Képes Újság, 1971. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-01 / 18. szám

t bemondó nem beszélő­gép” A televízió hatalmas töme­gekre hat. Egy-egy világraszóló esemény közvetítésekor száz­milliók ülnek a képernyők elé, hogy szemtanúi legyenek a szenzációnak. Röviden így jel­lemezhetnénk : korunk eszköze. Érthető tehát, hogy sok fiatal­emberben — nőben és férfiban — különösen pályaválasztás ide­jén felmerül a gondolat, hogy riporter, vagy bemondó lesz a tv-nél. A mostani „Riporter ke­restetik” pályázatra is több szá­zan jelentkeztek. S közülük csu­pán néhány kerülhet majd a kamerák elé s még kevesebben lehetnek a tv állandó munka­társai. Pedig milyen egyszerű­nek is látszik a riporter, vagy a bemondó feladata, amikor ott­honi kényelemben nézzük a műsort. Ám nehéz hivatás az, amely igénybe veszi a fizikai, a szellemi és az idegerőt.­­ Néhány hete ismerhette meg Berkes Zsuzsát, a tv legfia­talabb bemondónőjét a nézők milliós tábora. A fiatal lány először konferált főműsorban, tehát az esti időszakban, ami­kor a legtöbben nézik a televí­ziót. — Hogyan került sor erre a nagy napra? — Mikor megtudtam a beosz­tásomat, elhatároztam, hogy jól felkészülök. Időben megírtam a szöveget — mert a bemondó feladata ez is — és gondosan megtanultam. Abban remény­kedtem, hogy délelőtt pihenhe­tek, s csak a fodrászhoz me­gyek, hogy teljesen frissen ül­hessek a kamera elé. A pihe­nésből azonban nem lett semmi. Az egyetemről nem hiányozhat­tam. Éppen csak annyi időm volt a suli után, hogy letussol­jak, s már rohantam is a tv-be. — Milyen érzése volt, amikor kigyulladt a műsor kezdetét jelző lámpa piros fénye? — Úgy éreztem, hogy hang nem jön ki a torkomon, elfelej­tettem a szöveget, a tenyerem is vizes lett. Pedig nem kis idő telt el ta­nulással, felkészüléssel, amíg erre a szereplésre sor kerülhe­tett. Már három éve jár a tv bemondói tanfolyamára és Fi­scher Sándor tanár úr — aki­nek keze alól a rádió és a tele­vízió annyi kitűnő bemondója került már eddig is ki —, be­szédtechnikai foglalkozásaira, ahol a helyes kiejtést tanulja. Ki gondolná, hogy még a hang színezetét is lehet módosítani. A magas hangot mélyíteni kell, vagy ahogy szakmai berkekben mondják: nem szabad csicsereg­ni. Az első hat hónap alatt nincs más feladata a jövendő bemon­dónak, csak a tanulás. Aztán óvatosan engedik a vízbe: előbb csak egy-egy kisebb műsort konferálhat, s ha ez sikerült, akkor konferálhat. Berkes Zsu­zsa eddig az Iskola-tv és a dél­előtti műsorok bemondónője volt. Berkes Zsuzsa első szereplése­­a főműsorban sikerült, ő maga így értékeli szereplését: — Átlagos volt, nem csinál­tam különösebb hibát. De megy ez majd jobban is. Amit eddig elértem, azt Fischer tanár úr­nak köszönhetem. — Mire kell vigyázni a be­mondónak? — A bemondó nem lehet egy­szerű beszélőgép. Szépen, ta­goltan, érthetően kell beszélnie. Tudnia kell, hogy mi van a műsorban és a műsort végig kell vezetnie. Kicsit színésznő, de főleg hangulatos háziasz­­szony. — Mit hozhat a jövő ezen a pályán? — Bizonyára eljön az az idő, amikor a bemondó egyéniségét és a műsor jellegét figyelembe véve határozzák meg, hogy ki konferáljon. Ezért még jobban kell igyekeznem. • Vannak nehéz helyzetek, ame­lyek próbára teszik a bemon­dót. Ilyen például a baki. Ezt senki sem kerülheti el. Ilyen­kor a bemondónak természe­tesen kell viselkednie, úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán olykor az is előfordul, hogy egy pillanatra elfelejti a szöveget. Ezt úgy próbálják ki­egyensúlyozni, hogy tussal, nagy fehér táblára írják a szöveget, s ha bekövetkeznék a rövidzár­lat, egy pillanat alatt lehet kor­rigálni. Mert igényes a néző, és ha valami hiba van, annak óriá­si a visszhangja. Időnként nehéz feladatot je­lent, hogy húsz oldalnyi szöve­get egy óra alatt el kell mon­dani. No, meg az idegen sza­vak, nevek helyes kimondására is nagyon kell ügyelni. Buktató tehát éppenséggel van elég. • Berkes Zsuzsa az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem fran­ciaszakos hallgatója. Idejének nagy részét az egyetemen és a tv-ben tölti. De azért kedvenc hobbyja­ számára is jut idő. So­kat olvas, szeret főzni és varr­ni. A ruháit maga tervezi. (Té­len a midi, nyáron a mini, a maxi slampos.) Szereti a zenét, a klasszikust is, a könnyűt is (de nem a diliket!). Ha fáradt, Bachot vagy cigánydalokat hall­gat vagy zongorázik. B. 14

Next