Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-25 / 30. szám
A VILÁGJÁRÓ ÉNEKESPÁR Milyen nagy visszhangot kapnak még nálunk is a különféle énekes testvér- és házaspárok. Például Abi és Esther Ofarim, Sonny és Chere, Chaterina Valente és Silvio Francesco. Pedig nekünk is van ilyen „öszszeállítású” párosunk. És ők is sűrűn járják a világot. Most éppen több mint féléves észak-amerikai vendégszereplésről tértek haza. Néhány éve divatos volt a dal: „Járom az utam, macskaköves utam.” Nos, macskakövön végigjárni azt a távolságot — egy emberöltő is kevés lett volna. Az élményeket elmesélik, akik átélték: Záray Márta és Vámosi János. Egy hónapra indultak. Azután a fellépések. Siker? „Csak” annyi, hogy hónapról hónapra újabb szerződéshosszabbítás, és fél év után is maradt nem teljesített meghívás. Például Kardos Magdáé, az ötvenes évek népszerű pesti operettprimadonnájáé, aki Amerikába ment férjhez, és most a New York-i EMKE tulajdonosa. Jártak nyárban, jártak télben. A havasjeges Montrealban és a napsütötte Miamiban. És mindenütt magyaroknak énekeltek. Dalokat az elmúlt két évtized repertoárjából, amire ott még emlékeznek, vagy amit a rádióban hallottak. És nagy-nagy szeretet mindenütt. Persze, volt „másik oldal” is: a montreali Tokajban a ruhatárból elvitték Záray Márta bundáját, ami a mínusz jó egynéhány fokot számítva, igen kellemetlen volt. Igaz, az ottani magyarok sürgősen gondoskodtak másikról, de mint később kiderült, a tolvaj is állítólag magyar volt. Találkozások a szakma „nagyjaival”. Engelbert Humperdinck: Lokálban énekel, az igaz, de 28 tagú zenekarral és egyórás műsorral. Máshol hangversenynek hívnák. Waldorf Astoria: Petula Clarknak előre jelezték, hogy magyar énekesek is hallgatni fogják. Nekik énekelt. Beverly Hillben Frankie Laine emlékül egy lemezét adta át. Frankie Laine érdeklődött Magyarország iránt. Esetleg egy vendégszereplés is nyélbeütődhetne__ És a tájak. A Niagara-vízesés. Ahová, a közhittel ellentétben nem felnézni kell, hanem le. Mivelhogy az úttest a vízesés tetejével van egy szinten. És az ellenpont: Miami. A tengeri aquárium, és a Monkeydzsungel, ahol „fordított világ” van, az emberek a ketrecben sétálnak, bámészkodnak és körülöttük, a szabad rezervátumban mászkálnak a majmok. New York. A Fifth Avenuen kocsival mentek fellépésre. Lassan. Nem a forgalom miatt, szemben hosszú sorban fiatalok. Tüntetés a háború ellen. Vietnami moratórium. Vannak vagy tízezren. Mindenkinél fekete léggömbök, összesen annyi, ahány sorstársuk elesett már Vietnamban. Szemben autók, felgyújtott lámpával, fényes nappal, ők a „csendes többség”, a kormány melletti tüntetők. De kevesebben vannak. És egyszerre minden elsötétül: a kegyelet-léggömböket egyszerre feleresztik. De a Pentagon még a kegyeletet sem hagyja zavartalanul: helikopterek szállnak a térség fölé, és légcsavarjaikkal széttépik a léggömböket. Toronto: rengeteg ismerős, Bilicsiék is éppen ott. Akár „kis magyar művészklub” is alakítható a vendégszereplő magyarokból. Kovács Apollónia, Dárday László és a többiek. Szatmári Jenő István A Niagara-vízesés a kanadai autósztrádáról (Balogh István felvételei) 14