Képes Sport, 1987. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-03 / 44. szám
KÉPES SPORT EXKLUZÍV Vészmenedzser a PAINH élén Nem messze attól az irodaépülettől, amelyben egy héttel előbb René C. Jaggi a ház legnagyobb és legdíszesebb irodájában elfoglalta helyét az íróasztal mögött, házon belül költözködtek a másik herzogenaurachi sportszergyártó cég központjában is. Itt, a főnöki emeleten, elhagyta a vezérlőtermet Armin A. Dassler (a nemrég elhunyt adidasfőnök, Horst Dassler unokatestvére és nagy konkurense), és átadta a helyét Hans Woltschatzkének. A Puma igazgatótanácsának új elnöke a már csődbe jutott, illetőleg a csőd szélén álló vállalatok újraélesztésének, megmentésének specialistája. A 47 éves menedzser az NSZK-ban, Kanadában és Venezuelában tanult a legkülönbözőbb főiskolákon és tanfolyamokon. A híres-nevezetes bostoni egyetemen megszerezte a „bachelor of science in international business” oklevelet, vagyis a nemzetközi üzleti élet tudományának tudorává vált. A még híresebb Harvard menedzserképzőjén egy szinte még magasabb oklevelet szerzett a nemzetközi kereskedelemből; mesterré nyilvánították. A világ sportkereskedelmében tizenöt esztendeje jegyzik Woitschätzke nevét. Akkor alapította két barátjával a Trak nevű vállalatot, amely a sígyártásban hamarosan az élcsoportba jutott. Amikor pedig 1980-ban a Kneissl nevű osztrák sílécgyár csődbe került, a menedzser előbb egy társával, majd egyedül átvette a vállalatot. Időközben átalakította a Trakot is, amely egyesült az Olin nevű amerikai, ugyancsak sílécek előállításával és eladásával foglalkozó vállalattal, és új névvel, mint Tri- Star Sports Inc. folytatta tevékenységét. A kialakított új márka, a TriStar, két év alatt jelentős pozíciókat szerzett a piacokon. Futó és lesikló lécekből, valamint teniszütőkből az idén már várhatóan 75 millió dollárnyi lesz a forgalma. A Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely részletesen foglalkozott mind az új Puma-főnök életével, mind a sportszergyártó cég nem túl sok reménnyel kecsegtető helyzetével, az új igazgatótanácsi elnökről szólva hangsúlyozza, hogy olyan emberről van szó, aki sikerei csúcsán, viszonylag rövid idő múltán szokott állást változtatni, továbbá kiválóan ismeri az Egyesült Államokat és az ottani piacot. A Puma ugyanis, amely október végén tartotta részvénytársasággá alakítása utáni első közgyűlését, a tergerentúlon elszenvedett veszteségei miatt került rendkívüli nehézségek elé. A tavalyi veszteséges év után Armin Dassler és fivére, Gerd Dassler 62 millió márkát kölcsönöztek magánvagyonukból a vállalkozásnak, hogy megmentsék a fizetésképtelenségtől. Ugyancsak magánszámlájáról juttat Armin Dassler szelvényenként 4,50 márkát a kisrészvényeseknek, akik a közgyűlésen meglehetősen szenvedélyesen követelték az igazgatótanácsban ülő „béna kacsák” távozását. Egy hajszálon múlt, hogy nem tagadták meg az úgynevezett „felmentést”, vagyis nem utasították vissza a mérlegbeszámolót. Különösen nagy elégedetlenséget váltott ki, hogy nemcsak a tavalyi év volt üzleti szempontból katasztrofális, hanem az idei első félévre is 14 millió márkányi veszteséget kellett elkönyvelni. Ennek fő oka ismét az az Egyesült Államokban működő érdektelenség, amelynek felszámolása hatalmas költségekkel járna, folytatása viszont nem sok reménnyel kecsegtet, annak ellenére, hogy Armin Dassler annak se reményének adott kifejezést, hogy a következő esztendőben Észak- Amerikában, ha nem is tudnak profithoz jutni, de legalább egyensúlyba kerülnek. Dassler felszólalása a régi idők üzletileg „makulátlan éveit” idézte fel, mint vállalatának célját. A közgyűlés végül is azzal zárult, hogy Armin A. Dassler bejelentette: személyes és nem utolsó sorban egészségügyi okokból visszavonul az igazgatótanács elnökének tisztéből, és csupán a felügyelő-bizottság egyik tagjaként kíván a jövőben működni. A felügyelő-bizottság első ülésén ugyanő azzal a javaslattal állt elő, hogy e testület tagjainak tiszteletdíját — a cég nehéz helyzetére való tekintette — 33 ezer márkáról 27 ezer márkára szállítsák le. Az indítvány elfogadtatott, különös tekintettel arra, hogy a kisrészvényesek egyike a közgyűlésen azt követelte, teljesen vonják el a rosszul működő felügyelő-bizottság tagjainak járandóságát. A viharos közgyűlés után, amely az NSZK gazdasági sajtójában „az év legszomorúbb közgyűlése” jelzőt kapta, kérdéses volt, hogy az ilyen formán elárvult főmenedzseri széket ki hajlandó elfoglalni. Hans Woitschätzke első nyilatkozataiban „testre szabottnak” nevezte új feladatkörét, mondván, hogy ő a maga részéről nem lenne hajlandó sikeres cégeknél munkát vállalni, hiszen akkor csak veszthetne. Dr. Dragán Kokovics, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar szociológia tanára Sport deligre (Sport játék nélkül) című könyvében bírálta a sportot és azt a társadalmat, amelyben a sport elvesztette játékosságát, és a politika szolgálója, a tömegek befolyásolásának eszköze, a sportpolitika pedig a mindennapos mesterkedések eszköze lett. —■ Az újvidéki Magyar Szó munkatársával folytatott beszélgetés során tovább elemzi a könyvében szereplő problémákat, s megmagyarázza a furcsa cím eredetét is. — Miért választotta könyvének ezt a címet? — A játék az emberi élet, így a sport lényege. Manapság azonban egyre inkább elválik a sporttól. Engem a játéknak a Sportból való eltűnése érdekel. Ezáltal a sport élettelenné válik. A sport azonban nemcsak ennyit, hanem ennél lényegesen többet veszített. — Milyen a sport és a kultúra egyéb területei közötti kapcsolat? — A sport társadalmi, és egyszersmind kulturális jelenség. A kultúra tág értelemben mindennapi tevékenységünk, életformánk, következésképpen a sport ennek szerves része. Ugyanakkor a sport manapság elidegenedett tőlünk, pedig az lenne az ideális, ha beépítenénk mindennapjainkba. — Mennyiben van a sportnak a társadalomban pszichológiai, érzelmi szerepe? — A sport társadalmi szerepe bizonyos értékek hirdetésében nyilvánul meg. A modern társadalomban a sport a megtisztulás, az agresszivitás felszabadulásának, a hovatartozás kinyilvánításának eszköze. A sport e tulajdonságait, mint igen fontos funkciókat gyakran hangsúlyozzuk. Megfeledkezünk azonban arról, hogy az ösztönökbe menekülés gátolja az ésszerűséget, s annak elhomályosítása vészes lehet a tömegőrület esetén. A sport a tömeg részére sajátos szerep, a megkönnyebbülés lehetősége. De mi történik, ha a szelep eldugul? Ezt minden szervező szem előtt tartja, aki a különböző látványosságok, események révén lehetővé teszi a tömegnek, hogy ordítozzon és így könnyítsen magán. — Melyek az örömmel űzött sport kihatásának legfőbb okai?