Képes Sport, 1979. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
— A foci számomra szent dolog. Ott nincs pardon. A pályán kívül azonban barátként, pedagógusként, apaként segítek a fiúknak — fogalmazta meg néhány gondolatban ars poeticáját Both József, a BVSC labdarúgószakosztályának ifjúsági edzője. A budapesti vasutasok egyesülete évtizedek óta úgy él a labdarúgás értői és kedvelői, szakemberek és szurkolók tudatában, mint a nagy focitehetségek bölcsője. • Hogyan tudják mindezt évtizedeken keresztül sokkal jobban csinálni, mint bárhol másutt az országban? E „titkok” nyitját kerestem a Szőnyi úton. Illetve nem is ott, hiszen az évek múltával Zuglóból a vasutas-utánpótlás átköltözött a szomszédos angyalföldi pályára, a hajdani Rákosrendezői Lokomotív volt sporttelepére. És a székhelyváltás mit sem változtatott a tényeken: ma is nem egy olyan tehetség rúgja a labdát a vasutasok kék-fehér mezében, akiről a szakemberek egyöntetűen vallják: hamarosan a neves elődök örökébe léphet. A vasút menti nagyszerű angyalföldi „sportparadicsom” mindennapos látogatója ma is Stohl Jenő és Nagy Sándor intéző, akik lassan ötödik évtizede (!) a vasutas-utánpótlás hűséges nevelői. Stáhl Jenő bácsi már öreg edzőnek számított, amikor a Papp Laci gyerek, a Lantos fiú és a rakoncátlan kis angyalföldi srác, Tichy a keze alá került. És itt van még Farkas József, valamint Kóta László. Ők az elmúlt két évtized utánpótlásának gondozói. Ketten alapították hazánkban az első labdarúgó-sportiskolát — hű, de nagyon régen... Kóta László ma is az egész BVSC-utánpótlás első számú vezetője. Farkas Józsefet valóságos legenda övezi. Ő fedezte fel a ma Újpesten játszó, válogatott Törőcsiket, Feketét, és a később az MTK-ba jutó Becseit, akinek mindkettőnél nagyobb jövőt jósoltak ... — Képzelje el a BVSC-t egy Fekete, Törőcsik, Becsei támadósorral!... — ábrándozik Farkas József. — Ez a nevelőegyesületek sorsa: felnevelik a tehetséges fiúkat, azután azok kiröpülnek a fészekből. • Néhány játékosnak később sok fegyelmi ügye akadt. Önök hogyan bírtak velük? Például Törőcsikkel? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi gondom nem volt Törőcsikkel, Feketével, Becseivel és társaikkal. Dehát mutasson egy olyan nevelőt, pedagógust, aki csupa mintagyereket kap kézbe. Hej, de sokszor hazaküldtem például a kis Törőcsiket az edzésről. Másnap ismét itt volt. Mert szeretett focizni ... Farkas Józsi bácsi emlékei láthatóan ma is kedvesek. Ezt a pillanatot használom ki, hogy a múlt szép álmaiból a jelenbe vezessem a beszélgetés fonalát. Mert ma is nagy tehetségek kergetik itt a labdát. . . — Mi az elődeinktől tanultuk a foci imádatát, tiszteletét — veszi át a szót Both József, az ifjúsági első csapat hírnevet szerzett szakvezetője. — Nekem edzőm volt Stohl Jenő bácsi, Farkas József és kitűnő tanítóm Mezei György, aki nálunk az úttörő előkészítő csoporttal kezdte, majd nyolc éven keresztül volt serdülő, ifjúsági edző, s úgy lett a felnőttek mestere. Ő tanított rendszerességre, következetességre, alaposságra. — De még mennyire! — neveti el magát Farkas József. — Képzelje, egyszer egyhetes edzőtáborba utaztunk. Mindenki egy-egy sporttáskával vagy kisebb bőrönddel jött. Both Jóska három hatalmas csomagot hozott. Mindenki megmosolyogta! Edzőtársai ugratták, hogy nem Londonba, csak Celldömölkre utazunk. Érkezésünk után azért nem bírtunk a kíváncsiságunkkal: megnéztük, mit cipelt. Mit gondol? Egy halom újság, könyv, főleg külföldi szakirodalom ... — Tényleg így történt — mosolyodik el Both József. — De — higgye el — nem valamiféle külföldimádatból. Csak látom, hogy nagyon lemaradtunk az élvonalbeli országok labdarúgásától. Keresem, kutatom, hogy miben és miért előztek meg? Hogyan csinálják ők? Mi tesznek jobban? Sajnos — a könyvekből tudom — sok mindent. Bizony jóval előttünk járnak a követelmények számonkérésében, az alaposságban, a következetes nevelésben. Miért ne tudnánk mi is sokkal jobban végezni a munkánkat? — Az utánpótlás-nevelés terén mi a helyzet a BVSC-ben? — Főfoglalkozású edzőként Kóta László fogja össze az egész utánpótlás-nevelést. A két előkészítő csoportban — nyolctól tizenegyéves gyerekekről van szó — Kovács János és Antal János foglalkozik a fiatalokkal. Negyven-negyven fiú van a godjaikra bízva, s állítom, itt dől el minden! Ha jó a kiválasztás, az előkészítés, a gyerekek legtehetségesebbjei nyolctíz évig a kezünkben maradnak, s a többi nagyrészt már csak a mi szakértelmünkön, sportszeretetünkön múlik. Az előkészítő után korosztályonként négy serdülő csapat következik. Velük sorrendben Kóta László, Méhes Pál, Serli Sándor és Farkas József foglalkozik. A legfiatalabb ificsapat edzője Veréb Béla, a másodiké Nagy István, az első csapaté pedig én. 0 És az ellenőrzés? — A felnőtt első csapat vezetőedzője, Ubrankovics Mihály fogja össze a szakmai munkát. Rajta kívül csak Kóta László főfoglalkozású edző. Ubrankovics közvetlen segítője Komáromi József, Antal János és Soós István. " Milyen az együttműködés? — Szerintem kitűnő! Minden hónap első keddjén tartunk edzői értekezletet, ahol a szakmai munkánkat elemezzük. Az ellenőrzés is rendszeres. A vezetőedző minden héten átjön Angyalföldre, a Tatai útra megnézni, hogyan dolgozunk. — El kell ismerni, hogy lé- STÁHL JENŐ BOTH JÓZSEF