Képes Sport, 1987. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 1. szám
JÓ KEDVVEL 1987-et írunk immár új esztendő, új remények a régi adósságok felszámolására. „Kezdjünk új életet!” hirdette meg az óév utolsó napján a Magyar Televízió kétnapos monstre műsora és azt szeretnék, ha a fogadkozások megvalósulnának, a mozgalmak lángja nem aludna ki, és ha nem is egy csapásra, de végre egészségesebben élne és - hiszen a kettő szorosan összefügg - gondolkozna minél több honfitársunk. Az élet nehéz és kemény: kár volna olyan reményeket táplálni, amiben később csalatkoznunk kell. Aki azon töri a fejét, hogy miként lehet minél előbb ismét kényelmesen élni, alighanem újra olyan illúzióknak adja át magát, amelyet később kiábrándulás követ majd. Nemcsak tudomásul kell venni, hanem nem is eshetünk kétségbe azon, hogy a következő évek - esetleg évtizedek - a megfeszített munka esztendői lesznek. Orcánk verejtékével kell megkeresnünk mindennapi kenyerünket. Mindazt, amire a dolgozó embernek, családjának, társadalmának okvetlenül szüksége van. A pazarlásra nem lesz és már ma sincs módunk. Mégis megtettük, hiszen különben nem kellene olyan sokunknak elhatároznia, hogy új életet kezd. A legpazarlóbb módon saját egészségünkkel, vagyis az életünkkel bánunk. Hazánkban olyan életmódbeli, táplálkozási szokások alakultak ki, amelyeknek következményeivel a miénknél jóval erősebb gazdaság és azon alapuló egészségügyi ellátás sem birkózna meg. Azok az országok, amelyek a termelésben és a világpiaci értékesítésben az utóbbi esztendőkben élre törtek - mindenekelőtt néhány távol-keleti országot sorolnak ide a szakemberek -, egészségük megőrzésében is élenjárnak. Úgy élnek, táplálkoznak, hogy bírják a munkát, és így nem esik nehezükre a miénknél jóval hosszabb munkaidőben végzett munka sem. Versenyképességük titka - olvastam éppen mostanában egy tanulmányban - a többi között ebben rejlik. A család költségvetését pedig nem terheli meg a cigaretta, az alkoholos italok ára. A józan, egészségesebb életmód sokkal olcsóbb, mint mi, akik másként élünk, hisszük. Fontos, természetesen, hogy olyan árpolitikai intézkedéseket is hozzon a kormányzat, amelyek, például a sportszerek árának megfelelő kialakításával, elősegítsék a tömegek rendszeres testedzését. Ennél azonban százszor lényegesebb, hogy olyan szokásaink alakuljanak ki, hogy azt érezzük szükségesnek, ami valóbanaz, és ne legyenek olyan szükségleteink, amelyek viszik a pénzünket, és ráadásul még a boldog, kiegyensúlyozott élet alapját, egészségünket is aláássák. Az Egyesült Államokban az egy lakosra eső egészségügyi kiadások megközelítik az évi 2000 dollárt, a világ háromnegyedén ennyi nemzeti jövedelem sem esik egy emberre. Jó volna elérni, hogy csak az olyan betegségeket kelljen nálunk gyógyítani, amelyek valóban elkerülhetetlenek, és ne menjenek el milliárdok olyan bajok gyógyítására, amelyeket mi okozunk magunknak tunya életmódunkkal, csomagszámra szívott cigarettáinkkal, üvegszámra fogyasztott söreinkkel vagy éppen tömény szeszeinkkel. Bár már előbb, évtizedekkel ezelőtt kezdtek volna közülünk minél többen új életet. Ez azonban sohasem, így hát most sem késő. Nemcsak bőségben, hanem okos beosztással is lehet jó kedvvel, elégedetten élni. A beteg ember nemigen lehet vidám. Az egészséges, életerős férfi, nő, gyerek azonban egészen másként láthatja a világot, és meglelheti örömét a mindennapok meganynyi szépségében. Olyanokban, amelyek mások előtt rejtve maradnak. Mindenkinek joga van a panaszkodásra. Ha azonban bajainak jelentős részét önmagának okozta, legelőször önmagával kell szembenéznie. És változtatnia azon, amin lehet. Márpedig lehet és kell változtatni. Annyi szó esik manapság a sportélet megújításáról. Ehhez azonban nemcsak és nem elsősorban a kiemelkedő élsportolók jutalmazásának rendszere tartozik, hanem az, hogy százezrek, milliók újítsák meg életüket a sport, a testmozgás által. Mindenekelőtt mi magunk vagyunk felelősek önmagunkért, saját életünkért. Elég sokáig úgy hittük, hogy a közös előrehaladás majd megoldja az egyén bajait. Ma már tudjuk, hogy okosan élő emberek, családok nélkül nem létezik előrehaladó, a boldogságot megcélzó, minden nehézség ellenére örömmel élő társadalom. Bőségben egyelőre nem élünk majd. Bízomazonban benne, hogy jó kedvvel azért igen. Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07 .