Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)
1860-04-08 / 2. szám
sok sorába emelte s nevezetes szabadalmakkal ajándékozta meg. Legelőször 1290-ben kerítetett kőfallal körül, majd lassan kint nyerte nevezetesebb erősítéseit, míg I. Leop alatt egy váracsa is épült, melynek építési költségeihez Rákóczy özvegyének 200,000 frttal kelle járulnia. Legtöbb előszeretettel viseltetett Kassa iránt Erzsébet, Ulászló lengyel király leánya s Róbert Károly negyedik neje, ki gyakran mulatott itten. Mátyás király alatt pénzt is vertek Kassán, melynek egyik oldalán C. betű, a másikon franczia liliom volt, de a pénzverés az aranykeszi aranybányák elhanyagolásával megszűnt. A Zápolya, Rákóczy, Bethlen s Tökölyi-féle villongós időkben Kassa nevezetes szerepet játszott, mint ez a magyar történetből ismeretes. Bethlen 1619-ben, Tököly 1682- ben itten országgyűlést is tartottak volt. Kassa közelmúltjából megemlítjük még hogy 1846 ban a magyar orvosok s természetvizsgálóknak itten nevezetes nagy gyűlése volt, mely nemcsak Kassa természeti kincseit s ritkaságait illetőleg, de egész Felsőmagyarországot érdeklőleg, itteni működéseinek sok becses s maradandó nyomait hagyta fönn. —e— Böngészet a magyar sajátságok között. Vas kérelmitől. Épen most kilencz esztendeje gőzhajón utaztam, a társaság aránylag kicsiny volt, s ilyenkor az unalom az ismeretleneket összeveri és a társalgás az egyének szerint igen tarkává válik. Ez alkalommal is beszéltünk mindenféléről, végre közibünk vetődött egy hajdani porosz katonatiszt, ki Magyarországba házasodván magyarul is tudott már valamit, de nagy panaszszal mondá, milyen nehéz ez a magyar nyelv, hisz ő két esztendő óta nem tudja tisztán kimondani : Gyere Gyuri, gyújts gyertyát! Az igaz, hogy porosz barátunkat megsajnáltam , mig e néhány szót kimondá, mert nyelvét és száját irgalmatlan megrángatta és ha eddig nem hittem volna, hogy nyelvünk az idegennek, különösen a németnek fáradságos munka, a keserves példa meggyőzött volna. Kisérletképen néhány mondatot ismételtettem a poroszszal, ki a legnagyobb készséggel utánmondott mindent; de utóbb félbenhagytam a gyakorlatot, mert nem akartam volna őt buzgalmában lankasztani, ami okvetlen bekövetkezik, ha a nevetést el nem fojtom, pedig oda is nagy önmérséklés kívántatik, mikor a német e helyett : A papnál babot ettem, — azt mondja : A babnál papot ettem! Sokszor eszembe jutott azóta porosz útitársam, elgondolkozván nyelvünk sajátságain, melyeket nem csak a porosz útitárs, de fájdalom, akárhány „litteratus magyar ember sem“ tud, — és elszomorodom, hogy nem akad egy olyan, kinek azt lehetne mondani : Gyere, Gyuri, gyújts gyertyát a magyarok számára, hadd lássanak nyelvünk szép titkába, pedig írni is akarnának, de csak úgy ugratnak az irodalomnak, mint az egyszeri a hegedülésnek, melyről maga is azt vallá, hogy tud ugyan hegedülni, de még nem próbálta. Volt rá ugyan példa, hogy egy úszni nem tudó ember a Dunába pottyanván, kínjában kézzel, lábbal vergődött és nagy kénytelenségből megtanult úszni; de azért ezen példát nem ajánlom senkinek az úszás megtanulására, és épen oly kevéssé óhajtom, hogy valakiben megdagadván egy kis poétái sörélesztő, nekirohanjon az irodalomnak, és azt higyje, hogy majd, mint a francziának evés közben megjő az étvágya, őt is megárnyékozza a szent lélek, s irás közben megtanul magyarán írni. Áldom azon derék előzőinket, kik nyelvünkben a szóhiányokat sikeresen pótolgatták, fáradságuk megbecsülhetlen, de verje meg a verő Isten azokat, kik a Cserey, Dugonics, Gvadányi, Pázmány, Péterféle magyarságot csontig lehámozták és az idegen szótármódok hig levével önték nyakon és megkopózott verébhez hasonló nyelvet akartak és akarják ránk tukmálni, még dicsekesznek, hogy ők kopozták meg. Köszönöm én az ilyen kofferot, de csak egyszer ettem én megczukrozott savanyú káposztát és két hétig feküdtem bele. Ez előtt néhány esztendővel a szabók divatból olyan kabátokat varrtak, melyeket kivagy befordítva is lehetett viselni és majdnem elhittük, hogy az urfinak két kabátja van, de télvégén keservesen vallá meg, hogy hiányozván e kettős kabátokból a bélés, majd az Isten hidegje vette meg, így akarják nyelvünkön is a két kabátosságot bebizonyítani és az eddigi szólásmód helyett az idegen kaptát rángatják elő. Eddig a „Jó nap“ra magyarosan „Fogadj Isten“-t mondunk, ha elváltunk, — a reggeli köszöntés után „Isten áldjon“ — meggel váltunk el, a déli órákban találkozóra „Jó napot,“ — elválásra „Jó étvágyat,“ — délutáni elváláskor „Minden jót“ vagy „Isten hitével“-t mondánk, — alkonyatkor „Jó estét,“ — elváláskor „Jó éjszakát“ kívántunk, az az : a jövendőre szükségest kívántuk, s önkénytelen rokonosultunk a kedélyességben, mit a jövendő jónak kívánásában már a hangvitelben is kifejeztünk, — igy volt ez jól magyarul. Megérkezett a divat, — kívánunk jó reggelt, jó napot, jó estét, jövet-menet egyiránt és a fiúk azt vélik, hogy ők most nagyobb elegantiával beszéltek, mint az a bundás paraszt, ki elváláskor azt mondja : Minden jót kigyelmeteknek, — a másik pedig azt mondja rá : Isten hírével, — vagy — jó szerencsével járjon kend. A szó lett drágább, hogy így kurtítunk? vagy finomabbak vagyunk, mert a franczia szólásmódot kapjuk föl ? Ó, akkor jobban értem a német lányt, kit megkérdezvén vasárnapi gavallérja, hogy az apja mi ? a vasárnapi kisasszony nem akarván bevallani, hogy az édes tatája favágó, . . . nagy kényesség és látogatással mondja, hogy az apja , Brandmaterialienzerteilungsfactor. Ha az arabsnak ösmertető jele szép arczéle és barna színe, az olasznak tűzzel teljes tekintete, a francziának finom vonásai, az angolnak rőt haja, az orosznak apró szeme és kidülő ajaka, — s ábrázatját egyik sem képes a franezia vagy arabs minta szerint átgyuratni, — pedig egy némelyiknél ez valóban kívánatos volna, a nyelvek sajátságát, szokások különféleségét ne hagyjuk levedleni; mert valamint a virágok szépségét a színek tarkasága, illatuk különfélesége, a gyümölcsöket izük változatossága kellemesen osztályozza, — akképen talál a műértő lélek gyöngyöt a nyelvek sajátsága — és a szokások különféleségében. 14 Vaddisznó-vadászat. (V. Ki a lesre szükséges türelemmel nem bir, vaddisznóra máskép is vadászhat, t. i. cserkészés által, a mikor is reggel vagy este a sűrűben barangolva a vadat felkeressük, mely a kisebb tisztásokon legelni s túrni szokott, mielőtt este a csapásokra s mezőkre kilőne, vagy hajnalban a sűrűbe s bozótba visszahúzódnék. A vadászat eleménél is főkellék a jó légvonal, vagy is, hogy a szél velünk szemközt fújjon. Ez a cserkészésnél fődolog és semmi más vadnál sem szükséges, mint a vaddisznónál, mely oly finom szaglási szervekkel van ellátva. Továbbá, lehető óvatosan kell járnunk s a neszt, zörejt kerülni, vigyázva, nehogy száraz ág- és lombra lépjünk. E szemesség még kettőzendő részen, hol azt gyanítjuk, hogy a vad a közelben tanyáz, vagy épen felénk tart. Megpillantván vagy hallván a vadat, igyekezni kell, jó széllel vastagabb fák, vagy pedig halmok s árkokhoz közeledni, úgy, hogy jó lövésre tehessünk szert, s ekkor a vad érkezését kedvező állásban várjuk be. Ha pedig a helyiség vagy szél nem kedvező, úgy hogy azon ponttól, hol épen megállapodnunk kelletett, nem juthatunk a vadhoz, úgy azt más oldalról kell megkísértenünk. Ez természetesen az ügyesség- s itélőtehetségnek nagy hatáskört nyújt s nevezetesen emeli a vadászati gyönyört, ha érzi s tudja a vadász, hogy fáradozásának sikerét csak helyes combi,ratiojának s ügyes kivitelnek köszöni. A cserkészésnél legnagyobb szemesség mellett is arra kell főkép ügyelni, hogy csak akkor mozduljunk, mikor a vad föld felé tartja vagy félrefordította fejét; mihelyt azonban körülnéz, vagy jég után kap, legkisebb mozgás nélkül kell megállnunk, bár ha állásunk s helyünk még oly kényelmetlen volna is, mert különben minden fáradozásunk sikertelen. Magyarországban vaddisznóra kutyákkal szokás vadászni, hol azonban állandó vaddal bírunk s ezt fentartani akarjuk, a vadászat e neme nem ajánlható, miután a vad, kutyák által gyakran zavarva, elszéled s végre a vidéket egészen odahagyja. Csak ott, hol nagyobb erdőségekben kevés a vaddisznó s hol ez rengeteg erdőkben hajtok útján csak nagy nehezen vagy épen nem található fel, lehet vadászkutyákat alkalmazni. Úgyszintén ott, hol a vaddisznó csak mint váltó vad jelen meg, ha vidékenként makk és bükk igen bőven termett, vagy ha egynémely kukoriczaföld nagy ingert gyakorol a vadra, ha továbbá a vízhiány őt előbbi helyétől elvonulásra készteti, vagy ha előbbi pagonyaiból kiszorittatott, jön a vaddisznó oly erdőjárásokba is, hol különben tartózkodni nem szokott. Ha nincs kilátásunk a vadat a vidéken megtarthatni s ha igen valószínű, hogy ismét el fog széledni, mihelyt megjelenése okai megszűntek, akkor a vadászatot kutyákkal is meg lehet kisérteni. Ez esetben nem okozandunk