Képes Sport, 1988. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-25 / 43. szám

sporttal, ők inkább a sajtó és prominens vendégek útján dol­goznak. D­e vegyük itt most példá­nak az adidas-t, mint a­­­­ világ legnagyobb sport­szergyártóját. A háromcsíkos birodalom Szöulban látványo­san válaszolt a vezető szerepét megkérdőjelező legutóbbi han­gokra, és ezzel alaposan felad­ta a leckét a konkurenciának. Bevezetett­ két abszolút újdon­ságot cipőfronton: az egyik az Accelerator nevű szöges, a má­sik pedig az úgynevezett tor­ziós cipő. Ez utóbbi, semleges vélemények szerint is forra­dalmasítja a 90-es évek sport­cipő-gyártását. Az adidas fel­szerelt textillel, cipővel a részt­vevő 160 nemzeti küldöttség­ből 120-at, köztük az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, az NDK-t, az NSZK-t, Franciaor­szágot, Nagy-Britanniát és Ma­gyarországot is. A helyszínen egy raktárat üzemeltetett, amely lehetővé, tette, hogy az adidas-sportolók vészhelyzetek­ben hozzájuthassanak az, álta­luk megszokott felszerelések­hez. A raktár mellett működött egy cipő- és textiljavító mű­hely is az NSZK-beli központ munkatársainak vezetésével. Itt lehetett elvégeztetni a kisebb javításokat, módosításokat, ha valaki a nagy verseny előtt már nem akart új cipőt „be­törni”. Minden sportágnak volt a versenyszervizért felelős adi­­das-képviselője. Az adidas­ Lufthansa Club ’88 volt a ne­ves sportolók, az újságírók és prominens személyiségek talál­kozóhelye. Itt egy pohár sör, vagy Coca-Cola mellett lehe­tett beszélgetni olyan adidas­­sztárokkal, mint Steffi Graf, Stefan Edberg, Roger King­dom, Daley Thompson és so­kan mások. Ennek a sokrétű tevékenységnek és hatalmas invesztíciónak természetesen meglett az eredménye: az adi­das a részt vevő csapatok 74%-át szerelte fel, az összes többi gyártó a fennmaradó 26%-on osztozott. Adidasban szereplő sportolóké lett az aranyérmek 76, az ezüstök 73 és a bronzok 71%-a. Labdarú­gásban 100%-os volt a három­­csíkos siker, de nem adták alább többek között az öttusá­ban sem — itt a magyar csa­pat és Martinek János révén. Ez az eredmény önmagában is imponáló, de a korábbi ta­pasztalatok alapján arra lehet számítani, hogy megfelelő mu­níciót jelent az adidas számára az eljövendő évekre is. A többi cég is hasonló dolgokkal próbálkozott, legfeljebb mérete adta lehetőségei voltak korlátozot­tak. A hosszú idő után először teljes­ olimpia itt is megtette a magáét: az olimpiához hason­lóan soha ilyen magas színvo­nalra nem jutott még ez a faj­ta tevékenység, mint 1988-ban, Szöulban. René C. Jaggi, az adidas igazgató tanácsának elnöke cége megújuló stratégiájáról nyilatkozott A sportszponzoroknak ma ad leckét a lehulló sorompók holnapi Európája A sport,­virágzó ipar alapja és egyúttal sok nagyvállalat kommunikációs eszköze. René C. Jaggi, az adidas igazgató tanácsának elnöke az alábbiak­ban egy olyan szakma jövőjé­nek kilátásairól beszél, amely évek óta állandó forgalomnö­vekedést könyvelhet el. — Az európai belső piac megnyitása révén lesz-e vala­milyen változás a német sport­cikkgyártók számára? — Egy és más meg fog vál­tozni. Nemcsak a mi számunk­ra, elsősorban a kereskedelem részére lehetséges az, hogy már megkezdődjék a belső piacok 1992-es megnyitásának mai elő­készítése. A gyártó cégeknek és a kereskedelemnek általá­ban összhangba kell hozniuk az országonként különböző ára­kat. Tekintettel a liberalizálás­ra, ki kell küszöbölni a sport­cikkekért magas árakat kérő országok, amilyen például az NSZK és Svájc, valamint az alacsony árszintű országok kö­zötti különbséget. Ez odavezet majd, hogy a következő három évben az NSZK-ban egyálta­lán nem valósíthatunk meg bi­zonyos áremeléseket, sőt abból kell kiindulnunk, hogy az árak le is morzsolódhatnak. — Milyen növekedési esé­lyekre számít cége a követke­ző években? — Az árak összhangba hozá­sa következtében az NSZK-ban a következő három évben bi­zonyára nem érünk el majd növekedést. Azonkívül néhány olyan országban, ahol viszony­lag alacsony árszerkezettel mű­ködünk, csökken majd a for­galmunk, mivel alkalmazkod­nunk kell a számunkra leg­fontosabb európai piachoz, az NSZK-hoz. Így a jövő években valószínűleg aránytalanul nagy áremelkedés lesz például Ang­liában vagy a skandináv tér­ség egyes országaiban. Olyan piacként, ahol növekedést ér­hetünk el, az Egyesült Álla­mok és elsősorban Japán jöhet számításba. — A liberalizálás révén új értékesítési stratégiákra lesz szükség? — Eddig különféle akadá­lyok és sorompók mögé lehe­tett bújni: például a skandináv piac másként reagál, mint az angol, az angol pedig másként, mint az olasz stb. A különbö­ző vámokat, kvótákat, tarifá­kat és kereskedelmi sorompó­kat most nagyrészt megszünte­tik. Európa piaci­­egységgé fej­lődik, és erre fel kell készülni. Erre az új kereslet-hatalomra nekünk változott értékesítési tervekkel kell reagálnunk. Így például egyes országokban le­vő üzleti csatornáinkat többé már nem használhatjuk, máso­kat viszont, amelyekre eddig még nem voltunk tekintettel, most be kell iktatnunk elősz- Bum-bum Becker Pumát ejtett A SZŐREYESZTETT RAGADOZÓ Eladó a Puma, csak nincs ép­pen vevő­je. Gazdasági körök­ben erőteljesen cáfoltaik ■ azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a Dunlop/Slazenger „birodalom” hajlandó lenne megvásárolni az adósságokkal jócskán terhelt és a háromcsíkos vetélytárshoz ha­sonlóan Herzogenaurachban szé­kelő céget. A tavaly ősszel vész­menedzserként szerződtetett Hans Woitschätzke ugyan az idei esz­tendőben megnövelte a forgal­mat, de a haszon elmaradt. Már korábban, amikor Boris Becker végül is nem ismételte meg az 1985-ös és 1986-os győ­zelmét Wimbledonban, látszott, hogy a Puma nagy reménysége és egyben mélyrepülésének oka, a teniszütőgyártás, illetőleg -el­adás­­nem rántja ki a céget a bajból. Becker, akivel nem kisebb összegre, mint 50 millió márkára szerződtek annak idején, üzletileg sem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket. Az a csoda, amely 1985-ben végbement, amikor is Boris jóvoltából a cég az előző esztendei 15 ezer helyett 70 ezer ütőt tudott eladni, és csak azért nem többet, mert nem bírta a gyára, nem ismétlődött meg. 1987 után 1988-ban is csökkent az el­adások száma. És Becker, a cso­da, egyre inkább tehertétellé vált. Woitschetzke először olyan szerződésmódosításban állapodott meg Tiriackal, a világranglistán most ötödik helyet elfoglaló teni­szező menedzserével, hogy Boris­nak csak az ütője és a cipője le­gyen Puma. A román származású, minden hájjal megkent üzletem­ber engedett a kérésnek. Boris Becker Fila-trikóban és -nadrág­ban játszott, ide a lábán még mindig Puma-cipőt hordott és ke­zében az ismert ragadozó már­kajelé­ ütővel adogatta félelme­tes bum-bum bombáit. E szerző­dés egyik pontja szerint Tiriacék jogot kaptak arra, hogy a Pu­mával még fennálló megállapo­dásaik más pontjait is módosít­sák,­­ha máshonnan jobban fize­tő ajánlatot kapnak. Ami a cipőt

Next