Képes Sport, 1990. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-03 / 27. szám
2 éi UiIT Főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: IGLÓI NAGY ISTVÁN Laptervezés-tipográfia: GÖNCZ ZOLTÁN, MOLNÁR ISTVÁN, ORBÁN LÁSZLÓ Lapigazgató: RISKÓ GÉZA Lapmenedzser: ARATÓ ANDRÁS Kiadja a Nemzeti Sportlapok Kft. Felelős kiadó: DR. MOLNÁR ISTVÁN Készült a Zrínyi Nyomdában 90.2305/27-66-22 Felelős vezető: GRASSELLY ISTVÁN vezérigazgató Szerkesztőség: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Levélcím: Képes Sport, 1443 Budapest, Pf. 152. Telefonszámaink: 252-1778, 252-7149, 252-0995 (titkárság), 252-3968 (fotórovat) Telefax: 114-3810 Telex: 22-6219 Kiadóhivatal: Nemzeti Sportlapok Kft., 1054 Budapest, Rosenberg hp. u. 1. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR), Budapest XIII., Lehel u. 10/a, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-098636, 021-02799 számlájára. Előfizetési díj havi 84 Ft, negyedévre 252 Ft, fél évre 504 Ft, egy évre 1008 Ft. Külföldi előfizetés: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest. Terjeszti a Magyar Posta. A meg nem rendelt kéziratokat és fényképeket nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. Index: 25 438 HU ISSN 0450-1284 Bezzeg az ötvenes évek! Akkor még csillogott a magyar élsport, erőt, öntudatot mutatott. Egy-egy aranyérem elnyerése után akár azt is hihettük, most aztán legyőztük a kapitalistákat. A sport színpadán akkoriban mintha a szocialista eszme győzött volna. A Nyugat nem kapott gyorsan észbe, mintha megelégedett volna a vereségekkel is. A marxizmus égisze alatt zajlott az élet egész Európa keleti felében, egyesek elhitték, csakis a szocializmus jelentheti a biztos jövőt. A tömegkommunikáció lelkesen butította azokat, akik hinni akartak az eszmében és Puskás öcsiékben. Még évtizedekkel később is azt hittük, azt az aranyérmet az Aranycsapatnak kellett volna megnyernie . . . Késtek az igazságot feltáró könyvek, publikációk, a tanúk pedig hallgattak. S amikor az igazság kiderült, talán már nem is volt annyira fontos nekünk. Mára nemcsak a szocializmus kezd eltűnni, hanem a magyar labdarúgás is. S ez a két tény, mintha nagyon is összefüggene, azt hiszem, az akkori alapok mégiscsak rosszak voltak a labdarúgásban is. Időszerű lenne a nagytakarítás a magyar labdarúgásban is. Az olaszországi Mondiale résztvevői persze nem a filozófiai vagy a napi gazdasági áramlatokkal foglalkoznak. A nagyszerű labdarúgók ismét bizonyították: csodálatos játékra képesek. Nemegyszer kápráztatják el a világot, még akkor is fenntartom a véleményem, ha a magyar televízió riporterei az ellenkezőjét állítják. Olyankor használják például a szégyen kifejezést, amikor annak nyoma sincs. Magam sem értem miért is sikeredett ilyenre a Magyar Televízió vb-tévéje. Éppen most, amikor ők is versenyhelyzetbe kerültek végre, tucatszám fogjuk a külföldi adókat, látjuk, arrafelé másképp kezelik az eseményt, érdekes, színvonalas riportok, stúdióbeszélgetések, hosszabb, tartalmasabb adásidők, hozzáértő kommentátorok, színes egyéniségek, mintha más világ lenne ... Felsőfokú dicséret illeti viszont a szurkolókat, végre nem a verekedések, nem az atrocitások vitték a prímet, a legkülönbözőbb nációk tagjai megfértek egymás mellett. S így van ez jól. Emlékszem például a nyugatnémetországi Európa-bajnokságra, amely úgy festett, mintha olykor a harmadik világháború kezdődött volna meg. Teljes harci készültség ... Sajnálom viszont például Maradonát. Vagy azokat, akiket félpercenként rúgnak „agyon”. A totális sport kíméletlen harcmodort feltételez a pályán is. Persze, mindez csakis azért történhetett így, mert a játékvezetők elképesztően gyengén bíráskodtak. Maradona, Van Basten, Gullit, Rijkaard, Vialli, mintha a várakozással ellentétben szürkébbek lettek volna, s éppen azok mutattak többet, akiktől talán nem is vártuk: Schillaci, Sztojkovics, Skuhravy . . . És hogy melyik csapatok a legjobbak? Akik erősek hitben, kiváló játékosaik akaratereje, s nincsenek híján a nemzeti öntudatnak sem. Említsük csak meg az olasz, a nyugatnémet, az angol, vagy éppen a jugoszláv csapatot. Sajnos, az elmúlt évtizedekben ezeket a tulajdonságokat valósággal kiölték a magyar népből. S akkor nem beszéltünk még az igazi ideológiai fegyverről, amit újabban pénznek hívnak! Ez is lehet a hit, az akarat, és az öntudat alapja. Sajnos, mi ebben is gyengébbek vagyunk. Riskó Géza HIT AKARAT, ÖNTUDAT A LABDARÚGÓVILÁGBAJNOKSÁGRÓL KÖZÖLT FEKETEFEHÉR KÉPEKET AZ MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG, A SZÍNES KÉPANYAGOT AZ OLASZ FOTOCRONACHE OLYMPIA KÉPÜGYNÖKSÉG BIZTOSÍTJA RÉSZÜNKRE.