Képes Sport, 1988. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-25 / 43. szám
sporttal, ők inkább a sajtó és prominens vendégek útján dolgoznak. De vegyük itt most példának az adidas-t, mint a világ legnagyobb sportszergyártóját. A háromcsíkos birodalom Szöulban látványosan válaszolt a vezető szerepét megkérdőjelező legutóbbi hangokra, és ezzel alaposan feladta a leckét a konkurenciának. Bevezetett két abszolút újdonságot cipőfronton: az egyik az Accelerator nevű szöges, a másik pedig az úgynevezett torziós cipő. Ez utóbbi, semleges vélemények szerint is forradalmasítja a 90-es évek sportcipő-gyártását. Az adidas felszerelt textillel, cipővel a résztvevő 160 nemzeti küldöttségből 120-at, köztük az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, az NDK-t, az NSZK-t, Franciaországot, Nagy-Britanniát és Magyarországot is. A helyszínen egy raktárat üzemeltetett, amely lehetővé, tette, hogy az adidas-sportolók vészhelyzetekben hozzájuthassanak az, általuk megszokott felszerelésekhez. A raktár mellett működött egy cipő- és textiljavító műhely is az NSZK-beli központ munkatársainak vezetésével. Itt lehetett elvégeztetni a kisebb javításokat, módosításokat, ha valaki a nagy verseny előtt már nem akart új cipőt „betörni”. Minden sportágnak volt a versenyszervizért felelős adidas-képviselője. Az adidas Lufthansa Club ’88 volt a neves sportolók, az újságírók és prominens személyiségek találkozóhelye. Itt egy pohár sör, vagy Coca-Cola mellett lehetett beszélgetni olyan adidassztárokkal, mint Steffi Graf, Stefan Edberg, Roger Kingdom, Daley Thompson és sokan mások. Ennek a sokrétű tevékenységnek és hatalmas invesztíciónak természetesen meglett az eredménye: az adidas a részt vevő csapatok 74%-át szerelte fel, az összes többi gyártó a fennmaradó 26%-on osztozott. Adidasban szereplő sportolóké lett az aranyérmek 76, az ezüstök 73 és a bronzok 71%-a. Labdarúgásban 100%-os volt a háromcsíkos siker, de nem adták alább többek között az öttusában sem — itt a magyar csapat és Martinek János révén. Ez az eredmény önmagában is imponáló, de a korábbi tapasztalatok alapján arra lehet számítani, hogy megfelelő muníciót jelent az adidas számára az eljövendő évekre is. A többi cég is hasonló dolgokkal próbálkozott, legfeljebb mérete adta lehetőségei voltak korlátozottak. A hosszú idő után először teljes olimpia itt is megtette a magáét: az olimpiához hasonlóan soha ilyen magas színvonalra nem jutott még ez a fajta tevékenység, mint 1988-ban, Szöulban. René C. Jaggi, az adidas igazgató tanácsának elnöke cége megújuló stratégiájáról nyilatkozott A sportszponzoroknak ma ad leckét a lehulló sorompók holnapi Európája A sport,virágzó ipar alapja és egyúttal sok nagyvállalat kommunikációs eszköze. René C. Jaggi, az adidas igazgató tanácsának elnöke az alábbiakban egy olyan szakma jövőjének kilátásairól beszél, amely évek óta állandó forgalomnövekedést könyvelhet el. — Az európai belső piac megnyitása révén lesz-e valamilyen változás a német sportcikkgyártók számára? — Egy és más meg fog változni. Nemcsak a mi számunkra, elsősorban a kereskedelem részére lehetséges az, hogy már megkezdődjék a belső piacok 1992-es megnyitásának mai előkészítése. A gyártó cégeknek és a kereskedelemnek általában összhangba kell hozniuk az országonként különböző árakat. Tekintettel a liberalizálásra, ki kell küszöbölni a sportcikkekért magas árakat kérő országok, amilyen például az NSZK és Svájc, valamint az alacsony árszintű országok közötti különbséget. Ez odavezet majd, hogy a következő három évben az NSZK-ban egyáltalán nem valósíthatunk meg bizonyos áremeléseket, sőt abból kell kiindulnunk, hogy az árak le is morzsolódhatnak. — Milyen növekedési esélyekre számít cége a következő években? — Az árak összhangba hozása következtében az NSZK-ban a következő három évben bizonyára nem érünk el majd növekedést. Azonkívül néhány olyan országban, ahol viszonylag alacsony árszerkezettel működünk, csökken majd a forgalmunk, mivel alkalmazkodnunk kell a számunkra legfontosabb európai piachoz, az NSZK-hoz. Így a jövő években valószínűleg aránytalanul nagy áremelkedés lesz például Angliában vagy a skandináv térség egyes országaiban. Olyan piacként, ahol növekedést érhetünk el, az Egyesült Államok és elsősorban Japán jöhet számításba. — A liberalizálás révén új értékesítési stratégiákra lesz szükség? — Eddig különféle akadályok és sorompók mögé lehetett bújni: például a skandináv piac másként reagál, mint az angol, az angol pedig másként, mint az olasz stb. A különböző vámokat, kvótákat, tarifákat és kereskedelmi sorompókat most nagyrészt megszüntetik. Európa piaciegységgé fejlődik, és erre fel kell készülni. Erre az új kereslet-hatalomra nekünk változott értékesítési tervekkel kell reagálnunk. Így például egyes országokban levő üzleti csatornáinkat többé már nem használhatjuk, másokat viszont, amelyekre eddig még nem voltunk tekintettel, most be kell iktatnunk elősz- Bum-bum Becker Pumát ejtett A SZŐREYESZTETT RAGADOZÓ Eladó a Puma, csak nincs éppen vevője. Gazdasági körökben erőteljesen cáfoltaik ■ azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a Dunlop/Slazenger „birodalom” hajlandó lenne megvásárolni az adósságokkal jócskán terhelt és a háromcsíkos vetélytárshoz hasonlóan Herzogenaurachban székelő céget. A tavaly ősszel vészmenedzserként szerződtetett Hans Woitschätzke ugyan az idei esztendőben megnövelte a forgalmat, de a haszon elmaradt. Már korábban, amikor Boris Becker végül is nem ismételte meg az 1985-ös és 1986-os győzelmét Wimbledonban, látszott, hogy a Puma nagy reménysége és egyben mélyrepülésének oka, a teniszütőgyártás, illetőleg -eladásnem rántja ki a céget a bajból. Becker, akivel nem kisebb összegre, mint 50 millió márkára szerződtek annak idején, üzletileg sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az a csoda, amely 1985-ben végbement, amikor is Boris jóvoltából a cég az előző esztendei 15 ezer helyett 70 ezer ütőt tudott eladni, és csak azért nem többet, mert nem bírta a gyára, nem ismétlődött meg. 1987 után 1988-ban is csökkent az eladások száma. És Becker, a csoda, egyre inkább tehertétellé vált. Woitschetzke először olyan szerződésmódosításban állapodott meg Tiriackal, a világranglistán most ötödik helyet elfoglaló teniszező menedzserével, hogy Borisnak csak az ütője és a cipője legyen Puma. A román származású, minden hájjal megkent üzletember engedett a kérésnek. Boris Becker Fila-trikóban és -nadrágban játszott, ide a lábán még mindig Puma-cipőt hordott és kezében az ismert ragadozó márkajelé ütővel adogatta félelmetes bum-bum bombáit. E szerződés egyik pontja szerint Tiriacék jogot kaptak arra, hogy a Pumával még fennálló megállapodásaik más pontjait is módosítsák,ha máshonnan jobban fizető ajánlatot kapnak. Ami a cipőt