Képes Sport, 1990. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-03 / 27. szám

2 éi­ UiIT Főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: IGLÓI NAGY ISTVÁN Laptervezés-tipográfia: GÖNCZ ZOLTÁN, MOLNÁR ISTVÁN, ORBÁN LÁSZLÓ Lap­igazgató: RISKÓ GÉZA Lap­menedzser: ARATÓ ANDRÁS Kiadja a Nemzeti Sportlapok Kft. Felelős kiadó: DR. MOLNÁR ISTVÁN Készült a Zrínyi Nyomdában 90.2305/27-66-22 Felelős vezető: GRASSELLY ISTVÁN vezérigazgató Szerkesztőség: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Levélcím: Képes Sport, 1443 Budapest, Pf. 152. Telefonszámaink: 252-1778, 252-7149, 252-0995 (titkárság), 252-3968 (fotórovat) Telefax: 114-3810 Telex: 22-6219 Kiadóhivatal: Nemzeti Sportlapok Kft., 1054 Budapest, Rosenberg hp. u. 1. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a hír­lapkézbesítőknél, a Pos­ta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lap­ellátási Irodánál (HE­LÍR), Budapest XIII., Le­hel u. 10/a, 1900, köz­vetlenül vagy postautal­ványon, valamint átuta­lással a HELIR Posta­bank Rt. 219-098636, 021-02799 számlájára. Előfizetési díj havi 84 Ft, negyedévre 252 Ft, fél évre 504 Ft, egy évre 1008 Ft. Külföldi előfi­zetés: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest. Terjeszti a Magyar Posta. A meg nem rendelt kéz­iratokat és fényképeket nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. Index: 25 438 HU ISSN 0450-1284 Bezzeg az ötvenes évek! Akkor még csillogott a ma­gyar élsport, erőt, öntudatot mutatott. Egy-egy arany­érem elnyerése után akár azt is hihettük, most aztán legyőztük a kapitalistákat. A sport színpadán akkoriban mintha a szocialista eszme győzött volna. A Nyugat nem kapott gyorsan észbe, mintha megelégedett volna a vereségekkel is. A marxizmus égisze alatt zajlott az élet egész Európa keleti felében, egyesek elhitték, csak­is a szocializmus jelentheti a biztos jövőt. A­ tömegkom­munikáció lelkesen butította azokat, akik hinni akartak az eszmében és Puskás öcsiékben. Még évtizedekkel ké­sőbb is azt hittük, azt az aranyérmet az Aranycsapat­nak kellett volna megnyernie . . . Késtek az­­ igazságot feltáró könyvek, publikációk, a tanúk pedig hallgattak. S amikor az igazság kiderült, talán már nem is volt annyira fontos nekünk. Mára nemcsak a szocializmus kezd eltűnni, hanem a magyar labdarúgás is. S ez a két tény, mintha nagyon is összefüggene, azt hiszem, az akkori alapok mégis­csak rosszak voltak a labdarúgásban is. Időszerű lenne a nagytakarítás a magyar labdarúgásban is. Az olaszországi Mondiale résztvevői persze nem a filozófiai vagy a napi gazdasági áramlatokkal foglalkoz­nak. A nagyszerű labdarúgók ismét bizonyították: cso­dálatos játékra képesek. Nemegyszer kápráztatják el a világot, még akkor is fenntartom a véleményem, ha a magyar televízió riporterei az ellenkezőjét állítják. Olyankor használják például a szégyen kifejezést, ami­kor annak nyoma sincs. Magam sem értem miért is sikeredett ilyenre a Magyar Televízió vb-tévéje. Ép­pen most, amikor ők is versenyhelyzetbe kerültek vég­re, tucatszám fogjuk a külföldi adókat, látjuk, arrafelé másképp kezelik az eseményt, érdekes, színvonalas ri­portok, stúdióbeszélgetések, hosszabb, tartalmasabb adásidők, hozzáértő kommentátorok, színes egyéniségek, mintha más világ lenne ... Felsőfokú dicséret illeti viszont a szurkolókat, végre nem a verekedések, nem az atrocitások vitték a prímet, a legkülönbözőbb nációk tagjai megfértek egymás mel­lett. S így van ez jól. Emlékszem például a nyugat­németországi Európa-bajnokságra, amely úgy festett, mintha olykor a harmadik világháború kezdődött volna meg. Teljes harci készültség ... Sajnálom viszont például Maradonát. Vagy azokat, akiket félpercenként rúgnak „agyon”. A totális sport kíméletlen harcmodort feltételez a pályán is. Persze, mindez csakis azért történhetett így, mert a játékveze­tők elképesztően gyengén bíráskodtak. Maradona, Van Basten, Gullit, Rijkaard, Vialli, mint­ha a várakozással ellentétben szürkébbek lettek volna, s éppen azok mutattak többet, akiktől talán nem is vártuk: Schillaci, Sztojkovics, Sku­hravy . . . És hogy melyik csapatok a legjobbak? Akik erősek hitben, kiváló játékosaik akaratereje, s nincsenek híján a nemzeti öntudatnak sem. Említsük csak meg az olasz, a nyugatnémet, az angol, vagy éppen a jugoszláv csa­patot. Sajnos, az elmúlt évtizedekben ezeket a tulajdonsá­gokat valósággal kiölték a magyar népből. S akkor nem beszéltünk még az igazi ideológiai fegy­verről, amit újabban pénznek hívnak! Ez is lehet a hit, az akarat, és az öntudat alapja. Sajnos, mi ebben is gyengébbek vagyunk. Riskó Géza HIT AKARAT, ÖNTUDAT A LABDARÚGÓ­­VILÁG­­BAJNOKSÁGRÓL KÖZÖLT FEKETE­FEHÉR KÉPEKET AZ MTI KÜLFÖLDI KÉP­SZERKESZTŐSÉG, A SZÍNES KÉPANYAGOT AZ OLASZ FOTO­­CRONACHE OLYMPIA KÉPÜGYNÖKSÉG BIZTOSÍTJA RÉSZÜNKRE.

Next