Képes Sport, 1986. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-04 / 9. szám
Flórián Tibor: Elment a Tanár Úr Több mint egy éve tudtuk, hogy betegeskedett. Hetekre, sőt hónapokra kórházba vonult. Mégis reménykedtünk, hogy szervezete úrrá lesz a bajokon, és a Tanár Úr, Barcza Gedeon nemzetközi sakknagymester, visszatér családjához, klubjában, a Typográfiába és irodalmi munkáihoz, játszmagyűjteményéhez és a Magyar Sakktörténet III. kötetéhez, és folytatja A Sakktábla titkai című sorozatát a Képes Sport hasábjain. Sajnos, nem így történt. Február 27-én hajnalban a betegség győzött. Barcza Gedeon halálával nagy veszteség érte a magyar és a nemzetközi sakkozást. Kitűnő versenyző volt, de mint pedagógus és szakíró, még nagyobb hatást gyakorolt valamenynyiünkre. 1911 bőkezű volt a sakkozáshoz. Ebben az évben született Lilienthal, Botvinnik és Reshevsky nagymester. Barcza is 1911. augusztus 21-én született Kisújszálláson. Nem tartozott a sakkozó csodagyermekek közé. Későn, középiskolás diák korában tanult meg sakkozni. Mint többször megírta, a debreceni Aranybika Szálló sakkozóinak kibicelt, az ablaküvegen keresztül, ez keltette fel érdeklődését. Majd egyik nagybátyjától sakk-készletet, egy másiktól egy sakk-könyvet kapott ajándékba, ez indította a komolyabb sakktanulmányok útjára. Mikor a debreceni egyetemen tanári oklevelet szerzett, már a sakkmesteri diplomát is kiérdemelte. Versenysikerei szaporodtak. Volt főiskolai, majd ismételten országos bajnok. A második világháborút követő két évtizedben pedig — Szabó Lászlóval együtt — vezető személyiség lett hazánk sakkéletében. Ha nem is mindenki, de sokak „tanár ura” ... Kétszer bejutott a világbajnoki zónaközi versenyre. Nemzetközi egyéni versenyeken számtalan díjat, magas helyezést ért el. A nemzeti színek képviseletében, a válogatott vagy az olimpiai csapat tagjaként még eredményesebben szerepelt. Felelősségérzete, rendkívüli küzdőképessége ilyenkor még fokozta játékerejét. Az 1954. évi, amszterdami olimpián az egész mezőny legjobb eredményét érte el a 3. táblán, 1956-ban pedig, a moszkvai olimpián, nyolcas nyerősorozatot ért el, legyőzte többek közt Szmiszlov exvilágbajnokot is. Sakkfelfogása sajátságos volt. Bár voltak kitűnő kombinatív támadójátszmái is, kétségtelen, hogy jobban vonzódott a több logikát tartalmazó pozíciójátékhoz. Nem kereste a hadállás egyensúlyának mielőbbi megbontását, a megnyitásból nem akart, még világos bábokkal sem, feltétlenül előnnyel kikerülni. Egy-egy hatásos, váratlan változásokat előidéző lépés helyett jobban kedvelte a következetes, módszeres stratégiai nyomást, amelynek hatása alatt az ellenfél kénytelen előbbutóbb meggyengíteni állását. Ezért a zárt megnyitásokat előnyben részesítette a nyíltakkal szemben. Saját rendszert is kidolgozott — ez ma is az ő nevét viseli —, amely szintén az állás tartós, stratégiai tényezőire épült. Nem siettette az eseményeket, türelmes és szívós volt, sokszor a művésziesen kezelt végjátékokban döntötte el a játszmát a maga javára. Sakkszemlélete rugalmasabb lett az idők folyamán. Főleg az 1948. évi világbajnoki verseny játszmái alapján — amelyekről tornakönyvet is kiadott —, felismerte, hogy olykor saját állásunkban is vállalhatunk gyenge pontokat, ha ezért megfelelő ellenesélyekhez jutunk. Ezt fejtette ki Sakkdialektika című cikksorozatában, a magyar sakkfolyóiratban. A szabályoktól eljutott a kivételekig. Ezzel eljutottunk hatásának legfontosabb eszközéhez, irodalmi tevékenységéhez. A sakk minden problémája érdekelte, átfogó ismeretekkel rendelkezett a nemzetközi és magyar sakktörténelem, az elmélet, a sakkozás lélektana és oktatása terén. Rengeteg könyvet és cikket írt, elsősorban a Magyar Sakkéletben, melynek sokáig főmunkatársa volt. Elég néhány címet felsorolni, hogy lássuk a témák változatosságát: Amit tudunk és mégse tudunk (Gondolatok az elnézésről), Maróczy tanit, Lehet-e áldozni „áldozat” nélkül?, Miért ez és nem amaz? (Gondolatok a szépségdíjról), Rubinstein, Új divat a Caro- Kann védelem ellen stb. Cikkeibe belevitte szenvedélyességét és pedagógiai tehetségét. Mindig igyekezett az egyedi jelenségből általános érvényű, a gyakorlatban is hasznos tanulságokat levonni. E tulajdonságai miatt élményt jelentett, ha bármely sakk kérdésről beszélgetett, vagy vitatkozott. A sakkoktatás terén is kivált. A tárgyi tudás növelésén kívül nagy jelentőséget tulajdonított bizonyos készségek és képességek kifejlesztésének. Búcsúzunk Barcza Gedeontól egy jellemző játszmájával, amelyben a stratégiai úton szerzett előnyt taktikai, kombinatív eszközökkel érvényesíti. Spanyol megnyitás: Ciocaltea— Barcza. Moszkvai sakkolimpia, 1956. 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 a6 4. Fa4 Hf6 5. 0-0 Fe7 6. Be1 b5 7. Fb3 d6 8. c3 0-0 9. h3 Hb8 (A Breyer-változat) 10. d4 Fb7 11. Hbd2 Hbd7 12. Fc2 Be8 13. C4 7! (Inkább 13. b4 vagy Hf1) 13. —, Ff8 14. b3 exd4! 15. Hxd4 bxc4 16. bxc4 Hc5 17. f3 (Ezzel meggyengülnek a sötétszínű mezők — f4. g3 — világos királyszárnyán) 17. —, g6 18. H2b3 Hc5! 19. Ha5 Fc8 20. Bb1 Vh4 21. He2 He6 22. Fa4 Bd8 23. Fc6? (Túl sok erőt köt le a vezérszárnyon. Jobb volt 23. Fe3!. Barcza áldozza a bástyát! L. az ábrát!) 23. —, d5! (Mert 24. Fxa8 dxe4 25. Fd5 Fc5f 26. Kh2 exf3 27. g3 Hxg3! 28. Hxg3 Hg5 után Vxh3 matt fenyeget.) 24. cxd5 Fc5f 25. Kb2 Hd4! Hg1 (Vagy 26. Hxd4 Fxd4 27. Vxd4 Vg3t 28. Kgl Vxelt és sötét nyer.) 26. —, Fxh3! 27. Hxh3 vg3t 28. KM, Hxf3! (Ha most 29. F£4, akkor Vxf4! 30. Hxf4 Hg3f és matt! Nem hiába kedvelte Barcza a huszárokat!) 29. Vxf3 Vxelt 30. Kh2 Fd6t 31. F£4 Vxbl 32. Fxd6 cxd6 33. Fxa8 Bxa8 34. Hc6 Vei 35. g4 Vd2t 36. Kgl Veit 37. Kg2 Vd2t 38. Kgl (Ha 38. H£2, akkor H£4t, majd g5 elhárít minden ellenjátékot.) 38. —, Hg7 39. a4 Be8 40. H£2 h5 41. a5. A játszma itt függőben maradt, majd másnap világos folytatás nélkül feladta. Az elterelő áldozat ’S. d bcde-f g h