Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 24. szám
Táncol, mosolyog, mini ruhákat hord, szereti a divatos frizurákat, első pillantásra senki sem gondolná róla, hogy milyen tragédia zajlott le életében, mennyit szenvedett az elmúlt évek alatt. A 28 éves lány, Dagmar Blümel, aki ott volt azon a repülőgépen, amely 1967-ben Ciprus felett lezuhant, és a tragédiának 126 halálos áldozata volt. Csak Dagmar és három másik utas élte túl a katasztrófát, ők is valamennyien életveszélyesen megsérültek. A mentőosztagok a gép romjai közül húzták ki Dagmart, először azt hitték, hogy halott, de amikor rájöttek, hogy az élet kis lángja még pislákol benne, a ciprusi ENSZ kórházba szállították, és megkezdődött a harc a lány életéért. Hetek teltek el, és az orvosok még mindig nem tudták, hogy életben marad-e. Szervezete azonban erősebbnek bizonyult, mint a borzalmas sérülések. Hatszor operálták meg, csontátültetést is végeztek rajta, valósággal új bőrt „ajándékoztak" neki és a fáradozás nem volt hiábavaló. Úgy mondják, hogy a sikert mindenekelőtt Dagmar akaraterejének és optimizmusának köszönhették. Ő egy pillanatig sem adta fel a harcot és most három év elteltével már alig látszik rajta, hogy milyen rendkívüli szenvedéseken ment keresztül. Megint a régi csinos, fiatal lány, a férfiak megfordulnak utána. Nemrég megtalálta jövendőbelijét, s menyasszony lett az a sokat szenvedett lány, aki A HALÁLBÓL TÉRT VISSZA A repülőszerencsétlenség színhelye Nicosia közelében. 126-an haltak meg, csak négyen maradtak életben Dagmart hatszor operálták. Visszahozták az életbe A vőlegény és a menyasszony, aki a halál mezsgyéjéről tért vissza Martandsingh Bahadur, Reva maharadzsája, történelemtudós és archeológus arról is ismert, hogy birtokán igen korszerű művelési módszereket vezetett be, de ez mind semmi ahhoz képest, ami a maharadzsát már egyenesen világhírűvé és a korábbinál is sokkal gazdagabbá tette... A történet 1951-ben kezdődött, amikor a maharadzsa vadászatra indult Reva egyik óriási dzsungeljébe. Szerencse kísérte útját, lelőtt egy nősténytigrist, és annak három kölykét. A maharadzsa már korábban is sok tigrist ejtett el, de ezek a mostaniak a fehér tigrisek igen ritka fajtatájához tartoztak. A hajtók megállapították, hogy a közelben rejtőzik a negyedik fehér tigriskölyök is, és azt nagy fáradtsággal, de sikerült élve elfogni. A maharadzsa ezután mindent megpróbált, hogy a fajtát fenntartsa, és a fehér tigrist több ízben „megházasította”. Néhány évig ez nem vezetett sikerre, mert az utódok csak közönséges tigrisek volta. 1958- ban azonban megtörtént a várva várt esemény, három nőstény és egy hím tigris látta meg a napvilágot, valamennyien fehérek voltak. Ez megvetette az alapját a további tenyésztésnek és amikor egy évvel ezelőtt Mohan, az apatigris elpusztult, már jó néhány gyönyörű fehér utódot hagyott hátra. Ezeknek az értéke szinte felbecsülhetetlen, így érthető, hogy a maharadzsa valóságos palotát építtetett számukra. Megéri, a környéken már több szállodát nyitottak meg, mert a turisták egyre özönlenek, hogy láthassák. MILYI