Képes Sport, 2004. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
2004-08-10 / 32. szám
1908, London Mudin István (atléta) I 1912, Stockholm Rittich Jenő (tornász) M 1924, Párizs Toldi Sándor (atléta) M 1928, Amszterdam Egri Kálmán (atléta) JI 1932, Los Angeles Bácsalmási Péter (atléta) 1936, Berlin Bácsalmási Péter (atléta) .M 1948, London Németh Imre (atléta) Q k 1952, Helsinki Németh Imre (atléta) 1956, Melbourne Csermák József (atléta) 1960, Róma Simon János (kosárlabdázó) 1964, Tokió Kulcsár Gergely (atléta) 1968, Mexikóváros Kulcsár Gergely (atléta) 1972, München Kulcsár Gergely (atléta) 1976, Montreal Kamuti Jenő (vívó) 1980, Moszkva ifj. Szívós István (vízilabdázó) 1988, Szöul Vaskuti István (kenus) 1992, Barcelona Komáromi Tibor (birkózás) 1996, Atlanta Szabó Bence (vívó) 2000, Sydney Kőbán Rita (kajakos) dés, hogy Péter ugyanúgy tréfált, mint Barcelonában, de ott nyert, így aranyos vagány volt, Atlantában kikapott, ott meg nagyképű lett - pedig ő ugyanaz az ember maradt, csak az eredmény után ítélték meg emberileg is. Mit szól, ha eljut önhöz az a vélemény, hogy ismeretlenül nyert, és lendületből világbajnok lett, de azóta az igazi nagy eredménnyel adós? Mit mondjak? Voltam azért vébémásodik, van mindenféle Eb-érmem, Vk-t nyertem Japánban, Koreában, Oroszországban, és bár én tudom, hogy ez szakmailag mennyit ér, az is igaz, hogy az emberek egy olimpiai bajnoktól csak a címvédést fogadják el. Ráadásul nálunk nincs értéke az ezüstnek, bronznak, pedig a hajszállal lemaradó Güttler Karcsi vagy a bírók miatt második Hajtós Berci is megír érdemelné azt a megbecsülést, mint a győztesek. Megnézi időnként a barcelonai cselgáncsdöntő felvételét? Néha előveszem. „Ebben a pilllllanatban megszólóólal a duua-oda" - mondta Dávid Sándor a rá jellemző lassú beszéddel, de imádom hallgatni. A meccs elején volt egy meleg helyzet, húzkodta az angol a karom, emlékszem, arra gondoltam, ha a földön kikapok, a fejem leharapja az edzőm. Aztán a harmadik percben észrevettem, hogy a srác elfáradt. Hohó, itt nyerhetek! Aztán a doppingellenőrzés miatt egy folyosón várakoztunk sokáig, a többiek nemigen szóltak hozzám, mert mindet összevertem, és ott rám zuhant minden. Néhány hónappal korábban halt meg az édesapám, azt gondoltam, istenem, ha kicsit tovább élhetett volna... De egyébként is döbbenetes, szinte traumatikus élmény volt, fel nem fogtam, hogy olimpiai bajnok lettem, ott azt sem tudtam, hol vagyok. Tizenkét éve nyomozok az eredményhirdetés felvétele után, mert abból semmire sem emlékszem. Hónapokig tartott, míg feldolgoztam. És nagy dolog, hogy másnak is jelent valamit. Ha tankolok, bemegyek fizetni, és a visszajáró mellé hozzáteszik, hogy nem akarnak zavarni, csak elmondanák, hogy nagyon drukkolnak nekem, azért az jólesik. Nagyon jól. Kovács Antal (bekben) akció közben Traumatikus élmény vált, fel nem fogtam, hogy olimpiai bajnok lettem, ott azt sem tudtam, vagyak. KÉPES SPORT 17