Képes Újság, 1965. július-december (6. évfolyam, 29-52. szám)

1965-08-28 / 35. szám

A JÁTÉKOK UTÁN kihunyt a fényfüggöny sok­százas lámpasora, elsötétültek az óriási fényszórók, elnémult a zene, a játék a szegedi Dóm előtti csillagtetős óriási szín­padon. A hét esztendő alatt közismertté vált ünnepi har­sona-jel Alkotmányunk ünne­pének estéjén jelzett idén utol­jára. Csaknem egyhónapos gazdag program után a Szegedi Szabadtéri Játékok idei tizen­ötödik előadásán tapsolt a hét­ezres tribünt zsúfolásig meg­töltött közönség. Ez a zsúfoltság, s ez a felfo­kozott érdeklődés volt egyéb­ként jellemzője az idei játé­koknak, de összességében a Szegedi Ünnepi Heteknek is. Felsorolni is lehetetlen volna a csaknem százféle sikeres ren­dezvényt: művészetieket, kiál­lításokat, sportbemutatókat és egyebeket. Az ország minden részéből, a környező baráti országokból és távolabbról is tízezreket vonzó eseménysorozat középpontjában természetesen mégiscsak a sza­badtéri játékok állottak, ame­lyek egy-két esztendő bizony­talankodása után most mutat­ták meg igazán létjogosultságu­kat. A kivételes lehetőségeket nyújtó Dóm tér előadásainak vezetői, rendezői megtalálták azt a műsort, azt az előadásstí­lust, amelynek itt van létjogo­sultsága és amely magas mű­vészi színvonalat jelent. Mindez még akkor is igaz, ha voltak — mint ahogy vol­tak — vitatott bemutatók, ame­lyek körül valóban többé-ke­­vésbé jogosan kerekedett vita művészeti, színházkritikusi kö­rökben. A gondolatok, érvek és ellen­érvek összecsapása légióként Az ember tragédiája után rob­bant ki. A Madách Imre halha­tatlan alkotását rendező Vámos László ugyanis minden eddigi előadásnál monumentálisabbat és látványosabbat varázsolt a térre. Nem férhet kétség ah­hoz, hogy ekkora téren, mint ez a szegedi, csak látványosan lehet és kell még az olyan da­rabokat is bemutatni, mint a gondolati elemekben gazdag Tragédia. Egyetlen dolog a fon­tos: ez a látványosság soha ne váljék öncélúvá, soha ne nyomja el az író mondanivaló­ját, hanem segítse elő megér­tését. Nem mindenben sikerült ez Vámos Lászlónak — éppen ez adott okot a vitára —, mégis alapvetően helyesen találta meg azt a koncepciót, amely egyaránt szolgálja a mű esz­meiségét és a tér megkívánta jó értelmű látványosságot. A me­rész, újszerű rendezéshez mél­tó és ugyancsak újszerűséget adó volt a szereposztás. Régeb­bi, de csak most valóra váltott elgondolásként jelent meg Éva szerettében Ruttkai Éva, aki­nek szép szövegmondása, klasz­­szikus érettségű játéka igazolta alkalmasságát e nagyigényű szerepre. Mellette Gábor Miklós Luciferjének újszerű és a ma emberéhez mai hangon szóló fi­gurája érdemel említést. Ádá­­mot eszmeileg tisztázott felfo­gásban vitte színre Nagy Attila erőteljes alakítása. Újdonság volt még Vaszy Viktornak a korhangulatot és a mű gondola­tiságát szerencsésen dallamokba foglaló, idén komponált kísérő­zenéje. Jóleső meglepetést hozott a Játékok nyitódarabja, Erkel Bánk bán című operája. Az idei magas színvonalú szabadtéri mű­sorban ugyanis az egyik legvon­zóbb produkció volt, estéről es­tére telt házakkal. Méltán! Az a világos, tiszta, kifejező és látvá­nyos előadás, amelyet Békés András rendező produkált, való­ban megérdemelte, hogy a ko­rábbi években más rendezésben már bemutatott nagy nemzeti operánkat idén is több mint húszezer ember tekintse meg. A címszerepben Simándy József volt ezúttal is fő erőssége az elő­adásnak, de énekben, hangban, játékban egyaránt méltó part­nere volt a Melindát éneklő Moldován Stefánia. Gertrudist Komlóssy Erzsébet vitte kultu­rált és ihletett művészettel szín­re. A szép előadáshoz Vaszy Viktor zenei vezetése, valamint Barkóczy Sándor új koreográ­fiája, a Pless László vezette kó­rus adta a teljességet, a kisebb szerepekben is kifogástalanul helytálló művészekkel együtt. A leglátványosabb zenei pro­dukciót a Turandot nyújtotta, Szinetár Miklós rendezésében. Helyenként hét-nyolcszáz sze­replő is mozgott a színen. A mozgalmas tömegjelenetekhez járult Márk Tivadar tervezte jelmezek pompás színessége, Fü­­löp Zoltán remekbe készült óriási díszletei, csaknem húsz­méteres pagodáival, valamint a rendkívül élénk és fontos jelen­tőséghez jutó világítástechnika, és az e színpadra készült ferge­tegesen vad táncok. Mindezek kiváló keretéül szolgáltak az igazi művészi eseménynek: há­rom külföldi vendég és a hazai operisták által nyújtott emléke­zetes zenei élménynek. Első he­lyen a Kalafot éneklő világhírű bolgár művész, Nikola Nikolov nevét kell leírnunk, akinek fér­fias mély zengésű tenorja al­kalmassá teszi a megkapó fö­lénnyel bemutatott szerepre. Mellette a legnagyobb sikert a görög Jeanette Pilou aratta Liu szerepében, de igen sok tapsot kapott a címszereplő angol éne­kesnő, Amy Shuard is. A magyar művészek közül Radnay György, Réti József és Palcsó Sándor három minisztere volt egyenle­tesen szép pontja az előadásnak. A híre már messze megelőzte Bernstein világotjárt musical­jét, a West Side Storyt, amelyet a hazai közönség teljes egészé­ben a szegedi szabadtérin ismer­hetett meg angol együttes elő­adásában. Modern Rómeó és Júlia történet­e így foglalhat­nánk össze egy mondatban, leg­közérthetőbben a cselekményt, amely természetesen mondani­valójában és mélységében sok­kal több ennél. E modern Ró­meó itt festősegéd, Júliája pedig varrólány, akiket a New York-i külvárosban, a West Side-on előítéletektől és íratlan, kegyet­len törvényektől hajtott szem­benálló banda választ el egy­mástól. A sokak számára szo­katlan hangvételű zenés, tán­cos mű főszerepét Lucille Gra­ham érzékletesen, színesen vitte végig. (Az eredeti angol lemeze­ken is ő énekli e modern Júliát, Máriát.) A temperamentumos Astra Blair alakítását, a szem­benálló két banda vezérét játszó Geoffrey Chard és Franklin Fox, valamint a tragikus sorsú sze­relmest, Tonyt alakító Brian Beaton nevét érdemes még fel­jegyeznünk. A muzsikát a Sze­gedi Szabadtéri Játékok zene­karának előadásában William Reid karmester rendkívül jó ér­zékkel szólaltatta meg. A mű hangulatvilágát John Gregory rendezése általában hitelesen keltette fel, de nem csak rajta múlott, hogy kevéssé sikerült a szabdtéri színpadra alkalmaz­nia. Még inkább vonatkozik ez Helen Dines — egyébként kife­jező — díszleteire, amelyek az itteni előadásokhoz szokott kö­zönségnek, méreteik ellenére is, csaknem szegényesnek hatottak. Szabadtéri koncert is színesí­tette az idei játékok műsorát. A Magyar Rádió és Televízió Szim­fonikus zenekara és énekkara Lehel György vezényletével Ko­dály Zoltán legmonumentáli­­sabb művét, Psalmus Hungari­­cusát mutatta be Simándy Jó­zsef szólóénekével. A koncert bevezetőjéül Beethoven szárnya­ló III. Leonóra nyitánya hang­zott el, s az esten élvezhettük még Fischer Annie ezúttal is ki­vételes művészetű zongorajáté­kát Beethoven Esz-dur zongora­versenyének előadásával. A Játékok már véget értek. Ki­hunyt a fényfüggöny sokszázas lámpasora ... S a szabadtéri já­tékok vezetői máris a jövő nyár­ra készülnek, amikor ismét Az ember tragédiája, ezenkívül Ko­dály Zoltán Háry Jánosa és Bizet Carmenja kerül bemuta­tásra. Tárgyalások folynak grúz táncegyüttessel is, valamint Gershwin Porgy és Bess című operájának bemutatásáról kül­földi művészegyüttessel. Sikeres ünnepek után­­ újabb ünnepi sikerekre készül a Tisza-parti város. Lökös Zoltán Erkel Bánk bán­jával kezdődött idén a Szegedi Sza­badtéri Játékok előadássorozata. Jelenet az I. felvo­násból: Gertrudis (Komlóssy Erzsébet) és Melinda (Moldován Stefánia) A West Side Story egyik tempe­ramentumos énekes-táncos fő­szereplője: Astra Blair (Liebmann Béla felvételei) .

Next