoz, hogy sikerül-e legyőzni az előítéleteket, hogy meg lehet-e nyerni a szülők, iskolák támogatását? Éppen ezért volt felbecsülhetetlen jelentősége az úttörő olimpiának. Kis túlzással, ez adta meg a „polgárjogot” az előítéletekkel szemben a birkózásnak és a cselgáncsnak, ez jelentett máshoz aligha fogható népszerűsítő eszközt a gyerekek körében. A birkózás szinte már gerince volt az iskolás korosztály foglalkoztatásának, cselgáncsban pedig már ez a két év is eddig alig tapasztalt pezsgést hozott. Ugyanakkor, e két sportág versenyei az úttörő olimpia legérdekesebb, leglátványosabb, legszínvonalasabb eseményei közé tartoztak. Ha valami ezek után időszerű lenne, az éppen a kiszélesítés, kiterjesztés, még további tömegek bekapcsolása, például az eddigi szabadfogás mellé a kötöttfogás felvétele az úttörőolimpia műsorára. Nem pedig a „leépítése” ezeknek a sportágaknak. Így kívánja ezt mind e nagyszerű versenysorozat, mind pedig a birkózó- és cselgáncssport érdeke, jövője. Így szeretnénk viszontlátni az 1978- as úttörőolimpiát. Szegő András