Képes Újság, 1965. július-december (6. évfolyam, 29-52. szám)

1965-08-28 / 35. szám

LÉGBŐL­POTTYANT LÁNYOK A dunaújvárosi repülőtér főépülete fö­lötti szélzsák ernyedten lóg alá. Csaknem teljes a szélcsend. Vona János edző és hat fiatal tanítványának szeme a messzi tá­volt kémleli. Aztán, valahonnan a főváros felől apró kis pontocska tűnik elő, majd elhangzik a vezényszó: — Első ugrók felszerelni! Még néhány perc, s a tízszemélyes, dup­laszárnyas repülőgép földet ér, az első ug­rók példás fegyelemmel szállnak be a gép­be. Aztán, újra feldübörögnek a motorok, ott köröz fenn a levegőben a kis gép, majd mikor az 1000 méteres magasságot eléri, apró pontok válnak el a gép törzsétől, hogy néhány másodperces zuhanás után kinyíl­janak a hernyóselyemből készült ejtőer­nyők, s az ugrók ünnepélyes lassúsággal ereszkedjenek le a földre, lehetőleg a cél­kereszt közelében. Az ejtőernyősök, lányok. Van közöttük gyári munkásnő, egyetemi hallgató, adminisztrátor és műszaki tiszt­viselő. Valamennyien rutinos ugrók, nem először lebegnek már ég és föld között, avatott művelői ennek a szép sportágnak. Sok mindenben különböznek egymástól, egy valamiben azonban megegyeznek: az ejtőernyős sport szeretetében, hiszen, mint mondják: — Csodálatos érzés az ejtőernyőzés. De hogyan lesz egy lányból ejtőernyős sportoló? Mi váltja ki belőlük, hogy ne az uszodák kékes vizében, az atlétikai pályák vörös salakján, a tornatermek sárgásbarna parkettáján űzzék a sportot? A 22 esztendős Kállai Franciska, aki már hatvanötször ugrott, erről így beszél: — Két évvel ezelőtt öcsém invitált a re­pülőtérre ... Én eleinte szabódtam, hogy nem lányoknak való sport ez, de furdalt a kíváncsiság, s mentem. A földi kiképzés után, amikor először ugrottam, nem taga­dom, féltem egy kicsit. Aztán, itt ragad­tam. öcsém azóta abbahagyta már. — Nem lenne nőiesebb, ha atletizálna? — Azt is űztem, s így össze tudom ha­sonlítani a két sportot — válaszolja. Ge­relyvető voltam, s egy cseppet sem bán­tam meg, hogy ejtőernyős lettem. Úgy ér­zem, ez érdekesebb, izgalmasabb, mint a gerelyvetés. — És milyen távlati céljai lehetnek egy ejtőernyős lánynak? — Természetesen itt is a válogatottság. Remélem, egyszer én is az leszek majd. És sorra így vallanak erről a férfias sport­ágról a többiek is. Van közöttük, aki őszin­tén megmondja, hogy ma is fél egy kissé, amikor ugrania kell, ám ez a félelem csak addig tart, amíg ki nem nyílik felettük az ernyő. Mert ha az kinyílt, csodálatos érzés ke­ríti hatalmába ezeket a bátor lányokat. A duplaszárnyas repülőgép szorgalma­san köröz a repülőtér felett, s a lányok ki­használják a szélcsendes időt. Ugranak ... Egyszer, kétszer, hétszer, amíg csak nem sötétedik, s a gép vissza nem indul a bu­daörsi repülőtérre. Zentai Ferenc Felszerelve, ugrásra készen ... Balról-jobbra: Lantos Éva, Kállai Franciska, Szatmári Éva, Tölgyesi Jusztinia, Molnár Margit és Hornich Éva A várt pillanat: beszállás a repülőgépbe Ég és föld között

Next