Képes Sport, 1983. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-04 / 1. szám

Ötvennyolcadik am­atommal rendezték meg a szilveszteri futóversenyt Rio de Janeiróban, amelyen 7500 futó állt rajthoz. A 13,5 kilo­méteres távon a portugál Lopez bizonyult a legjobbnak (39:41,05 perc), Móra és Joao Da Silva előtt. A nőknél is portugál futó volt a leggyorsabb, Motta révén, ő 47.21 perc alatt tette meg a távot. Felvételünkön a második helyezett Victor Mora, aki eddig háromszor győzött ezen a versenyen MTI Külföldi Képszolgálat felvétele Nem propagandaként íródott le a fenti cím - napjaink egyik valóságát fogalmaztuk meg. A sport évtizedünk mind jelentősebb realitása­ként tört be életünkbe. Lelkesedhetünk a spor­tolás örömeiért, lenyűgözhet bennünket a baj­nokok teljesítménye, lehet szórakozásunk ré­sze, fintoroghatunk fejlődésének visszásságain, elutasíthatjuk, mert idegennek érezzük ma­gunktól - csupán közömbösek nem lehetünk. Legfőképpen azért nem, mert bármilyen érzel­mekkel is viseltetünk a sport iránt, naponta találkozunk eseményeivel, naponta hat ránk vonzása. K­i nem gondol a sportra akkor, amikor gyermeke első, kissé bizonytalan lépé­seit teszi meg, méghozzá futva? Ki nem gondol a sportra akkor, amikor utódjának jö­vőjét tervezi? Hiszen egészséges élet remé­nyében kívánja felnevelni utódait, és ebbeli re­ményében érzelmeitől függetlenül szán szere­pet a sportnak. Ki nem gondol a sportra akkor, amikor utódait a kultúra, a műveltség csú­csainak megmászására, a munkás élet útjá­ra elindítja? Kiben nem ébred fel a nemzeti büszkeség érzése, amikor a bajnok sikeres küzdelme után felcsendül a Himnusz hangja? Ki nem lelkese­dett azokért az egyesületi színekért, amelyek­hez ifjúkori álmai fűződtek? Ki nem szoron­gatta büszkén és önfeledten munkatársa ke­zét, amikor az diadalra vitte hivatala, műhe­lye, üzeme hírét a sport küzdőterén? Ki nem fordult meg - nemegyszer csodálkozva — a kocogók után? Ki nem állt meg egy pillanat­ra a teniszpályák kerítésénél, hogy rácsodál­kozzék a kortalannak látszó, önfeledt küzdők­re? Ki nem figyelt, akár egy pillanatra is, a rádió sportközvetítésének hangjára? Ki nem ült le a televízió képernyője elé, hogy megcsodálja a sport nagy nemzetközi esemé­nyének egyetlen mozzanatát? Aligha van ember, aki a sport hatása alól kivonhatná magát. Nem teheti, mert a kor embere ter­mészetes igényeinek egyike a sport valameny­­nyi megjelenési formája. A sport mindenkié lehet, mert a társada­lom egyre átfogóbban, egyre többrétűen és egyre tervszerűbben teremti meg a sportolás és a sportmozgalom fejlődésének feltételeit. A szocialista állam elvi kötelezettségeiből ve­zetve vállalja a mind teljesebbé váló feltéte­lek biztosításának oroszlánrészét. A sportolás feltételeinek mind teljesebbé válásához azon­ Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07- ban szükséges az egyén, az állampolgárok te­vékeny részvétele. A sportmozgalom az állam­polgárok tevékeny részvételéhez szinte minden feltételt biztosít. Legyen az anyagi hozzájáru­lás, vagy a szervező- és az oktatómunkában való részvétel. A sportolás lehet az egyén örö­me, egészséges életmódjának része, a bajno­kok küzdelme szolgálhatja az állampolgárok szórakozási igényeinek kielégítését — mind együtt a társadalmi tevékenység és együttélés részei. A sportegyesületek, a szakosztályok, a különböző szervezetek által meghirdetett és megszervezett akciók, versenyek nem csupán a sportolás lehetőségét biztosítják. A sporttalál­kozók, a vetélkedések, a küzdelmek, a győzel­mek mellett a társadalmi együttélés és párbe­széd lehetőségeit is kínálják. Mint ilyenek, többet jelentenek a teljesítménynél, a győze­lemnél, a szórakozásnál. A nemzetközi sportmozgalom - minde­nek előtt az olimpiai mozgalom és a játékok - eszméje, szabálya és kap­csolatrendszere az ismeretszerzés, a pár­beszéd nemzetközi lehetőségére ad alkal­mat. Ebben van a sport nemzetközi fejlődésé­nek legfontosabb mozgató ereje. A sport nem­zetközi küzdőterein csak a felkészültség és a tudás hozza meg a sikert. Előítéletektől men­tes küzdelmet vívnak nagy és kis nemzetek fiai. Bármilyen történelmi utat is tett meg, bármilyen szerepe is van a világpolitikában annak a nemzetnek, amelynek fia a küzdőtér­re lép, „pőrén” jön, csak a sport szabályai adta lehetőségek között küzdhet meg a győ­zelemért. A szabályok biztosította egyenlő fel­tételek késztetik a sportembereket arra, hogy felkészültségükhöz, sportbeli tudásukhoz több­letként világnézetük alakította egyéniségük le­gyen segítségükre a küzdelemben. Egyéniségük varázsával nyerjék el a szurkolók elismerését, az ellenfelek becs­ülését. Ma, amikor a tudo­mány, a kultúra, a technika, a gazdaság és nem utolsósorban a politika területén minden békét kívánó ember a párbeszéd fenntartására, egy­más nézeteinek, értékeinek és társadalmi elő­rehaladásának megismerésére törekszik, a sport a maga nemzetközi kapcsolatrendszeré­vel erősítheti az emberiség jobbik felének ezen törekvéseit. z új esztendő hajnalán bort, búzát, bé­kességet kívánnak egymásnak az em­­­­berek. Mindehhez azt kívánjuk: le­gyen a sport mindenkié, békében és bőség­ben. A sport mindenkié A Felvételünkön Boksay Zsuzsa, a Bp. Vasas Izzó kosárlabdázója, akit Európában Az Év Játéko­sának választottak meg. A magyar válogatott Svédországban szerepelt, ahol két győzelem­mel és egy vereséggel tornagyőztes lett

Next