Képes Újság, 1966. január-július (7. évfolyam, 1-29. szám)

1966-06-18 / 25. szám

Költők, írók, festőművészek örökítették meg feledhetetlen szépségeit, áradáskor duzzadó életerejét, kis vízálláskor látható ráérős ballagását, napfényes nappalokon és holdvilágos éjszakákon megmutatkozó gyönyörű szőkeségét és elszomorító sárgás virágzását, amikor sodrásával szemközt millió és millió kérész halálos nászát repüli. Az alkotó szellem régóta vall a Tiszáról. A természettudósok azonban csak mostanában tanulmányozzák történetét, vizének élővilágát. Milyennek látják, mit mond a tudósoknak a SZŐKE TISZA »A Tisza folyó valódi nemzője a magyar népfajnak — írta Jókai —, még a Nílus folyamnál is nagyobb a jelentősége azon népre nézve, amely partjain letelepedett... Rombol, de termékenyít. Ami kárt egy évben tesz, a másikban tízszeresen visszaadja. Valóságos százemlőjű Isis-isten.« Nincs még egy folyó, amelynek neve annyiszor szerepelne népdalban, népballadában, mint a Tiszáé. Partján a nép életközösségben élt vele. Ellenség elől ártéri erdőibe, nádasaiba, bozótos szigeteire menekült. A folyó halat, mocsaras csíkot, madártojást, lisztté őrölhető és kenyérnek süthető sulymot termett számára. Ingoványaiban, morotvái között csak a halász, pákász, csikász és révész igazodott el. Tatár, török, labanc vagy a betyárt hajszoló pandúr egyhamar halálát lelte, ha az ártérbe, vagy a hullámtérbe merészkedett az életét mentő bujdosó után. ők, a vizenjáró emberek úgy közlekedtek a Tisza árterületén, hullámterében, mint manapság az autósok a jól betonozott országutakon. A FOLYÓ SZABÁLYOZÁSA A folyó felmérése 1833-ban kezdődött. Költségeit a só árának felemeléséből fedezték. A felmérést követte a szabályozás. Mindkét munkát a nagyrészt magyar iskolákban tanult mérnökök végezték el. A szabályozási tervet Vásárhelyi Pál készítette, azután, hogy kétszer végigutazott a Tiszán. Az 1211 kilométer hosszú folyót 120 helyen akarta átvágatni. Ezzel a Tisza hosszát 753 kilométerre rövidítette volna. Kiszámította, hogy ezzel a szabályozással egymillió-nyolcszázharmincezer hold mentesül a Tisza árvizeitől. Tervében részletesen szólt a töltések magasságáról, egymástól való távolságáról, a keresztszelvényekről, a korona szélességéről, anyagáról, a gyepesítésről, a töltések előterének fásításáról és költségeiről. Tervét a nagybirtokosok, legelőiket féltve, s a költségeket sokallva, ellenezték. A zseniális mérnök, tervéről vitatkozva, 1846. április 6-án agyvérzésben meghalt. A tervfelülbírálásra Pietro Paleocapa velencei építési igazgatót kérték fel. Ő nem javasolta az átvágásokat. A Tiszát egymástól távoli, két-három kilométerre fekvő töltések közé kívánta fogni. Vásárhelyi és Paleocapa tervéből született egy új terv, sok hibával, amelyek nem írhatók a vízimérnök, Vásárhelyi terhére! A Tisza-szabályozás 1846. augusztus 27-én kezdődött. Gróf Széchenyi István tette meg az első kapavágást a tiszadobi Urkom nevű magaslat alatt. Emlékoszlop áll azon a helyen, Szász Károly versével: »Két hatalom versenge soká e róna leírásán: Emberi szorgalom és a vizek őseleme. Széchenyi lett a bíró, a Tiszát medrébe szorító Szózata, s a nagy tér, ím, szabad s újra miénk.« LELTÁR A TISZÁRÓL Száznegyven helyen vágták át kanyarait. Teljes hossza 977 kilométer. Magyarországi szakasza 579 km hosszú, 159 kilométerrel hosszabb, mint a Dunáé. Tivadarig hajózható. Áll rajta 19 híd, és összeköti szemközti partjait ötven rév. A tiszántúli aszályos területek öntözésére megépült az első tiszalöki duzzasztó. A hozzákapcsolt öntözőrendszer révén a Keleti Főcsatornából több mint 171 ezer, a Nyugati Főcsatornából 79 ezer holdat öntöznek majd, ha a szárnycsatornákat is megépítik. A vízierőmű évente 54 millió kilowattóra energiát termel. Épül a második vízlépcső, a kiskörei. Csatornáiból 291 ezer hold válik öntözhetővé, és tízezer hold halastavat lehet majd friss vízzel ellátni. Az erőmű 90 millió kilowattóra villamosenergiát ad. A selyemgém úgynevezett „cövekhelyzetben”, így alkalmazkodik, vegyül bele a környezet színébe, ha veszélyt sejt. A Tisza-expedíció tagjai. Balról jobbra: Csizmazia György a denevérek életét, Horváth Andor docens a csigákat, kagylókat, dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanár a Tisza történetét, dr. Bodrogközy György adjunktus a hullámterek növényvilágát, dr. Gaál Dániel tudományos munkatárs a folyók és árterek mikroszkopikus állatait veszi számba. 18 MIT VALL A TUDÓSOKNAK? Geológusok és hidrológusok is vallatják a Tiszát. Tudják, hogy a levantei tenger lefolyása után vájta ki a medrét, s azt gyakran változtatta. A régi íróknál Parisous, Pathisous, Tigas, Tisianus, Tysia néven szerepel. A magyar krónikákban Ticia, Thiscia, Tisa, Tiza, Tize, Tice a neve. Két ágból ered. Az egyik az Okola-havas oldalában, 1203 méter magasságban bugygyan ki a talajból és három kis csermelyből folyik össze. Neve: Fekete-Tisza. Negyvennyolc kilométerre tőle, a Sztokhavason, 1655 méternyire a tengerszint fölött ered a másik ág, öt érből izmosul naggyá. Ez a Fehér-Tisza. A folyóban régente temérdek volt a hal. Wernheim német természetbúvár — zúlzóan, de nyilván nem alaptalanul — azt jegyezte fel a Tiszáról a múlt században, hogy »kétharmada víz, egyharmada hal«. Századvégi útleírások szerint is »több volt benne a hal, mint a víz«. Élt benne a több mázsás tok, a viza, a kecsege, a másfél mázsásra is megnövő harcsa, a 10—30 kilós csuka, márna, gadóca, ponty, orsóhal, kárász és keszeg. Sügér, süllő, tat is volt nagy mennyiségben. A régi magyar konyha a halat csaknem kétszázféleképpen tudta elkészíteni, s a tiszai hullámterek, morotvák csíkját is több mint tízféleképpen. EXPEDÍCIÓ A FOLYÓ FELDERÍTÉSÉRE Néhány esztendeje kezdődött a Tisza vizének és hullámterének tudományos vizsgálata. Dr. Kolosváry Gábor szegedi tanszékvezető egyetemi tanárral az élén, Tiszakutató Munkaközösség alakult, amely évek óta tanulmányozza a hullámteret és a Tisza-vizet. Az expedícióban részvevő dr. Bodrogközy György egyetemi adjunktus a növényvilágot kutatja. Megtalálta a töltések rézsűinek megkötésére legalkalmasabb füvet, a franciaperjét. A Tisza-kutatók között dolgozik Horváth Andor docens, a biológiai tudományok kandidátusa, a csigák és kagylók nemzetközileg elismert tudósa. Az ő javaslatára kezdték meg hazánkban az Unió-fajhoz tartozó, nagyteknőjű kagylókból a gyöngyházgomb gyártását. Horváth professzor javaslatot készített, hogy ezeket a vizet tisztító, hasznos állatokat védelmezzék. Szaporításukra tervet dolgozott ki. Kimutatta, hogy a kagylók testéből kitűnő, nagy fehérjetartalmú takarmány gyártható. A gombkészítésnél visszamaradt részek pedig össszetörve takarmánymésznek értékesíthetők. A mikroszkopikus állatok kutatása közben sok olyan fajra bukkantak, amelyeket eddig nem találtak édesvizeinkben. A Tisza ártereinek növényvilágát vizi(Szövegfolytatása a 20. oldalon)