Képes Sport, 1987. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1987-12-08 / 49. szám

KÉPES SPORT EXKLUZÍV PUSMI, adidas, dollárárfolyamok. A herzogenaurachi két szomszéd vár között évtizedek óta most tör­tént meg az első egyet­értő üzenetváltás. A ki­sebb cég volt a kez­deményező, Hans Wolt­­schätzke üzent kollé­gájának és konkuren­sének, René C. Jäggi­­nek. ,,A jövőben nem szabad megtörténnie, hogy élsportolókat csil­lagászati összegekért elcsábítunk egymás­­­­tól...” A válasz: „Megnyugtató elhatáro­zás.” Woitschätzke, aki né­hány hete lépett hi­vatalba a Pumánál, mint az igazgatótanács új elnöke, és Jaggy, aki az adidas vezérlő­termében körülbelül ugyanabban az időben vette át az irányítást, egyaránt nagy gondok­kal küszködik. Igaz, hogy más-más helyzet­ben és más-más mó­don, de meg kell vál­toztatniuk vállalatuk egész stratégiáját. A Puma, elsősorban az amerikai piacon elszen­vedett veszteségei mi­att, ráfizetéssel zárta a legutóbbi időszakot, s ezért adta át a rész­vénytöbbséget még mindig birtokló Armin A. Dassler a vezetést egy „vészmenedzser­nek”. Az adidasnál még Horst Dassler éle­tében felismerték, hogy nem elegendő a forgal­mat növelni, ha a nye­reség nem lesz na­gyobb. A jelszó mind­két cégnél: Takaréko­sabban, gazdaságosab­ban, nagyobb haté­konysággal. Azóta megkezdődtek a „műtétek”. Az adi­das már ebben az esz­tendőben 1300 munka­helyet szüntetett meg az NSZK-ban, Francia­­országban és Ausztriá­ban, most pedig — mi­után a Bundeswehr kö­zel sem viselkedett ha­zafiasan, és egy 800 ezer párás sportcipő­­rendelést egy olcsóbb ajánlatot tevő külföldi cégnek juttatott a szin­© jén pályázó adidas he­lyett . Jaggi­­kény­telen volt elhatározni a wafflchalbeni cipőgyár­­­eljes bezárását. A sta­dionokban, ahol a lab­darúgók na­gy része a háromcsíkos sportfel­szerelésekben küzd a győzelemért, megjelen­tek a tüntető volt adi­­das-imun alkartársaik, mint munkanélküliek. A ked­venceiket biztató feli­ratok helyett olyan jel­szavakat tártak ország­­világ elé, amelyekben arra hívták fel a fi­gyelmet: a cipőket a harmadik világ, a nagy pénzt pedig az adidas csinálja. A Steaminek adott in­terjújában a 38 éves új ad­idas-főnök nem is csinált titkot abból, hogy Nyuga­t-­Európában kénytelenek lesznek egyre több munkatársat elbocsátani, mert az amerikai dollár áresése a tajvani, thaiföldi és dél-koreai vetélytársak­­nak olyannyira kedve­zett, ho­gy nem lehet velük az európai bé­rek és életszínvonal mellett lépést tartani. Jaggi számításai sze­rint az egy adidas-al­kalmazottra eső terme­lésit legalább meg kelll kétszerezni ahhoz, hogy a cég életben marad­hasson. Minde­nekelőtt az igazgatásban dolgo­zókra gondolt, de — mint a példáik is mu­tatják — az életnívó tekin­tetében túlságosan igényes munkásoktól is meg kell válnia. Jäggi szerint tartha­tatlan az az elképzelés, hogy minden sportéig min­den sportolója szá­mára megfelelő lábbe­lit készítsenek. Szerin­te a maga idejében zse­niális volt az alapító Adi Dasslernek és fiá­nak, a céget világbiro­dalommá fejlesztő Horst Dasslernek ez az el­képzelése, de efelett már eljárt az idő. A nagy konkurens, az amerikai Reebok há­romszáz fajta cikket ajánl, az adidas pedig, csupán az NSZK-ban háromezer féle cipőt készíttet. Jaggi nemcsak a mo­dellek számát akarja csökkenteni, hanem az adidas által nyújtott szponzori támogatást is. Annyi pénze már nincs erre a célra a cégnek, mint régen volt. Min­denesetre az új mene­dzser sem akar teljesen lemondani a sport és a sportolók anyagi tá­mogatásáról, az ebben lévő reklám-köllcsönha­­tásról, de takarékoskod­ni kíván ezen a terü­leten is. A Puma már meg is ikeziette az általa több­nyire nem is olyan ré­gen, kínkeservesen megnyert reklámhordo­zók leépítését; erre a célra 1987-ben 40 mil­lió márkát költöttek, vagyis a teljes forga­lom mintegy öt száza­lékát. Elsőnek az NSZK bi­liárdszövetsége kapta meg a Puma levelét: január 1-­jétől nem kap­nak felszerelést. Mások számára is készen áll­nak hasonló közlések, de egyelőre nem le­het postára adni őket, mert meg kell várni, amíg a hosszabb lejáratú szponzorálási szerződé­sek lejárnak. Így pél­dául Boris Becker hat­éves szerződése 1992-ig érvényes (a kiszivárgott hírek szerint a teljes összeg 52 millió már­ka!), bár az utóbbi idő­ben gyengén szereplő Boris (talán majd az ú­j edző, az ausztrál Bob Barett segítségével j­o­bban megy) mosta­nában nemigen vonzza a vásárlókat. A Puma 1986-ban, a világszen­zációt jelentő wimble­doni győzelem jegyé­ben még százhetvenezer termiszültőt adott el, az idén viszont már csak k­ilencvenezret. Az NSZK gyepi h­oki­­szövetségének olyan szerződés van birtoká­ban, amely 1990-ig biz­tosítja a támogatást. A műkorcsolyázó-szövet­ségnek viszont már ta­vaszra fel lehet mon­dani. Diego Maradona és Martina Navratilova hosszú távra biztosítva érezheti magát, a Bun­­desligában játszó „Pu­ma-labdarúgók” pedig úgy vélik, hogy ők nél­külözhetetlenek. „Az én szerződésemen úgysem akar változtatni majd a Puma” — jelentette ki Lothar Matthäus, a Bayern Münchentől. Mindkét cég új fő­nöke egyetért abban, hogy a legnépszerűbb sportágakat, a teniszt, a labdarúgást és a ké­zilabdát továbbra is jól felfogott üzleti érdekük támogatni. Ugyancsak pénzt kell kiszorítani­uk a tömeg-, illetőleg a szabadidősport támo­gatására, mert ha a piac szűkül, még rosz­­szabbul járnak. Abban már eltérőek az elkép­zeléseik, a hogy merre vezet előre az út. A Puma igyekszik minél kevesebb veszteséggel visszavonulni az Egye­sült Államokból, az adi­das viszont most pró­bál meg i­gazán betör­ni oda. Jaggi, utalva arra, hogy Horst Dass­ler, mielőtt örökre le­hunyta volna a szemét, még nem tartotta tel­jesnek életművét, hi­szen a két legnagyobb piacnak számító Egye­sült Államokat és Ja­pánt nem tudta meg­hódítani, most e két gazdasági szuperhata­lom irányában próbál­kozik, sőt, biztos a si­kerben. Ezeknek az igé­nyes fogyasztóknak ci­pőket és más sport­cikkeket kíván eladni. Amint mondja, a tá­­vol-kelet-ázsiai gyárak­ban egymás mellett négy-öt márkájú cipő is készül a párhuzamos cipőszalagon. Ez pedig a „know how” veszé­lyeztetését jeleníti. Ép­pen ezért ostobaság len­ne teljesen feladni a saját gyártást, hiszen akkor nem sok értelme lenne a gyártmányfej­lesztésnek sem. Jaggi szerint résen kell len­ni, először gyorsan ki­védeni a leértékelődött dol­l­árkurzussal a cé­get ért támadást, és utána offenzívába kez­deni a piacokon. Jel­szava: „Az adidast is­mét érzékennyé kell tenni a költségek és a világpiaci igények iránt...” . Előny az adogatónál... ! 5

Next