Képes Újság, 1967. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
JELENTI AZ UTOLSÓ VÉRBOSSZÚ Hevszur ballada. Szélesvásznú szovjet film. ^ Bemutató: április 13. MANDRAGORA Macchiavelli vígjátékának 5 magyarul beszélő olasz—francia filmváltozata. Csak 16 éven felüliek látogathatják. Bemutató: április 13. BUMERÁNG Tragikus történet. Szélesvásznú lengyel film. Bemutató: április 13. JÖN! JÖN! JÖN! VÁLTOZÓ FELHŐZET ! Keleti Márton szélesvásznú, vidám magyar kalandfilmje. Főszereplők: Sinkovits Imre, . . Halász Jutka, Huszti Péter, Koncz Gábor, Major Tamás, Básti Lajos. Korhatár nélkül megtekinthető. Bemutató: április 20. A gyáva kiskacsa Langyos márciusi nap volt. Az árokpartot puha, zöld gyepszőnyeg borította. A baromfiudvarban folyt a mindennapi, élénk munka. Tyúkanyó a kiscsibéit oktatta, Kakas Karcsi a szemétdombon kapirgált, Röfi az udvar végében turkált, Cirmos pedig szokása szerint a tejes tálacskája mellett sütkérezett. Csak Kacsa mama volt már nagyon türelmetlen. Napok óta ült a tojásain, s a kicsinyei még mindig nem keltek ki. Addig-addig sopánkodott így magában, míg egyszercsak megpattant az első tojás héja, majd a második, a harmadik, s így sorban mind az öt, és előbújtak a sárga, pelyhes kiskacsák, örült is Kacsa mama! Mindjárt rendbeszedte a fiókáit, aztán sorra bemutatta őket a baromfiudvar lakóinak. Másnap gondolt egyet: hozzá kellene már fogni a tanításukhoz! Az udvar végén csörgedezett egy kis patak, s oda vitte le, hogy megtanítsa őket úszni. Először maga ment bele a vízbe, megmutatta, hogyan mozgassák a lábukat, hogyan bukjanak a víz alá, és ha kimennek a partra, hogyan rázzák le magukról a vizet. Ezután számolt Kacsa mama ötig, s a fiókák szépen, egyenként leereszkedtek a vízre. Hanem az ötödik kiskacsa sehogysem merészkedett a part szélénél tovább. — Háp, háp, én nagyon félek! — kiabálta ijedten. Hiába beszélt, könyörgött neki Kacsa mama, a félelme csak nem szállt el. Végül is megunta a könyörgést, és otthagyta. Sirt a kiskacsa, keservesen hullatta a könnyeit. Amint így sírdogált, hallja ám, hogy így szól hozzá valaki . — Miért sírsz kiskacsa? Köri mnéz, hát látja ám, hogy egy gyönyörű fehér hattyú. Szipogva mesélte el, hogy nem mert a vízre menni, s most itthagyta a mamája, meg négy kis testvérkéje. — Sose sírj kiskacsa, megtanítalak én úszni! Azzal a hátára ültette, s leereszkedett a vízre. Először csak csendesen úszkáltak, majd a hattyú fe-le bukott a víz alá. A kiskacsának ilyenkor összeszorult a szíve félelmében, de szégyellt sírni. Hanem, hogy segítsen magán, megpróbálta utánozni a hattyú lába mozgását. Anynyira el volt merülve a nagy munkában, hogy csak később vette észre: már nem is a hattyú hátán ül, hanem réges-rég a kis patak vizén úszik. Boldog volt nagyon, hát még mikor megpillantotta a zöld gyepen a testvérkéit! Kitotyogott a partra, ott egymás nyakába borultak, s kezdődött olyan játék, hogy olyat még a baromfiudvar nem látott! Egyszercsak eszébe jutott, hogy meg kellene köszönni a hattyúnak, hogy megtanította úszni, s hogy most ő is itt játszhat a többiekkel. Körülnézett, de a hattyút nem látta sehol. Csak Kacsa mama foglalatoskodott az egyik bokor aljában. De az is lehet, hogy az a gyönyörű madár nem is hattyú volt, csak a mamáját látta olyan szépnek! Fórizs Anna ALVÓ BABÁK (Bohanek Miklós felvételei)