Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

Táncol, mosolyog, mini ruhákat hord, szereti a divatos frizurákat, első pillan­tásra senki sem gondolná róla, hogy milyen tragédia zajlott le életében, mennyit szenvedett az elmúlt évek alatt. A 28 éves lány, Dagmar Blümel, aki ott volt azon a repülőgépen, amely 1967-ben Ciprus felett lezuhant, és a tragédiának 126 halálos áldozata volt. Csak Dagmar és három másik utas élte túl a katasztrófát, ők is valamennyien életveszélyesen megsérültek. A mentőosztagok a gép romjai közül húzták ki Dagmart, először azt hitték, hogy halott, de amikor rájöttek, hogy az élet kis lángja még pislákol benne, a cip­rusi ENSZ kórházba szállították, és megkezdődött a harc a lány életéért. He­tek teltek el, és az orvosok még mindig nem tudták, hogy életben marad-e. Szervezete azonban erősebbnek bizonyult, mint a borzalmas sérülések. Hat­szor operálták meg, csontátültetést is végeztek rajta, valósággal új bőrt „ajándékoztak" neki és a fáradozás nem volt hiábavaló. Úgy mondják, hogy a sikert mindenekelőtt Dagmar akaraterejének és optimizmusának köszön­hették. Ő egy pillanatig sem adta fel a harcot és most három év elteltével már alig látszik rajta, hogy milyen rendkívüli szenvedéseken ment keresztül. Megint a régi csinos, fiatal lány, a férfiak megfordulnak utána. Nemrég meg­találta jövendőbelijét, s menyasszony lett az a sokat szenvedett lány, aki A HALÁLBÓL TÉRT VISSZA A repülőszerencsétlenség színhelye Nicosia közelében. 126-an haltak meg, csak négyen maradtak életben Dagmart hatszor operálták. Visszahozták az életbe A vőlegény és a menyasszony, aki a halál mezsgyéjéről tért vissza M­artandsingh Bahadur, Reva maharadzsája, történelemtudós és arche­ológus arról is ismert, hogy birtokán igen korszerű mű­velési módszereket vezetett be, de ez mind semmi ahhoz képest, ami a maharadzsát már egyenesen világhírűvé és a korábbinál is sokkal gazdagabbá tette... A tör­ténet 1951-ben kezdődött, amikor a maharadzsa vadá­szatra indult Reva egyik óri­ási dzsungeljébe. Szerencse kísérte útját, lelőtt egy nős­ténytigrist, és annak három kölykét. A maharadzsa már korábban is sok tigrist ejtett el, de ezek a mostaniak a fe­hér tigrisek igen ritka fajta­­tájához tartoztak. A hajtók megállapították, hogy a kö­zelben rejtőzik a negyedik fehér tigriskölyök is, és azt nagy fáradtsággal, de sike­rült élve elfogni. A maharad­zsa ezután mindent megpró­bált, hogy a fajtát fenntartsa, és a fehér tigrist több ízben „megházasította”. Néhány évig ez nem vezetett sikerre, mert az utódok csak közön­séges tigrisek volta. 1958- ban azonban megtörtént a várva várt esemény, három nőstény és egy hím tigris lát­ta meg a napvilágot, vala­mennyien fehérek voltak. Ez megvetette az alapját a to­vábbi tenyésztésnek és ami­kor egy évvel ezelőtt Mohan, az apatigris elpusztult, már jó néhány gyönyörű fehér utódot hagyott hátra. Ezek­nek az értéke szinte felbe­csülhetetlen, így érthető, hogy a maharadzsa valósá­gos palotát építtetett szá­mukra. Megéri, a környéken már több szállodát nyitottak meg, mert a turisták egyre özönlenek, hogy láthassák. MILYI

Next