Képes Sport, 1987. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-08 / 49. szám
KÉPES SPORT EXKLUZÍV PUSMI, adidas, dollárárfolyamok. A herzogenaurachi két szomszéd vár között évtizedek óta most történt meg az első egyetértő üzenetváltás. A kisebb cég volt a kezdeményező, Hans Woltschätzke üzent kollégájának és konkurensének, René C. Jägginek. ,,A jövőben nem szabad megtörténnie, hogy élsportolókat csillagászati összegekért elcsábítunk egymástól...” A válasz: „Megnyugtató elhatározás.” Woitschätzke, aki néhány hete lépett hivatalba a Pumánál, mint az igazgatótanács új elnöke, és Jaggy, aki az adidas vezérlőtermében körülbelül ugyanabban az időben vette át az irányítást, egyaránt nagy gondokkal küszködik. Igaz, hogy más-más helyzetben és más-más módon, de meg kell változtatniuk vállalatuk egész stratégiáját. A Puma, elsősorban az amerikai piacon elszenvedett veszteségei miatt, ráfizetéssel zárta a legutóbbi időszakot, s ezért adta át a részvénytöbbséget még mindig birtokló Armin A. Dassler a vezetést egy „vészmenedzsernek”. Az adidasnál még Horst Dassler életében felismerték, hogy nem elegendő a forgalmat növelni, ha a nyereség nem lesz nagyobb. A jelszó mindkét cégnél: Takarékosabban, gazdaságosabban, nagyobb hatékonysággal. Azóta megkezdődtek a „műtétek”. Az adidas már ebben az esztendőben 1300 munkahelyet szüntetett meg az NSZK-ban, Franciaországban és Ausztriában, most pedig — miután a Bundeswehr közel sem viselkedett hazafiasan, és egy 800 ezer párás sportcipőrendelést egy olcsóbb ajánlatot tevő külföldi cégnek juttatott a szin© jén pályázó adidas helyett . Jaggikénytelen volt elhatározni a wafflchalbeni cipőgyáreljes bezárását. A stadionokban, ahol a labdarúgók nagy része a háromcsíkos sportfelszerelésekben küzd a győzelemért, megjelentek a tüntető volt adidas-imun alkartársaik, mint munkanélküliek. A kedvenceiket biztató feliratok helyett olyan jelszavakat tártak országvilág elé, amelyekben arra hívták fel a figyelmet: a cipőket a harmadik világ, a nagy pénzt pedig az adidas csinálja. A Steaminek adott interjújában a 38 éves új adidas-főnök nem is csinált titkot abból, hogy Nyugat-Európában kénytelenek lesznek egyre több munkatársat elbocsátani, mert az amerikai dollár áresése a tajvani, thaiföldi és dél-koreai vetélytársaknak olyannyira kedvezett, hogy nem lehet velük az európai bérek és életszínvonal mellett lépést tartani. Jaggi számításai szerint az egy adidas-alkalmazottra eső termelésit legalább meg kelll kétszerezni ahhoz, hogy a cég életben maradhasson. Mindenekelőtt az igazgatásban dolgozókra gondolt, de — mint a példáik is mutatják — az életnívó tekintetében túlságosan igényes munkásoktól is meg kell válnia. Jäggi szerint tarthatatlan az az elképzelés, hogy minden sportéig minden sportolója számára megfelelő lábbelit készítsenek. Szerinte a maga idejében zseniális volt az alapító Adi Dasslernek és fiának, a céget világbirodalommá fejlesztő Horst Dasslernek ez az elképzelése, de efelett már eljárt az idő. A nagy konkurens, az amerikai Reebok háromszáz fajta cikket ajánl, az adidas pedig, csupán az NSZK-ban háromezer féle cipőt készíttet. Jaggi nemcsak a modellek számát akarja csökkenteni, hanem az adidas által nyújtott szponzori támogatást is. Annyi pénze már nincs erre a célra a cégnek, mint régen volt. Mindenesetre az új menedzser sem akar teljesen lemondani a sport és a sportolók anyagi támogatásáról, az ebben lévő reklám-köllcsönhatásról, de takarékoskodni kíván ezen a területen is. A Puma már meg is ikeziette az általa többnyire nem is olyan régen, kínkeservesen megnyert reklámhordozók leépítését; erre a célra 1987-ben 40 millió márkát költöttek, vagyis a teljes forgalom mintegy öt százalékát. Elsőnek az NSZK biliárdszövetsége kapta meg a Puma levelét: január 1-jétől nem kapnak felszerelést. Mások számára is készen állnak hasonló közlések, de egyelőre nem lehet postára adni őket, mert meg kell várni, amíg a hosszabb lejáratú szponzorálási szerződések lejárnak. Így például Boris Becker hatéves szerződése 1992-ig érvényes (a kiszivárgott hírek szerint a teljes összeg 52 millió márka!), bár az utóbbi időben gyengén szereplő Boris (talán majd az új edző, az ausztrál Bob Barett segítségével jobban megy) mostanában nemigen vonzza a vásárlókat. A Puma 1986-ban, a világszenzációt jelentő wimbledoni győzelem jegyében még százhetvenezer termiszültőt adott el, az idén viszont már csak kilencvenezret. Az NSZK gyepi hokiszövetségének olyan szerződés van birtokában, amely 1990-ig biztosítja a támogatást. A műkorcsolyázó-szövetségnek viszont már tavaszra fel lehet mondani. Diego Maradona és Martina Navratilova hosszú távra biztosítva érezheti magát, a Bundesligában játszó „Puma-labdarúgók” pedig úgy vélik, hogy ők nélkülözhetetlenek. „Az én szerződésemen úgysem akar változtatni majd a Puma” — jelentette ki Lothar Matthäus, a Bayern Münchentől. Mindkét cég új főnöke egyetért abban, hogy a legnépszerűbb sportágakat, a teniszt, a labdarúgást és a kézilabdát továbbra is jól felfogott üzleti érdekük támogatni. Ugyancsak pénzt kell kiszorítaniuk a tömeg-, illetőleg a szabadidősport támogatására, mert ha a piac szűkül, még roszszabbul járnak. Abban már eltérőek az elképzeléseik, a hogy merre vezet előre az út. A Puma igyekszik minél kevesebb veszteséggel visszavonulni az Egyesült Államokból, az adidas viszont most próbál meg igazán betörni oda. Jaggi, utalva arra, hogy Horst Dassler, mielőtt örökre lehunyta volna a szemét, még nem tartotta teljesnek életművét, hiszen a két legnagyobb piacnak számító Egyesült Államokat és Japánt nem tudta meghódítani, most e két gazdasági szuperhatalom irányában próbálkozik, sőt, biztos a sikerben. Ezeknek az igényes fogyasztóknak cipőket és más sportcikkeket kíván eladni. Amint mondja, a távol-kelet-ázsiai gyárakban egymás mellett négy-öt márkájú cipő is készül a párhuzamos cipőszalagon. Ez pedig a „know how” veszélyeztetését jeleníti. Éppen ezért ostobaság lenne teljesen feladni a saját gyártást, hiszen akkor nem sok értelme lenne a gyártmányfejlesztésnek sem. Jaggi szerint résen kell lenni, először gyorsan kivédeni a leértékelődött dollárkurzussal a céget ért támadást, és utána offenzívába kezdeni a piacokon. Jelszava: „Az adidast ismét érzékennyé kell tenni a költségek és a világpiaci igények iránt...” . Előny az adogatónál... ! 5