Képes Sport, 1987. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 1. szám

JÓ KEDVVEL 1987-et írunk immár­­ új eszten­dő, új remények a régi adóssá­gok felszámolására. „Kezdjünk új életet!” hirdette meg az óév utolsó napján a Magyar Televí­zió kétnapos monstre műsora és azt szeretnék, ha a fogadkozá­sok megvalósulnának, a mozgal­mak lángja nem aludna ki, és ha nem is egy csapásra, de végre egészségesebben élne és - hiszen a kettő szorosan össze­függ - gondolkozna minél több honfitársunk. Az élet nehéz és kemény: kár volna olyan reményeket táplálni, amiben később csalatkoznunk kell. Aki azon töri a fejét, hogy miként lehet minél előbb ismét kényelmesen élni, alighanem új­ra olyan illúzióknak adja át ma­gát, amelyet később kiábrándu­lás követ majd. Nemcsak tudo­másul kell venni, hanem nem is eshetünk kétségbe azon, hogy a következő évek - esetleg évtize­dek - a megfeszített munka esz­tendői lesznek. Orcánk verejté­kével kell megkeresnünk minden­napi kenyerünket. Mindazt, ami­re a dolgozó embernek, család­jának, társadalmának okvetlenül szüksége van. A pazarlásra nem lesz és már ma sincs módunk. Mégis megtettük, hiszen külön­ben nem kellene olyan sokunk­nak elhatároznia, hogy új életet kezd. A legpazarlóbb módon saját egészségünkkel, vagyis az éle­tünkkel bánunk. Hazánkban olyan életmódbeli, táplálkozási szokások alakultak ki, amelyek­nek következményeivel a miénk­nél jóval erősebb gazdaság és azon alapuló egészségügyi ellá­tás sem birkózna meg. Azok az országok, amelyek a termelésben és a világpiaci értékesítésben az utóbbi esztendőkben élre tör­tek - mindenekelőtt néhány tá­vol-keleti országot sorolnak ide a szakemberek -, egészségük megőrzésében is élenjárnak. Úgy élnek, táplálkoznak, hogy bírják a munkát, és így nem esik ne­hezükre a miénknél jóval hos­szabb munkaidőben végzett munka sem. Versenyképességük titka - olvastam éppen mostaná­ban egy tanulmányban - a töb­bi között ebben rejlik. A család költségvetését pedig nem terheli meg a cigaretta, az alkoholos italok ára. A józan, egészsége­sebb életmód sokkal olcsóbb, mint mi, akik másként élünk, hisszük. Fontos, természetesen, hogy olyan árpolitikai intézkedéseket is hozzon a kormányzat, ame­lyek, például a sportszerek árá­nak megfelelő kialakításával, elősegítsék a tömegek rendszeres testedzését. Ennél azonban száz­szor lényegesebb, hogy olyan szokásaink alakuljanak ki, hogy azt érezzük szükségesnek, ami valóban­­az, és ne legyenek olyan szükségleteink, amelyek viszik a pénzünket, és ráadásul még a boldog, kiegyensúlyozott élet alap­ját, egészségünket is aláássák. Az Egyesült Államokban az egy lakosra eső egészségügyi kiadá­sok megközelítik az évi 2000 dol­lárt, a világ háromnegyedén ennyi nemzeti jövedelem sem esik egy emberre. Jó volna elér­ni, hogy csak az olyan betegsé­geket kelljen nálunk gyógyítani, amelyek valóban elkerülhetetle­nek, és ne menjenek el milliár­­dok olyan bajok gyógyítására, amelyeket mi okozunk magunk­nak tunya életmódunkkal, cso­magszámra szívott cigarettáink­kal, üvegszámra fogyasztott sö­reinkkel vagy éppen tömény sze­szeinkkel. Bár már előbb, évtizedekkel ezelőtt kezdtek volna közülünk minél többen új életet. Ez azon­ban sohasem, így hát most sem késő. Nemcsak bőségben, hanem okos beosztással is lehet jó kedvvel, elégedetten élni. A be­teg ember nemigen lehet vidám. Az egészséges, életerős férfi, nő, gyerek azonban egészen másként láthatja a világot, és meglelheti örömét a mindennapok megany­­nyi szépségében. Olyanokban, amelyek mások előtt rejtve ma­radnak. Mindenkinek joga van a pa­naszkodásra. Ha azonban ba­jainak jelentős részét önmagának okozta, legelőször önmagával kell szembenéznie. És változtat­nia azon, amin lehet. Márpedig lehet és kell változtatni. Annyi szó esik manapság a sportélet megújításáról. Ehhez azonban nemcsak és nem elsősorban a kiemelkedő élsportolók jutalma­zásának rendszere tartozik, ha­nem az, hogy százezrek, milliók újítsák meg életüket a sport, a testmozgás által. Mindenekelőtt mi magunk va­gyunk felelősek önmagunkért, saját életünkért. Elég sokáig úgy hittük, hogy a közös előre­haladás majd megoldja az egyén bajait. Ma már tudjuk, hogy okosan élő emberek, családok nélkül nem létezik előrehaladó, a boldogságot megcélzó, minden nehézség ellenére örömmel élő társadalom. Bőségben egyelőre nem élünk majd. Bízom­­azonban benne, hogy jó kedvvel azért igen. Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07 .

Next