Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-25 / 30. szám

A VILÁGJÁRÓ ÉNEKESPÁR Milyen nagy visszhangot kapnak még ná­lunk is a különféle énekes testvér- és há­zaspárok. Például Abi és Esther Ofarim, Sonny és Chere, Chaterina Válente és Silvio Francesco. Pedig nekünk is van ilyen „ösz­­szeállítású” párosunk. És ők is sűrűn jár­ják a világot. Most éppen több mint fél­éves észak-amerikai vendégszereplésről tértek haza. Néhány éve divatos volt a dal: „Járom az utam, macskaköves utam.” Nos, macskakövön végigjárni azt a távol­ságot — egy emberöltő is kevés lett volna. Az élményeket elmesélik, akik átélték: Zá­­ray Márta és Vámosi János. Egy hónapra indultak. Azután a fellépé­sek. Siker? „Csak” annyi, hogy hónapról hónapra újabb szerződéshosszabbítás, és fél év után is maradt nem teljesített meg­hívás. Például Kardos Magdáé, az ötvenes évek népszerű pesti operettprimadonná­jáé, aki Amerikába ment férjhez, és most a New York-i EMKE tulajdonosa. Jártak nyárban, jártak télben. A havas­jeges Montrealban és a napsütötte Miami­ban. És mindenütt magyaroknak énekel­tek. Dalokat az elmúlt két évtized reper­toárjából, amire ott még emlékeznek, vagy amit a rádióban hallottak. És nagy-nagy szeretet mindenütt. Persze, volt „másik ol­dal” is: a montreali Tokajban a ruhatár­ból elvitték Záray Márta bundáját, ami a mínusz jó egynéhány fokot számítva, igen kellemetlen volt. Igaz, az ottani magyarok sürgősen gondoskodtak másikról —, de mint később kiderült, a tolvaj is állítólag magyar volt. Találkozások a szakma „nagyjaival”. En­gelbert Humperdinck. Lokálban énekel, az igaz, de 28 tagú zenekarral és egyórás mű­sorral. Máshol hangversenynek hívnák. Waldorf Astoria: Petula Clarknak előre je­lezték, hogy magyar énekesek is hallgatni fogják. Nekik énekelt. Beverly Hillben Frankie Laine emlékül egy lemezét adta át. Frankie Laine érdeklődött Magyarország iránt. Esetleg egy vendégszereplés is nyél­­beütődhetne__ És a tájak. A Niagara-vízesés. Ahová, a közhittel ellentétben nem felnézni kell, ha­nem le. Mivelhogy az úttest a vízesés te­tejével van egy szinten. És az ellenpont: Miami. A tengeri aquárium, és a Monkey­­dzsungel, ahol „fordított világ” van: az emberek a ketrecben sétálnak, bámészkod­nak és körülöttük, a szabad rezervátumban mászkálnak a majmok. New York. A Fifth Avenuen kocsival mentek fellépésre. Lassan. Nem a forgalom miatt: szemben hosszú sorban fiatalok. Tüntetés a háború ellen. Vietnami morató­rium. Vannak vagy tízezren. Mindenkinél fekete léggömbök, összesen annyi, ahány sorstársuk elesett már Vietnamban. Szem­ben autók, felgyújtott lámpával, fényes nappal, ök a „csendes többség”, a kor­mány melletti tüntetők. De kevesebben vannak. És egyszerre minden elsötétül: a kegyelet-léggömböket egyszerre feleresztik. De a Pentagon még a kegyeletet sem hagy­ja zavartalanul: helikopterek szállnak a térség fölé, és légcsavarjaikkal széttépik a léggömböket. Toronto: rengeteg ismerős. Bilicsiék is éppen ott. Akár „kis magyar művészklub” is alakítható a vendégszereplő magyarok­ból. Kovács Apollónia, Dérday László és a többiek. Szatmári Jenő István A Niagara-vízesés a kanadai aulósztrádáról (Balogh István felvételei) 14

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék