Képes Sport, 1980. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-04 / 10. szám
következő fordulóban Pécsre, aztán Zalaegerszegre utaznak, majd az V. Dózsával játszanak. Miben lehet ilyenkor reménykedni? — Nagy bajban vagyunk, és ezt tudjuk is. Elképzelhető, hogy ezeken a mérkőzéseken még egyetlen pontért is meg kell szenvednünk. Mindenesetre elhatároztuk, ha törik, ha szakad, megpróbálunk csinálni valamit. — Nem kereshető ez a balsiker az edzésmunkában, a magánéletben, esetleg az edző személyével való ellentétben? — Ugyan. Ezt kizárt dolognak tartom. A játékosoknak, mert az ő nevükben is beszélhetek, semmi kifogásuk nem lehet Mezey György ellen. Sőt, valamennyien becsüljük és elismerjük őt. Miatta is szerettünk volna bizonyítani, mégsem sikerült. Mezey edzései nagyon jók, és a játékosok mindent megtesznek a foglalkozásokon, amit az edző kér vagy parancsol. Érzésem szerint nem itt kell a bajok forrását kutatni, mint ahogy tudomásom szerint társaim magánéletével sincsen különösebb probléma. — Egyre több, olykor jogos kritika éri a játékosokat. Erről mi a véleménye? — Amikor külföldre utazunk, akkor tapasztaljuk leginkább, hogy a játékunk lassúbb, körülményesebb, mint az ellenfeleké. Szovjetunióban és Olaszországban, ahol az idei felkészülés idején megfordultunk, lényegesen gyorsabb játékosokkal, lendületesebb játékfelfogással találkoztunk, mint amilyen a miénk. Ilyenkor eltelik néhány mérkőzés, amíg át tudunk állni. Sajnos, a magyar bajnokság általában nem követel nagyobb erőkifejtést a játékosoktól, ezért aztán valamennyien elkényelmesedünk. Ez amolyan láncreakció. — Hogyan lehetne ezen változtatni? — Ez egyáltalán nem anyagi kérdés, mert ha kétszer annyit fizetnének, mint eddig, akkor sem tudnánk ezen egyhamar javítani. Olyan edzéseket kellene mindenhol végeztetni, amelyek sokkal életszerűbbek a jelenlegieknél, és a mérkőzéseket is szigorúbban kellene elbírálni. — Elégedett ön a jelenlegi keresetével? — Amióta az MTK-VM-ben játszom, azóta egyetlen évben kerestem nagyon jól, amikor Mezey vezetésével harmadikok lettünk. De ezt az összeget sem tartom olyan horribilisnak, mint amit általában suttognak a labdarúgók javadalmazásáról. Hangsúlyozni akarom azonban, hogy a teljesítmény csak nagyon kevéssé a jövedelem függvénye. — A játékosok mit tehetnek azért, hogy a magyar labdarúgás ismét előretörjön? — Ezt csakis az edzőkkel, vezetőkkel való közös fáradozás útján érhetjük el. Tudom, hogy sok játékosban, akiket ismerek, megvan a jóakarat, megvan a szándék, csak helyesen kell irányítani őket. (zsengellér) A GÓLLÖVŐLISTA ÁLLÁSA 16 gólos: Fazekas (Újpesti Dózsa); 15 gólos: Pogány (Ferencváros); 13 gólos: Burcsa (Videoton), Fekete (VI. Dózsa); 12 gólos: Kiss (Vasas), Váradi (Vasas) ; 10 gólos: Kozma (Bp. Honvéd); 9 gólos: Csapó (Tatabánya), Hannich (Rába ETO). DVTK - PMSC 2-0 Ha Katzirz nem véd válogatott formában, akkor a hazaiak győzelme még nagyobb arányú is lehetet volna, így a kiválóan játszó Tatár mesteri irányításával és két góljával (felvételünkön a mérkőzés főszereplője látható) győzött a diósgyőri legénység. A találkozót hatezer főnyi közönség látta. Bártfai játékvezető különösebb hiba nélkül tevékenykedett Szabó István felvétele Salgótarján—Pécsi VSK 2-0 Támadgatott a hazai csapat, de lassan és körülményesen, eközben védelme fellazult. Jól számította ki a lehetőségeket Varga dr., az STC edzője, mert középpályásainak is védőfeladatot adott, majd a biztonságos hátsó játékból, gyors ellentámadásokat tervezett Bíró és Berindán csatasorba dobása révén. A játék képe és a végeredmény alapján az edzői húzás eredményesnek bizonyult. Felvételünkön Hubert Varga, az egyik salgótarjáni gól szerzője üldözi. A másik vendéggólt Berindán érte el. A találkozót 3000 néző tekintette meg. Tompa játékvezető megfelelő teljesítményt nyújtott Arató László felvétele Két fiatal dicsérete Az argentínai út után úgy értékelték a Bp. Honvéd vezetői, hogy az egyik legjobb teljesítményt a fiatal Dajka László nyújtotta, akihat góllal járult hozzá az eredményes dél-amerikai szerepléshez. Gyimesi Lászlóról pedig így fogalmaztak: igaz, nem volt egyenletes a teljesítménye, de többször irányítója, szervezője volt csapatának. Nos, szombaton az NB I nyitányán a Bp. Honvéd—Tatabánya mérkőzésen a két fiatal ott folytatta, ahol a téli túrán abbahagyta. Dajka két nagyszerű góllal és végig mozgékony, harcos, jó játékkal örvendeztette meg a hazai közönséget, Gyimesi pedig — főként a második félidőben — egészen nagyvonalú irányítója volt csapatának, majd teljesítményére a koronát góllal tette fel: „Törőcsik-módra” emelt húsz méterről a kint álló, majd visszafelé hiába vetődő kapus fölött a jobb felső sarokba. A bajnok-aspiráns Honvédban a két fiatal mellett természetesen még több jó teljesítményt láthattunk — elsősorban Páltól, Paróczaitól, Garabától, Nagytól, Pintértől. Mindez hozzásegítette a csapatot a váratlanul nagyarányú sikerhez,a jól küzdő Tatabánya legyőzéséhez. Pongrácz György Volán Rába ETO 3-2 A kék-fehérek lényegesen többet támadtak, különösen Szepesi játszott jól a középpályás sorban. Zombori és Seres, illetve Hannich és Pölöskei góljával 2-2-re állt a mérkőzés, amikor Vad befejelte a győztes gólt. Képünkön: Zomborit (balról a második) társai üdvözlik az első gól után Csatorday Zoltán felvétele Bp. Honvéd Tatabánya 4-0 Dajka (2), Pintér és Gyimesi góljaival győzött a hazai csapat kétezerötszáz néző előtt és Jaczina játékvezetése mellett. Felvételünkön Paróczai, aki Nagy Antal, Gyimesi és Dajka után a mezőny legjobb embere volt Almási László felvétele