Képes Újság, 1965. július-december (6. évfolyam, 29-52. szám)
1965-08-28 / 35. szám
A JÁTÉKOK UTÁN kihunyt a fényfüggöny sokszázas lámpasora, elsötétültek az óriási fényszórók, elnémult a zene, a játék a szegedi Dóm előtti csillagtetős óriási színpadon. A hét esztendő alatt közismertté vált ünnepi harsona-jel Alkotmányunk ünnepének estéjén jelzett idén utoljára. Csaknem egyhónapos gazdag program után a Szegedi Szabadtéri Játékok idei tizenötödik előadásán tapsolt a hétezres tribünt zsúfolásig megtöltött közönség. Ez a zsúfoltság, s ez a felfokozott érdeklődés volt egyébként jellemzője az idei játékoknak, de összességében a Szegedi Ünnepi Heteknek is. Felsorolni is lehetetlen volna a csaknem százféle sikeres rendezvényt: művészetieket, kiállításokat, sportbemutatókat és egyebeket. Az ország minden részéből, a környező baráti országokból és távolabbról is tízezreket vonzó eseménysorozat középpontjában természetesen mégiscsak a szabadtéri játékok állottak, amelyek egy-két esztendő bizonytalankodása után most mutatták meg igazán létjogosultságukat. A kivételes lehetőségeket nyújtó Dóm tér előadásainak vezetői, rendezői megtalálták azt a műsort, azt az előadásstílust, amelynek itt van létjogosultsága és amely magas művészi színvonalat jelent. Mindez még akkor is igaz, ha voltak — mint ahogy voltak — vitatott bemutatók, amelyek körül valóban többé-kevésbé jogosan kerekedett vita művészeti, színházkritikusi körökben. A gondolatok, érvek és ellenérvek összecsapása légióként Az ember tragédiája után robbant ki. A Madách Imre halhatatlan alkotását rendező Vámos László ugyanis minden eddigi előadásnál monumentálisabbat és látványosabbat varázsolt a térre. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ekkora téren, mint ez a szegedi, csak látványosan lehet és kell még az olyan darabokat is bemutatni, mint a gondolati elemekben gazdag Tragédia. Egyetlen dolog a fontos: ez a látványosság soha ne váljék öncélúvá, soha ne nyomja el az író mondanivalóját, hanem segítse elő megértését. Nem mindenben sikerült ez Vámos Lászlónak — éppen ez adott okot a vitára —, mégis alapvetően helyesen találta meg azt a koncepciót, amely egyaránt szolgálja a mű eszmeiségét és a tér megkívánta jó értelmű látványosságot. A merész, újszerű rendezéshez méltó és ugyancsak újszerűséget adó volt a szereposztás. Régebbi, de csak most valóra váltott elgondolásként jelent meg Éva szerettében Ruttkai Éva, akinek szép szövegmondása, klaszszikus érettségű játéka igazolta alkalmasságát e nagyigényű szerepre. Mellette Gábor Miklós Luciferjének újszerű és a ma emberéhez mai hangon szóló figurája érdemel említést. Ádámot eszmeileg tisztázott felfogásban vitte színre Nagy Attila erőteljes alakítása. Újdonság volt még Vaszy Viktornak a korhangulatot és a mű gondolatiságát szerencsésen dallamokba foglaló, idén komponált kísérőzenéje. Jóleső meglepetést hozott a Játékok nyitódarabja, Erkel Bánk bán című operája. Az idei magas színvonalú szabadtéri műsorban ugyanis az egyik legvonzóbb produkció volt, estéről estére telt házakkal. Méltán! Az a világos, tiszta, kifejező és látványos előadás, amelyet Békés András rendező produkált, valóban megérdemelte, hogy a korábbi években más rendezésben már bemutatott nagy nemzeti operánkat idén is több mint húszezer ember tekintse meg. A címszerepben Simándy József volt ezúttal is fő erőssége az előadásnak, de énekben, hangban, játékban egyaránt méltó partnere volt a Melindát éneklő Moldován Stefánia. Gertrudist Komlóssy Erzsébet vitte kulturált és ihletett művészettel színre. A szép előadáshoz Vaszy Viktor zenei vezetése, valamint Barkóczy Sándor új koreográfiája, a Pless László vezette kórus adta a teljességet, a kisebb szerepekben is kifogástalanul helytálló művészekkel együtt. A leglátványosabb zenei produkciót a Turandot nyújtotta, Szinetár Miklós rendezésében. Helyenként hét-nyolcszáz szereplő is mozgott a színen. A mozgalmas tömegjelenetekhez járult Márk Tivadar tervezte jelmezek pompás színessége, Fülöp Zoltán remekbe készült óriási díszletei, csaknem húszméteres pagodáival, valamint a rendkívül élénk és fontos jelentőséghez jutó világítástechnika, és az e színpadra készült fergetegesen vad táncok. Mindezek kiváló keretéül szolgáltak az igazi művészi eseménynek: három külföldi vendég és a hazai operisták által nyújtott emlékezetes zenei élménynek. Első helyen a Kalafot éneklő világhírű bolgár művész, Nikola Nikolov nevét kell leírnunk, akinek férfias mély zengésű tenorja alkalmassá teszi a megkapó fölénnyel bemutatott szerepre. Mellette a legnagyobb sikert a görög Jeanette Pilou aratta Liu szerepében, de igen sok tapsot kapott a címszereplő angol énekesnő, Amy Shuard is. A magyar művészek közül Radnay György, Réti József és Palcsó Sándor három minisztere volt egyenletesen szép pontja az előadásnak. A híre már messze megelőzte Bernstein világotjárt musicaljét, a West Side Storyt, amelyet a hazai közönség teljes egészében a szegedi szabadtérin ismerhetett meg angol együttes előadásában. Modern Rómeó és Júlia története így foglalhatnánk össze egy mondatban, legközérthetőbben a cselekményt, amely természetesen mondanivalójában és mélységében sokkal több ennél. E modern Rómeó itt festősegéd, Júliája pedig varrólány, akiket a New York-i külvárosban, a West Side-on előítéletektől és íratlan, kegyetlen törvényektől hajtott szembenálló banda választ el egymástól. A sokak számára szokatlan hangvételű zenés, táncos mű főszerepét Lucille Graham érzékletesen, színesen vitte végig. (Az eredeti angol lemezeken is ő énekli e modern Júliát, Máriát.) A temperamentumos Astra Blair alakítását, a szembenálló két banda vezérét játszó Geoffrey Chard és Franklin Fox, valamint a tragikus sorsú szerelmest, Tonyt alakító Brian Beaton nevét érdemes még feljegyeznünk. A muzsikát a Szegedi Szabadtéri Játékok zenekarának előadásában William Reid karmester rendkívül jó érzékkel szólaltatta meg. A mű hangulatvilágát John Gregory rendezése általában hitelesen keltette fel, de nem csak rajta múlott, hogy kevéssé sikerült a szabdtéri színpadra alkalmaznia. Még inkább vonatkozik ez Helen Dines — egyébként kifejező — díszleteire, amelyek az itteni előadásokhoz szokott közönségnek, méreteik ellenére is, csaknem szegényesnek hatottak. Szabadtéri koncert is színesítette az idei játékok műsorát. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és énekkara Lehel György vezényletével Kodály Zoltán legmonumentálisabb művét, Psalmus Hungaricusát mutatta be Simándy József szólóénekével. A koncert bevezetőjéül Beethoven szárnyaló III. Leonóra nyitánya hangzott el, s az esten élvezhettük még Fischer Annie ezúttal is kivételes művészetű zongorajátékát Beethoven Esz-dur zongoraversenyének előadásával. A Játékok már véget értek. Kihunyt a fényfüggöny sokszázas lámpasora ... S a szabadtéri játékok vezetői máris a jövő nyárra készülnek, amikor ismét Az ember tragédiája, ezenkívül Kodály Zoltán Háry Jánosa és Bizet Carmenja kerül bemutatásra. Tárgyalások folynak grúz táncegyüttessel is, valamint Gershwin Porgy és Bess című operájának bemutatásáról külföldi művészegyüttessel. Sikeres ünnepek után újabb ünnepi sikerekre készül a Tisza-parti város. Lökös Zoltán Erkel Bánk bánjával kezdődött idén a Szegedi Szabadtéri Játékok előadássorozata. Jelenet az I. felvonásból: Gertrudis (Komlóssy Erzsébet) és Melinda (Moldován Stefánia) A West Side Story egyik temperamentumos énekes-táncos főszereplője: Astra Blair (Liebmann Béla felvételei) .