Képes Újság, 1971. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-03 / 27. szám

A nők helyzete gyakori témája a hazai sajtónak. Komoly figyelmet szentelt e problémának a X. Pártkongresszus is. Kádár János emlékezetes, meleg, emberi szavait a nők nagyobb megbecsüléséről máig is sokan emlegetik. A dolgozó nők — lányok és asszonyok — gondjaival, terveivel, vágyaival jó­­néhányszor már foglalkoztunk a Képes Újság hasábjain is. Ezúttal a kar­cagi Béke Tsz bereki üzemegységében jártunk, ahol - csak úgy találomra - asszonyokkal és férfiakkal beszélgettünk: munkáról, otthonról, családról. A beszélgetésről két részben számolunk be. Az alábbiakban a nőké a szó. ÍGY LÁTJÁK AZ ASSZONYOK A kismama-jelölt A tsz-ben „csak” Esztinek vagy Esztiké­nek szólítják. Hivatalosan Vadai Lőrincné a neve. A munkaköre gyalogmunkás, vagy­is mezei dolgozó, amolyan mindenestere: kapál, egyet, szénát gyűjt. Még fiatalasszony. Egy éve ment férj­hez. Kisbabát vár, s talán ezért is olyan csendes, szótalan. És ezért nincs kint tár­saival a tengeriföldön. Egy hónap óta kí­mélő munkát végez. Jelenleg a gabona­szerű környékét gereblyézi. A gereblyére támaszkodva beszél: — A férjem elletőkanász. A közelben lakunk, egy régi tanyán. Anyáméktól köl­töztünk ki, tsz-tanya ez, csak az a baja, hogy már rozoga, beázik a teteje, meszel­ni se lehet, mert mindenütt hull róla a vakolat. Már szóltunk miatta a vezetőség­nek, azt ígérték, megcsináltatják, de nem tudom, lesz-e belőle valami. Pedig nagyon szeretném, ha a kisbabát már a szép, fe­hér tanyába vihetném a szülőotthonból. Most egyébként nemcsak a tsz, hanem a férje is kíméli: a jószágnak enni ad, vizet visz a kútról, ő csak főz meg takarít. Már a gyermekágy idejére is kilátásban van a segítség: amíg felerősödik, kis sógornője lesz kint a tanyán. — Szóval, nincs különösebb baj ... — teszi hozzá elgondolkodva —, csak azt a tanyát hozatná rendbe a vezetőség ... Asszony a háztájiban öten közelednek a poros dűlőúton: egy idős, s egy fiatalasszony, meg három kis­gyerek. A fiatalasszony (Sz. Nagy Sándor­nál biciklit tol, ülésén a legapróbb gyerek kapaszkodik, a nagymama vállán kapa, hóna alatt fű a malacoknak. A fiatalasszony nem tsz-tag. Most a fér­je után járó háztáji tengerit kapálja. A szülei itt laknak a tanyán, ők bent a vá­rosban, saját házban. A hivatalos megje­lölés szerint „háztartásbeli”, ám ez nem fedi pontosan munkakörét, többet és több­félét dolgozik, mint sok állásban levő nő­társa. — Mit is csinál? — Rám vár a három gyerek gondja­­irara. Aztán a háztáji tengeri... S a ház... a jószág ... a takarítás ... a főzés ... A fér­jem segítene, a jóakarat megvan benne, de nagyon elfoglalt ember, traktoros, MTZ-t vezet. Az első kapálást még együtt végeztük. Egy vasárnap kész lettünk vele, de a második már rám maradt. Eddig két­szer jöttem ki, de még holnapra is jut kapálni való. Szerencse, hogy anyámék itt laknak, így a két nagyobb gyereket náluk hagyhatom. A kisebbik nem marad kint, őt cipelnem kell a biciklin haza, széllel szemben, tizenkét kilométerre. A fehérköpenyes Fejés után a tejházban találjuk Erdei Józsefnél Tócsában állva, motorzúgásban, zörgő kannák és csobogó víz zajában be­szél munkájáról, családjáról. — Nyolc éve vagyok tejkezelő. Kint la­kunk a tsz szolgálati lakásainak egyiké­ben. A férjem, meg a fiam is tsz-tag, a férjem öntöző, a fiam traktoros. Három hold háztáji tengerit kapunk. Most ad­tunk le két szerződéses hízót, tizenkétezer forintot kaptunk értük, maradt még tíz malac, azokra is szerződést kötöttünk. — S a tizenkétezer sorsa? — Egy Pannónia motorkerékpárt vet­tünk a fiunknak. Mint tejkezelőnek, főleg a reggeli és,az esti fejés után van elfoglaltsága: átveszi a tejet, lezárja a kannákat, s elmosogat. Napközben elvileg ráérne, de a három hold háztáji, meg a vállalt egy hold cukor­répa is rá vár. Igaz, a férje segít, de a fiára nemigen számíthat, nagyon is mai gyerek, a traktor után nem szívesen veszi kézbe a kapát. Nemrégiben a Nőtanács tagja lett. — Mit fog csinálni? — A tsz nődolgozóinak érdekvédelmét szorgalmazom. Azt szeretném, ha végre megoldódna a nők téli foglalkoztatása. A szókimondó A kertészet melegházai messziről üveg­palotáknak tűnnek, noha az élet — Kónya Lászlóné szerint — egyáltalán nem palota­beli bennük. S nincs okunk kételkedni sza­vaiban, hiszen Kónyáné nemcsak szóki­mondó, hanem mun­tárakész dolgozója is a szövetkezetnek. Bizonyítékul a tenyerét mutatja: — Nincs az a mosószer, amelyik eltün­tetné róla a nehéz munka nyomait! De nem is ez a baj — folytatja —, hanem az üvegház . .. Vagyis az üvegházban ural­kodó 40—45 fokos meleg... Csurog rólunk a víz, mikor benne dolgozunk. Jó lenne, egy kis védőital — például szóda —, de nem ad a tsz. Amikor nemrégiben Szabó István, az FMSZ igazgatója itt járt a lá­nyát meglátogatni, szólt is odabent emiatt. Akkoriban egy hétig mindennap tíz üveg szódát küldtek, aztán abbahagyták. No, és kellene egy öltöző, egy mosdó. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy munka után azonmód, szutykosan biciklizünk végig a karcagi főutcán, a járókelők már messzi­ről látják rólunk: na, ezek a tsz-ből jön­nek. A Kónyáné férje szintén tsz-tag, gépko­csivezető. Építkeznek, új otthont terem­tenek. S jóformán minden az asszony nya­kába szakad, a férje örökösen úton van. A fiára a bevásárlást bízza, mert ahogy reggel munkába indul, az üzletek még zárva vannak, mikor pedig hazafelé megy, már bezártak. Jogos a kérdése: — Miért nem lehet — legalább nyáron — a határban dolgozó asszonyok kedvéért egy üzletet késő estig nyitva tartani? * így látják tehát az asszonyok a maguk, s környezetük gondját-baját. És a férfiak? Erről majd a következő számunkban szó­lunk. Ari Kálmán kímélő munkát végez Nemrégiben a Nőtanács tagja lett Kellene egy öltöző, egy mosdó (Karff István felvételei) .

Next